Nem mind rabbi, aki annak mondja magát
Anno, a jesivában töltött éveim alatt egyik mesterem mondta, hogy milyen kár, hogy miközben az ember, ha valamilyen egészségügyi problémája van megkeresi a legjobb orvost vagy szakembert, addig ha spiritualitásról (másszóval lelkünk egészségéről van szó) sokan beérik nemhogy a közepes, de a már-már kuruzsló szinttel. Én tuti sarkon fordulnék egy olyan orvosi rendelőből, ahol a falon egy olyan orvosi diploma függene, amit valamilyen harmadik világbeli ország ismeretlen egyeteme állított ki és az orvos kettes alával diplomázott.
Sajnos sokan, esetleg jobbat nem ismervén, amikor lelki problémával vagy csak szimplán a hagyomány és a spiritualitás megismerésének vágyával keresnek fel rabbit már közel sem olyan igényesek, mintha testi egészségről lenne szó. Pedig lássuk be, az utóbbi sem kevésbé fontos.
Régóta érlelődik bennem, hogy nem mehetek el szó nélkül amellett a חילול השם (Istenkáromlás) mellett, amelyet a Mazsihisz egyik prominens „rabbija” művel a Facebookon, különösen azért, mert érthetetlen, hogy ezt miért hagyja a magát jóérzésűnek mondó neológ rabbitestület és az említett „rabbi” munkáltatója.
Amikor még a „konkurens” hitközség, az EMIH ideológiai fészkének számító chábád mozgalom vezetőjéről, a lubavicsi Rebbéről írogatott mindenféle ocsmányságot, betudom az egészségtelen versenyszellemnek, még akkor is, amikor például a hászidizmus egyik (ha nem A) főművéből, a Tánjából(szerzője a liadi Sneur Zálmán rabbi, a chábád mozgalom alapítója) emelt ki szövegrészeket olyan motivációval, amik szinte a nácik és elődeik bűzlően antiszemita Talmud idézetek ferdítését idézik. Persze a versenyszellem nem mentesít semmi hasonlót, de hát Istenkém, végül is a rombolás szent cél, ugyebár.
Azonban az említett „rabbi” a napokban ismét beindult és cséphadaró módjára kaszál el mindenkit aki a hagyományokhoz hű szemüvegben látja és láttatja a világot. Olyan emberi óriásokat, mint a Rámbám(Mose ben Maimon, azaz a Maimonidész, 1135-1204),Joszef Karo(1488-1575), a Sulchán Áruchszerzője vagy Ovadia Joszef(1920-2013) a volt izraeli szefárd főrabbi és korának egyik legkiemelkedőbb háláchikus (vallásjogi) szaktekintélye, ilyen ocsmány módon kritizálni minden kétséget kizáróan egyenesen megy szembe a כבוד תלמידי חכמים, a Tóra tudósokat megillető tisztelet adás micvájának (parancsolatának). De ez legyen az ő baja, én biztosan nem cserélnék vele, amikor majd (120 év után) odafönt szembe kell majd néznie ezekkel a bölcsekkel.
Nem is ez érdekel igazán, hanem az, hogy vajon mi lehet a motiváció???
Ha vallási vezetőként az a célja, hogy híveket toborozzon a gyülekezetébe vagy oktasson, ezzel tuti nem jár sikerrel, egy laikusnak ettől csak elmegy a kedve mindentől ami zsidóság.
Ha az a cél, hogy az ortodoxiát, vagy a mainstream judaizmust en bloc támadja, vajon az átlag ember tud különbséget tenni ortodox és neológ, cháredi vagy reform zsidó közt?
Ha pedig a rabbinátus intézményrendszerét kívánja aláásni, úgy a saját (amúgy erősen megkérdőjelezhető) pozícióját is megingatja.
A Facebookon a hagyományőrzéstől távol levő, hittestvéreink egy része tapsikol ehhez a romboláshoz. Minden bizonnyal feloldozásként éli meg, ha egy „rabbi” ad, pontosabban von meg “kósersági pecsétet” IGAZI rabbiktól. Teljes képzavar, őrület!
A szövegkörnyezetből és az élethelyzetből, melyben egyes vallási döntvények születtek kiragadni és félreértelmezni részeket nettó gonoszság, amivel a legsötétebb zsidóüldözések korában éltek “jóakaróink”.
Kedves FG (és minden kollégája a sípuccából, aki nem emeli fel a hangját): ezek az emberek óriások voltak, akiknek a vállán nyugodott és nyugszik ma is a zsidóság léte és jövője. A körmük alatt a piszok többet ér, mint mi mindannyian, együttvéve!

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr7814646413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kohnkovacs 2019.02.25. 23:35:42

kedves a.j.Megyeri!
Bocsánat az elöbb rosszul küldtem el ezért most még egyszer.
Azt szeretném megkérdezni, hogy ez az írás miért született meg? mármint mit akar vele elérni? háromszor is elolvastam és nem értettem meg a célját.
köszönöm a válaszát. KB

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása