Kell legyen neve annak az emberi viselkedésnek amikor valaki őrület módon protestál és amikor kiderül, hogy nincs miért tüntetni lapít. Valamiért nekem az ilyen emberekről egyes sípuccai vezetők jutnak eszembe.

Történt ugyanis, hogy tavaly szeptemberben a Magyar Kormány a négy éve ácsorgó Sorsok Háza projekt folytatásával, vagy inkább újrakezdésével az EMIH-et bízta meg. A hír bombaként robbant, mindenki telitorokból esett neki az EMIH-nek és persze a Kormánynak, kifejezve irigységgel teli sértettségét aggodalmát, hogy ez így nem lesz jó. Érvként, a teljesség igénye nélkül, az alábbiakat hozták:

• miért is bízzák a zsidó közösségre ezt az új holokauszt múzeumot, hiszen a soá horrorja nem csak a zsidóság ügye, hanem össztársadalmi tragédia
• nem szabad együtt dolgozni semmilyen módon Schmidt Máriával, a projektért korábban felelős igazgatóasszonnyal
• a koncepció, bár aligha lehetett tudni róla valamit, ami pedig ismert volt, vállaltan félkész, nem végleges forgatókönyv, nem elfogadható
• az EMIH nem képes hitelesen képviselni a hazai zsidóságot, meg úgy általában semmit sem.
• A döntés „megosztja a magyar zsidóságot”.

Egyetlen megoldás tehát, a jól megszokott hisztéria: protestálunk és nem veszünk részt semmilyen módon. Erről, mármint a mazsihiszti-jelenségről ami tavaly ros hásáná környéként fogant, a zsido.com-on írtam, itt olvasható.

Azóta tekintélyes mennyiségű víz folyt le a Dunán, szóba állni, esetleg megvárni, míg kiderül, hogy vajon az EMIH és a kormány mit is szeretne a projektben viszontlátni, senki nem akart. A Mazsihisz elnöke elzárkózott mindenféle egyeztetéstől, sőt, megtiltotta a szervezet vezetőinek, hogy bármilyen formában beszéljenek Köves Slomó rabbival. Egyedül a hitközségi belső ellenzék vezére, Frölich Róbert, a Dohány utcai neológ zsinagóga vezetője vállalt egy Bálint házi beszélgetést Köves rabbival, amiért azonnal a chábáddal való összeborulással vádolták a volt országos neológ főrabbit. Sőt nemrég a Mazsihisz „világra nyitott” vezetője állítólag – egy verifikáltan nem létező nemzetközi határozatra hivatkozva – több ízben megtiltotta a neológia egyes vezetőinek, hogy bármilyen formában szóba álljanak, vagy ne adj Isten együtt szerepeljenek az EMIH rabbijaival, képviselőivel.

Az ezt követő hónapokban, miután a protestálók és a Mazsihisz vezetése is látta, hogy a kormány nem igazán tágít, az EMIH meg nyilván komolyan veszi a feladatot és elkezdett gőzerővel dolgozni, elkezdődött egy kis álhír gyártás, hogy tudniillik mégsem az EMIH kapja majd a megbízást, illetve a sípuccai elnökválasztás kampányában az egyedüliként induló jelölt megpróbálta azt a látszatot kelteni, mintha a kormány valójában nem az esküdt ellensége volna.

Múlt hét csütörtökén azonban, külső szemlélő számára szinte váratlanul, Köves rabbival egy részletes interjú készült a Klubrádió reggeli műsorában (itt meghallgatható). A vezető rabbitól, ismét a teljesség igénye nélkül, a következőket tudtuk meg:

• a Sorsok Háza projektbe élvonalbeli, nemzetközi muzeológusokat, történeszeket, holokauszt és kifejezetten a magyarországi holokauszt történetében jártas szakembergárdát sikerült bevonni. Jichák Mais professzor vezetésével, aki húsz éven át volt a Jad Vesem történeti igazgatója olyan tudósokat és szakembereket gyűjtöttek össze, akik a világ számos városában, Jeruzsálemtől New Yorkon át Montreálig hoztak létre vagy vezettek a világégést bemutató múzeumot
• a Sorsok Háza projekt teljesen új koncepciójának alapja kidolgozásra került, azt néhány hete a Kormány is jóváhagyta
• Schmidt Mária nem vesz részt a Sorsok Háza új koncepciójának kidolgozásában
• így, hogy összeállt a nemzetközi csapat, hazai történészeket is be fognak vonni a további munkába
• elkezdődött az egyeztetés hazai civil zsidó szakmai szervezetekkel is, melyet további egyeztetések fognak követni civilekkel és hitközségekkel egyaránt, hiszen a Sorsok Háza a legszélesebb konszenzus mentén kell, hogy létrejöjjön
• az EMIH szeretné ha a jövőbeni múzeumot minél többen sajátjuknak éreznék, ezért Mazsihiszes vezetőkkel is kezdeményezett tárgyalásokat, és reméli, hogy a jelenleg még továbbra is bojkottban gondolkodó Mazsihisz elnök is felül tud kerekedni a közösségek közötti feszültségeken 

Az az evidencia is megerősítést kapott a Köves rabbival készült beszélgetésben, hogy valójában igenis nagyon helyes, hogy a zsidó közösség készíti és üzemelteti majd ezt, az oktatási szempontból is igen fontos múzeumot, hiszen ez záloga a tragédia hiteles bemutatásának, ráadásul hasonló felállásra számos nemzetközi példa van, többek közt New Yorkban (a koncepció alapjairól részeleteket az alábbi cikkben, illetve teljes terjedelmében az interjúban lehet megtudni). Nem attól lesz ugyanis egy holokauszt múzeum belterjes, hogy egy zsidó közösség csinálja, hanem attól hogy ha egy belterjes közegnek mondja el a soá történetét. A lehető legelőnyösebb felállás, ha a zsidó közösség dönti el mit és hogyan mond, az állam pedig a múzeum fenntartásának erőforrásait biztosítva vállalja a felelősséget.

A reakció síri csend.

Mindez arra enged következtetni, hogy a hisztériakeltésnek két valódi oka volt, amint azt sejteni lehetett. Az első az irigység, hogy savanyú a szőlő amiért ebből az igen fontos projektből ki vagyunk hagyva (holott négy évünk volt arra, hogy alternatív koncepciót dolgozzunk ki). A második, hogy ismét akadt egy jó ürügy a politikai vélemény nyilvánításra, helyezkedésre és szavazatgyűjtésre.

Azt, hogy a vajon a politikai demonstráció mellett kellően fontosnak tartja e a sípucca és a vele együtt tiltakozók a holokauszt-oktatás ügyét, a hitközség jövőbeni hozzáállása fogja megmutatni. Őszintén remélem, hogy kellemesen csalódunk majd. A pletykák szerint vannak (főleg a vallási vezetés részéről), akik kezdik belátni: hiteltelen úgy toleranciát és nyitottságot hirdetni, hogy közben saját magunk felé sem vagyunk nyitottak.