Melyik szülőt említjük és mikor. Nem mindegy!

Képtalálat a következőre: „torah reading”

Tegnap a zsidós családnevekről írtam, de a neveknek a zsidóságban igen nagy jelentősége van, ahogy egy korábbi másik írásomban erre utaltam.

Közismert, hogy a rabbinkius hagyományban egy embert, nőt és férfit egyaránt a neve után apjának vagy anyjának nevével illetünk. Például Mose ben Ámrám, Dávid ben Jisáj vagy Slomo ben Dávid, vagy nők esetén Dina bát Jákov vagy Chaja Mushka bát Joszef Jichák.

Igen gyakran azonban nem az apát, hanem az anyát nevezzük meg, például amikor, ne adj Isten betegért imádkozunk. Több zsinagógában sajnos nem tudják mikor kell apa és mikor anya nevét megemlíteni, pedig a dolog, mint minden a judaizmusban, nagyon is okkal történik.

Nézzük először a szabályokat, aztán azok okát:

- Ha egy férfit a Tórához hívnak, a név után az édesapa héber nevét mondják

- Általános ’Mi sebárách’ (’Aki megáldotta’ szavakkal kezdődő áldás) elmondásánál az illető neve után szintén az édesapa nevét említjük

- Amikor betegért imádkozunk az anya nevét említjük. Szintén az anya nevét említjük, amikor ’Mi sebárách’-ot (azaz ’Aki megáldotta’ szavakkal kezdődő áldást) mondunk olyan asszonyért, aki nemrég szült.

- Jizkor imánál szintén az elhunyt neve után az édesanyát említjük

- Ha valaki lelki üdvéért Misnát tanulunk, akkor a név után az apa nevét mondjuk

- Sírkőre a név után az apa nevét írják

Image result for lubavitcher rebbe grave

Amikor betegért imádkozunk úgy, hogy a beteg a helyiségben van, nem mondjuk el az illető nevét egyáltalán. Ennek alapja a Tórában olvasható történet, amikor Mózes nővére, Mirjám felgyógyulásáért imádkozott, de a nevét nem említette, ahogy írva van: „És Mózes kiáltott az Örökkévalóhoz, mondván: Isten, kérlek, ó gyógyítsd meg őt!” (Móz4 12:13).

A híres pozsonyi rabbi, Mose Schreiber (akit fő munkája után Chátám Szófernak hívnak, élt: 1762-1839) úgy indokolja a szokást, hogy a név említése különös és ’feleslegesen alapos’ égi figyelmet idézhet elő, ezért a név említése nem ajánlatos, ha a beteg amúgy is a helyiségben van. Amikor azonban nem vagyunk egy helyiségben a beteggel, mint például amikor a zsinagógákban ’Mi sebérách’ áldást mondunk az édesanya nevét említjük. Ennek forrása a Talmudban van, ahol Bölcseink egyértelműen leszögezik, hogy a nevet az édesanya nevével együtt említjük (Babilóniai Talmud, Sábát traktátus 66b). A Bagdadban élt Rabbeinu Joszef ben Chájim (a Ben Is Cháj, élt: 1832-1909) ezt azzal indokolja, hogy a nők kisebb eséllyel esnek bűnbe mint a férfiak (részben, mert kevesebb micva érvényes rájuk), hiszen a férfiak, ha más nem, de minden bizonnyal nem foglalkoznak eleget a Tóra szavainak tanulmányozásával, így helyesebb ha olyas valakit említünk a beteggel együtt akinek több érdeme van (Széfer ben Jehojada, Bráchot 55b). A kabbalisztikus irodalom alapműve, a Zohár ezt az érvelést azzal egészíti ki, hogy az édesanya érdemei nagyobbak amikor spiritualitásról van szó, hiszen a könyörület szó héberül ráchámim, ami a rechem, azaz anyaméh szóból származik. A két fogalom, a könyörület és az anyaméh közti összefüggés pedig ott érhető tetten, hogy egy anya méhében táplálja a gyereket mindenféle „ellenszolgáltatás nélkül”, ami a könyörület igazi fokmérője.

Bölcseink általánosságban amúgy is úgy vélik, hogy amikor testi egészségről van szó, az édesanya nagyobb szerepet játszik, hiszen eleve testünk kialakulásakor az édesanya „hozzájárulása” testünk gyarapodásához nagyobb mértékű volt.

Ha az édesanya neve nem ismert, az édesapát is meg lehet említeni, ha pedig a héber név nem ismert, használhatjuk a polgári nevet is (lásd Ovádia Joszef rabbi Jábiá Omer c. munkájában a 2:11 döntvényt). Sőt, elég lehet az is, ha csak az illetőre gondolunk, miközben az áldást mondjuk (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 34a)

Annak oka, hogy a Tórához hívásnál az apát említjük praktikus okokra vezethető vissza: ha valakinek a szülei elváltak, egyértelművé kell tenni, ki a fiú édesapja arra a nem kívánatos esetre, ha esetleg a fiú is elválik majd valamikor (a válólevél megírása nagy felelősség, azon a neveket nagyon fontos precízen feltüntetni, máskülönben a válólevél érvénytelen lehet) (lásd: Ocár Minhagei Jesurun 95). Természetesen amennyiben a biológiai apa nem zsidó, úgy minden alkalommal az édesanya nevét mondjuk és tüntetjük fel az illető neve után.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr6414998266

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Measurer 2019.08.07. 23:02:22

Köszönet a magyarázatokért. Most világosodott meg számomra, mennyire lényeges, hogy a Zsoltárok 116:16-ban Dávid szolgálóleányt említ:
Károli-fordítás: "Uram! én bizonyára a te szolgád vagyok; szolgád vagyok én, a te szolgáló leányodnak fia, te oldoztad ki az én köteleimet."

Pipas 2019.08.08. 07:34:56

"az édesanya érdemei nagyobbak amikor spiritualitásról van szó, hiszen a könyörület szó héberül ráchámim, ami a rechem, azaz anyaméh szóból származik"

"Bámulatos hol tart már a tudomány. Mondd csak el még egyszer, hogy lehet birkavesével földrengést megelőzni?"

www.youtube.com/watch?v=NEg6UjVqhFE

gigabursch 2019.08.08. 19:42:07

Ez jól meg lett bonyolítva.
Árva gyereknél kihez kell imádkozni? A szülőkhöz vagy a mostohákhoz?

Én vagyok az, aki nem jó. 2019.08.22. 14:50:27

Igen, én vagyok az.

Elõbb-utóbb az idõsebbek elvesztik szüleiket, de nem felejtik. Nem változik meg liturgikus nevük az elárvulással. Ezért van Jizkor. Imádkozni pedig értük, de nem hozzájuk kell, tudtommal. Imádkozni lehet bárkiért, államfõért (ez elvileg kötelezõ is), jótevõért légyen akármilyen nemzet fia.

Specialitásként említhetõ lenne a nem zsidónak született, betért (hm... milyen szó, hiszen kilépés nincs) esete, aki ben Avraham Avinu ha férfi, bat Avraham Avinu, ha nõ.

Én vagyok az, aki nem jó. 2019.08.22. 14:56:23

@Pipas: Mi is szeretjük az angol humort. Ha Ön rajtunk és egyetlen kincsünk (az öné is lehetne!) elemzésén nevetni kíván, tessék. Ne tessék minket a Dunába ölni, sem hasonló tetteket magasztalni.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása