A szivárvány talán az egyik legszebb időjárással kapcsolatos természeti jelenség, mely nemcsak művészek sokaságát ihlette meg, de a különböző vallások és kultúrák is társítanak hozzá érdekes üzeneteket.

A zsidóság egyértelműen fogalmaz a szivárvánnyal kapcsolatosan. A Noé (a világ teremtése után 1656. évben) korában az emberiséget és szárazföldi állatokat elpusztító özönvíz után Isten szövetséget köt Noéval és tulajdonképpen minden emberrel és élőlénnyel, hogy többé víz által nem fog kipusztulni a világ. A teremtéstörténetből ismert őskáosz, a “tohu vábuhu”, nem tér vissza többé. A Tóra úgy fogalmaz:

“És szólt Isten Nóéhoz, meg fiaihoz, mondván: Íme, én megkötöm szövetségemet veletek és magzatotokkal utánatok; és minden élőlénnyel, mely veletek van, madárból, baromból és a föld minden vadjából, mely veletek van, mindazokkal, melyek kijöttek a bárkából, a föld minden vadja szerint. És én megkötöm szövetségemet veletek, hogy ne irtassék ki többé semmi test sem özönvíz által és ne legyen többé özönvíz, hogy megrontsa a földet. És mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én helyezek közém és közétek és minden élőlény közé, mely veletek van, örök nemzedékekre. Ívemet helyeztem, a felhőbe, hogy legyen jeléül a szövetségnek közöttem és a föld között. És lesz, midőn sűrű felhőt borítok a földre és meglátszik az ív a felhőben, akkor megemlékezem az én szövetségemről, mely van közöttem és köztetek és minden élőlény között minden testből; és nem lesz többé a víz özönné, hogy megrontson minden testet. És lesz az ív a felhőben és én meglátom azt, hogy megemlékezzem az örök szövetségről, mely van Isten között és minden élőlény között, minden testből, mely a földön van. És mondta Isten Nóénak: Ez a jele a szövetségnek, melyet szereztem közöttem és minden test között, mely a földön van.”¹

A szivárvány tehát emlékeztető az emberiség számára a hajdanvolt pusztulásról és bármennyire is gyönyörű látvány, mégis negatív érzés kell az embert hatalmába kerítse szivárvány láttán. Hiszen a színes ív megjelenése azt is jelenti, hogy az adott hely megérett volna a pusztulásra, azonban Isten megemlékezik a szövetségről, melyet Noéval kötött és nem bocsát többé özönvizet a Földre.

Vallását gyakorló zsidó ezért, mikor szivárványt lát az intő jel az emberiség számára. A Talmudban ² két vélemény van az áldás megfelelő szövegével, pontosabban annak végével kapcsolatban. Az egyik verzió szerint a helyes szöveg „Áldassál Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megemlékszik a szövetségről!”, míg a másik szerint az áldás vége „...aki hű az ígéretéhez és megtartja szavát!” A végső döntés a két szöveg kombinációjával született:

„Áldassál Te Örökkévaló Istenünk, a világ királya, aki megtartja szövetségét és hű a szavához!”³

Az, hogy a szivárvány megjelenése egy bizonyos helyen nem túlságosan hízelgő az ott élő emberek viselkedésére az a történet is alátámasztja, melyről a Midrás beszél. Ugyanis azt olvashatjuk ⁴, hogy a történelemben akadt bizony olyan nemzedék, mely olyan magas spirituális szinten állt, hogy soha nem jelent meg szivárvány az égen. Ilyen voltak Chizkijáhu király uralkodásának évei (cca. ie. 715-686), a Nagy Gyülekezet Férfiainak korszaka ⁵ (cca. ie. 516-333), Simon bár Jocháj rabbi generációja (isz. 2. század), és Jehosua ben Lévi rabbi generációja⁶ (isz. 3. század).

Egy Talmudi történet szerint ⁷ a két említett rabbi, Simon bár Jocháj és Jehosua ben Lévi találkoztak a Mennyben (nyilván haláluk után, hiszen nem éltek egy időben). Simon bár Jocháj megkérdezte kollégáját, akiről nem tudta kicsoda, hogy vajon amikor élt, volt e szivárvány az égen abban a nemzedékben. Jehosua ben Lévi szerény emberként, nem akarva azt sugallni, hogy esetleg az ő érdemei miatt nem jelent meg a színes ív, azt mondta, hogy volt. Erre Simon bár Jocháj azt válaszolta neki, hogy akkor bizonyára nem ő Jehosua ben Lévi.

A talán legizgalmasabb kérdés, mely sok korai rabbit foglalkoztatott az, hogy amennyiben a szivárvány „alkotó elemei”, azaz a víz (pára) és a fény, már a teremtés óta létezett ⁸, vajon mit adott Isten a Noéval kötött szövetségkor? A kérdést úgy is feltehetjük, hogy vajon a szivárvány új teremtmény volt e tehát a világ teremtése után 1656 évvel? 

Mose ben Nachman rabbi (1194-1270) szerint a szivárvány már a teremtés óta létezett, sőt, sokszor látszódott is esőzés után, a Noéval kötött szövetségkor Isten mindössze annyit tett, hogy a szövetség jeléül nevezte meg.

Ettől eltérő állásponton van Avraham ibn Ezra (1089-1167) és Don Jichák Ábárbánel rabbi (1437-1508), akik szerint az özönvizet követően megváltoztak a természet törvényei, mely abban is tetten érhető volt, hogy a nap fénye erősebb, a levegő sűrűsége pedig kisebb lett, így a szivárvány, holott létezett korábban is, másképp nézett ki az özönvíz után.

Slomó Efráim ben Áron Luntschitz rabbi (1550-1619) Kli Jakar című munkájában azon az állásponton van, hogy a szivárvány mindig is volt, azonban az özönvíz előtt az emberek nemigen vették észre, nem foglalkoztak vele, valódi jelentőséget csak az özönvíz után kapott.

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994)szerint a szivárvány valóban annak jele, hogy az adott helyiség generációja nem tökéletes, ugyanakkor a szivárvány egyfajta áldást is jelent. Hiszen a földről elpárolgó víz, mely felhő formájában az égen jelenik meg és amelynek segítségével a szivárvány megjelenhet, azt szimbolizálja, hogy valami ami lent van, azaz materiális, magasabbra juthat, azaz magasztosabb célt szolgál, mely tanúság minden ember számára. 

Érdekes tudni, hogy Ezékiel próféta látomásában a szivárvány megjelenése Isten jelenlétét mutatja “A körülötte levő fényözön olyannak látszott, mint a szivárvány, amely a felhőkön szokott lenni esős napon. Ilyen volt az Örökkévaló dicsőségének a látványa. Amikor megláttam, arcra borultam, és hallottam, hogy valaki megszólal.”⁹ 

Ez a prófécia a Talmud mestereinek egy részét arra ihlette, hogy elrendeljék, hogy szivárvány láttán az ember boruljon arcával a földre. Mások azonban, és ez a szokás ma is, tiltották ezt a gyakorlatot, mert attól féltek, hogy az olybá tűnik, mintha az ember a szivárványt és nem pedig az egy Istent imádná.¹⁰

Talán pont a szivárvány vegyes egyaránt pozitív és negatív üzenete miatt rendelkezik úgy a háláchá, a zsidó vallásjog, hogy az ember ne nézze a szivárványt, de legalábbis semmiképpen ne túl sokáig.¹¹

A fenti írás aktualitását az adja, hogy a zsidó naptár szerint Kiszlév hónapja van, melynek csillagjegye a nyilas (héberül az íj és a szivárvány ugyan az a szó).

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu

1. 1Móz 9:8-17
2. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 59a.
3. Áldást csak teljes, azaz földtől földig érő szivárványra szabad mondani
4. Midrás Rábá, 35:2
5. 120 tagú rabbinikus bíróság, mely a zsidó népet kormányozta, miután az Ezsdrás és Nechemiás próféták vezetésével visszatért a Szentföldre a babilóniai száműzetés után.
6. Babilóniai Talmud, Ketubot traktátus 77b
8. Misna, Avot traktátus 5:6
9. Ezékiel 1:28
10. Babilóniai Talmud, Chágigá traktátus 16a
11. uo.