A töltött halról, azaz jiddis nevén a gefilte fishről lesz szó, ez ugyanis az egyik legtradicionálisabb zsidó étel, talán sokan ismerik, de azt talán kevesebben, hogy ennek az ízletes ételnek létrejöttét két háláchikus (vallásjogi) dilemma késztette.

Kezdjük az elején. A Talmud és a hozzá kapcsolódó rabbinikus irodalom számos helyen említi, hogy sábátkor, szombaton, illendő halat (is) enni. Ennek számos oka van. Először is sábátkor a hús és a bor fogyasztása mellett, mely kötelező, kívánatos különböző jó fogásokat enni. A hal, az ókorban ilyennek számított. Másrészről a Talmud bölcsei a zsidó népet a halhoz hasonlítják abban a tekintetben, hogy csakúgy, mint a hal nem képes víz nélkül élni, a zsidó nép sem képes Tóra nélkül élni, márpedig „minden alkalommal amikor a Biblia vízről beszél, az áttételesen a Tórára vonatkozik.”¹

Van még egy hasonlóság a zsidó nép felett őrködő Isten és a halak közt. Csakúgy, mint a halnak nincs szemhéja, ezért nem hunyja le a szemét soha, a Teremtő sem hunyja le szemét Izrael népe felett, ahogy írva van: „Íme nem alszik és nem szunnyad Izrael őrzője.”²

Azután akad még egy pár érv, miért is helyes halat enni szombaton. A hal, héberül dág (דג) két betűjének számértéke 4+3=7,³ pont minthogy a szombat a hetedik nap.

Mindezek felett pedig a Talmud azt meséli, hogy Isten három dolgot a teremtés három egymást követő napján áldott meg: a halakat csütörtökön, az embert pénteken, a sábátot szombaton. Márpedig ahogy Salamon király bölcsen megjegyzi: „a hármas csomót nem lehet könnyen kioldani”³

Halat enni szombaton tehát fontos és dicséretes, akad azonban egy probléma. A szombati munkavégzési tilalmak egyike a válogatás (borer – בורר) tilalma, melyet három feltétel meglétével tudunk elkerülni: (1) ha kézzel és nem valami eszközzel válogatunk (mint pl. egy szita vagy szűrő, melynek használata tilos szombaton), (2) a jót szabad csak kiválasztani a rosszból és nem fordítva, (3) azzal az intencióval szabad csak a jót kiválasztani a rossz közül, hogy az ember szinte azonnal meg is eszi (azaz nem szabad pl. görögdinnye magot kivenni a dinnyéből főként úgy, hogy azt csak később eszi meg az ember).

Ennek megfelelően halat csak úgy lehet enni szombaton, hogy annak szálkáját nem vesszük ki még a tányéron (még kézzel se), hanem bevesszük a halfalatot a szájunkba majd a szálkát kivesszük kezünkkel vagy kiköpjük vagy valami hasonló.

Ez nem túl gusztusos megoldás és ami még problémásabb, hogy veszélyes is, hiszen esetleg lenyelhetjük a szálkát.

A leleményes kóser cuisine ezért hát kitalálta a gefilte fisht, melynek különlegessége abban áll, hogy a halat ledarálják, így volt szálka, nincs szálka.

A darált vagy paszírozott halat némi kenyérrel tojással és hagymával, meg persze fűszerekkel keverve főzték meg, eredetileg ténylegesen egy másik halba töltötték vissza, de hamar lemondtak erről a szokásról és egyszerűen csak kifőzték és hidegen, felszeletelve  vagy fasíthoz hasonló gombócok formájában tálalták.

A gefilte fish saját életre kelt és országonként változó módon fűszerezték, Galíciában édesen, cukorral keverve tálalták, Litvániában sok borssal, csípősen, Magyarországon inkább sósan, mind emellé tormás célka volt a leginkább passzentos.

Ma már nemigen kell a zsidó háziasszonyoknak a gefilte fish elkészítésével bajlódni, hiszen készen, gyorsfagyasztott vagy konzerv állapotban is kapható, így néhány perc alatt elkészíthető ez az ízletes és rendkívüli kreativitásról tanúskodó sábáti étel. Ha valaki mégis szeretné saját gefilte fishét elkészíteni, az interneten számos recept közül válogathat.

 Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/, ahol minden este, vasárnaptól csütörtökig 20:00-kor élő tanulásban ismerkedhetsz meg a zsidó vallás alapjaival és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on, a Youtube-on, a Deezer-en és a TuneIn Radio-n.          

1. Bava Kamma 92a
2. Zsoltárok 121:4
3. Prédikátor 4:12
4. A héber ábc betűinek számértéke van, így az első betű, az álef értéke 1, a második bét-é 2 és így tovább