G.J. kedves olvasómnak (is) ajánlom.

Ha van egy zsidó dal, amelyet zsidók és nem zsidók egyaránt ismernek, az minden bizonnyal a Hává Nágilá (הבה נגילה), amely héberül azt jelenti „örüljünk”. Bár a dal eredetét homály fedi, a modern Izrael állam megalakulásától elmaradhatatlan kísérője a zsidó esküvőknek, bár és bát micváknak, zsidó és nem zsidó kulturális események szerte a világon. Rövid szövegével és egyszerű, mégis jellegzetes dallamával Hává Nagilát több százszor vették fel a zenészek, kezdve Neil Diamondtól, a Barry Sisters-től és Harry Belafonte-tól a kortárs popénekesnőig, Ben Folds-ig és a szerb cigány fúvószenekar legendájáig, Boban Marcovicig. Széles körű népszerűsége ellenére kevesen ismerik ennek a globális zsidó slágernek a történetét.

Sok modern izraeli és népszerű zsidó dalhoz hasonlóan a Hava Nagila is haszid dallamként született Kelet-Európában. Ekkor nigunként (szöveg nélküli dallamként) énekelték szádiguai hászidok, akik nevüket a bukovinai (a mai Ukrajna) Szadigura (Sadhora, a mai ukrajnában) kisvárosról kapták, melynek a ruzsini hászid rebbe, Jiszráel Friedman rabbi (1798-1850) volt vezetője és korábban Oroszországból telepítette át udvarát Bukovinába 1845-ben.

A múlt század fordulója körül szádiguri hászidok egy csoportja Jeruzsálembe költözött  és magával hozta ezt a jellegzetesen kelet-európai vidám nigunt, mely minden bizonnyal a jeruzsálemi haszid közösségek zárt világában marad, ha nem lép közbe Avraham Cvi Idelsohn - a zsidó zenetudomány atyja.

Idelsohn 1882-ben született Foelixburgban (Filzburg), egy kisvárosban, a cári Oroszországban (ma Lettország). Fiatalon kántorképzésre járt és klasszikus zenét tanult Berlinben és Lipcsében, majd valamikor 1905 után Jeruzsálembe vándorolt. Nem sokkal később zenészként, zenetanárként és tudósként tevékenykedett a zsidó közösségben.

Szenvedélyes cionistaként Idelsohn igyekezett összegyűjteni és megőrizni a világ minden tájáról származó zsidó közösségek népzenéjét, fonográf segítségével rögzítette a jemeni, orosz, német, marokkói és más közösségek hagyományos dallamait, amelyekkel Jeruzsálemben találkozott. Ugyanakkor a modern nemzeti zene új stílusának úttörője is volt, amely egyesíti a zsidó népet, amely visszatér történelmi hazájába a Szentföldre. Ezért számos új héber nyelvű dalt rendezett és komponált, hagyományos melódiák alapján. Ezek az ősi gyökerekkel rendelkező modern dalok gyorsan népszerűvé váltak, mint új héber népdalok, amelyeket kibucokban, mosávokban énekeltek. Ilyen dal volt a Hava Nagila.

Idelsohn 1915-ben találkozott a szádiguri hászid dallammal, mikor az I. világháború idején zenekari mesterként szolgált az oszmán hadseregben, azt némileg átdolgozta és hozzáadott egy rövid héber szöveget, melyet a Zsoltárok ihlettek, noha nem pontos idézet:

A szavak a 118. zsoltár 24. versét idézik: „Ez az a nap, amelyet Isten alkotott, hogy örüljünk és vigadjunk rajta.”-„ Ze hájom ászá hásem, nágilá veniszmechá vo ”. Évekkel később Idelsohn egyik tanítványa, Moshe Nathanson kántor azt állította, hogy ő javasolta a verset tanárának. Bárhogy is legyen, a dal azonnal sláger volt. Idelsohn később maga is felidézte, miként terjedt el a dal ilyen rendkívül gyorsan:

„A kórus elénekelte, és nyilvánvalóan megragadta az emberek fantáziáját, másnap férfiak és nők énekelték a dalt Jeruzsálemben. Egy pillanat alatt terjedt el nem csak az egész országban, de az egész zsidó világban. " Idelsohn először 1922-ben jelentette meg a dalt egy héber dalgyűjteményben. Hamarosan az egész világon énekelték és sokan „héber” népdalnak nevezték, nem említve meg annak hászid eredetét.

A Hává Nágilát már az 1920-as és 1930-as években cionista körökben énekelték az Egyesült Államokban és Európában. Hamarosan a dal bekerült a zsidó gyermekkönyvekbe a Szentföldön, Európában és Észak-Amerikában is. A kántorok és a zsidó népdalénekesek hangfelvételeket kezdtek készíteni a Hává Nágilából. Az 1940-es évekre a dal a zsidó esküvők, bár micvák elmaradhatatlan részévé vált, izraeli stílusú hóra néptáncként is énekelték és táncolták.

Az ötvenes években Hává Nágilá kezdte felhívni az Egyesült Államokban ismert, nem-zsidó előadók figyelmét is. Ez volt az a korszak, amikor a népszerű amerikai énekesek elkezdtek a világ minden tájáról származó népdalokat előadni.

Erre volt példa a kubai születésű mambo-legenda, Machito és afro-kubai zenekara. 1951-ben Hává Nágilá felvétele „Holiday Mambo” címmel slágerré tette a dalt. Dick Dale is hamar népszerűvé vált 1963-as verziójával (hasonlóan híres az 1962-es „Misirlou” feldolgozás is). De talán a nem-zsidó zenész, aki a legtöbbet tette azért, hogy a Hává Nágilá a mainstream zene egyik kedvence legyen, az Harry Belafonte volt.

Az ötvenes években Belafonte Hává Nágilát rendszeresem zárószámként használta. Belafonte 1959-es Carnegie Hall élő koncertfelvétele bestseller lett. Az olyan zenészek számára, mint Machito, Dale és Belafonte, Hává Nágila fülbemászó, mókás és jellegzetes zsidó dallama, valamint optimista, örömteli és könnyű szövege miatt vált különösen vonzóvá.

Íme néhány verzió: