Esti tanulókörünk egyikében érkezett egy kérdés a zsidó mezőgazdasági törvények egyik legalapvetőbbjével, a smita-évvel kapcsolatban, így talán időszerű ezt az ősi, tórai törvényt alaposabban megvizsgálni.

A Tóra (Mózes öt könyve és a biblia más könyvei, illetve a hozzájuk tartozó rabbinikus irodalom) számos törvényt fogalmaz meg a mezőgazdaságot illetően. Ezen törvények legtöbbje kizárólag a Szentföldre vonatkozik és azt hivatott előírni, hogy a zsidó nép miként viseltessen azzal az országgal, melyet „állandóan szemmel tart az Örökkévaló Istened, az év elejétől az év végéig.” (5Mózes 11:12).

A Tóra akként rendelkezik, hogy csakúgy, ahogy a zsidó nép nem végezhet munkát a hetedik napon, a föld is meg kell pihenjen a hetedik évben: „Hat éven át vesd be a földedet, és takarítsd be termését! A hetedikben azonban hagyd parlagon, hagyd magára, hadd egyenek róla néped szegényei! Ami pedig még rajta marad, egye meg a mezei vad. Így cselekedj szőlőddel és olajfáiddal is!” (2Mózes 23:10-11)

Miközben kétségtelenül vannak mezőgazdasági előnyei is ennek a rendeletnek, hiszen a termőföld időnkénti parlagon hagyása illetve a vetésforgó találmánya más kultúrákban is bevett gyakorlat volt, e tórai törvény isteni rendelet, a mezőgazdasági előnyök csak másodlagosak.

Érdekesség egyrészről, hogy miközben a föld parlagon van hagyva, annak megművelés nélküli termése a szegények és rászorulók számára hozzáférhető ezzel fontos lépést adva a társadalmi felelősségvállalásnak, másrészről a hétéves ciklusokat, hét ciklusonként az ötvenedik évben megtartott jovel-év (a jovel szóból származik a jubileum szó) is többek közt a parlagon tartást teszi kötelezővé (más egyéb polgárjogi rendeletek mellett).

A smita-év törvényeit alaposan tárgyalja a Misna és a Talmud egyik robosztus szekciója, a főként mezőgazdasági törvényekkel foglalkozó Magok rendje, melyet persze számos törvénymagyarázó és kommentár elemzett és értelmezett az évszázadok során, azonban különös figyelmet főként az elmúlt kicsit több, mint 100 évben kapott, amióta a zsidó nép nagyszámú jelenléte Izraelben realitássá vált.

Ugyanis, ahogy írtam, a smita-év kizárólag a Szentföldre vonatkozik, márpedig ugyan a kétezer éve tartó száműzetés alatt mindvégig volt valamilyen mértékű zsidó jelenlét a Szentföldön, nagyszámú lakosságról csak a visszatérési (cionista) mozgalom kezdete óta beszélhetünk.

Bár a legtöbb törvénymagyarázó szerint a smita-év megtartása korunkban „csak” rabbinikus kötelezettség, nem pedig tórai – ugyanis a legtöbb Szentföldre vonatkozó törvény a második jeruzsálemi Szentély lerombolása után felfüggesztetett és csak a Messiás eljövetele után lesz ismét érvényben – a mai rabbikat és a vallásos zsidóságot mégis nagy izgalomban tartja a smita-év törvényeinek betartása.

(Itt jegyzem meg, hogy idén, az 5782-es héber naptári esztendőben, azaz 2021-2022-ben éppen smita-évet írunk, így jegyzetem igencsak aktuális.)

Az elmúlt években nem-vallásos aktivisták és környezetvédők növekvő mozgalma mutatott a smita-évre, mint a 21. század globális környezeti problémáinak és gazdasági instabilitásának megoldására, valamint a folyamatos gazdasági növekedés egyik eszközére, ezzel mint az egyéni előnyökre vonatkozó elvárások megfékezésének egyik lehetséges módjára.

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/, ahol minden este, vasárnaptól csütörtökig 20:00-kor élő tanulásban ismerkedhetsz meg a zsidó vallás alapjaival. Iratkozz fel Youtube csatornámra, ahol a korábbi előadásokat is meghallgathatod és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on és a Youtube-on.