Purimi „Trónok harca”, A tűz és jég dala

Amikor elkezdtem nézni a Trónok Harca c. HBO sorozatot az HBO GO-n nem sokat tudtam a sorozat hátteréről, de feltűnt, hogy az alapjául szolgáló R. R. Martin könyvsorozat címének az „A tűz és jég dala” címet adta. Hogy mi köze ennek Purim ünnepéhez? Több, mint elsőre gondolnánk.

A purimi történet főgonosza Hámán ugyanis, Eszter könyvének tanúsága szerint is az Amalek népből származott, aki mint tudjuk azzal, hogy az egyiptomi kivonuláskor megtámadta a védtelen zsidó népet arra kárhoztatott, hogy isteni parancs alapján kötelesség őket kiirtani, egytől egyig. A balszerencse és történelmi realitások okán soha nem sikerült ezt a népet teljesen eltüntetni, beolvadtak mindenféle népekbe, ma már lehetetlen kideríteni tartozik e valaki az Amalek néphez.

Hámán viszont oda tartozott, ahogy írva van: „Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél” (Eszter 3:1), hiszen tudvalevő, hogy Ágág Amalekita király volt, Hámán pedig ezek szerint az ő leszármazottja (innen is örökölte zsigeri zsidó-gyűlöletét).

A Tóra egyértelműen leírja mi is volt a „probléma” az Amalekitákkal: „Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból. Hogy rád támadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyöngültetek mögötted; te pedig bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől” (Móz5 25 17-18)

Az „ahogy rád támadt az úton” eredeti szövege: „אשר קרך בדרך”, melyben a „קרך” szó nem csak azt jelentheti, hogy rád támadt, hanem a „קר“ szó alapján hideget is jelent. Quasi „kihűltél az úton”.

Ismert hászid történet szerint egy rendkívül hideg téli délelőtt a Báál Sem Tov, a hászidizmus alapítója bement a tanházba és megkért néhány hászidot, hogy kísérjék el őt. A tanítványok lelkesen követték mesterüket, lovaskocsira szálltak, elindultak és egy befagyott tónál álltak meg. A hideg orosz télben a befagyott tavon emberek korcsolyáztak, jól érezték magukat. A Báál Sem intett a hászidoknak, hogy szálljanak le, majd odamentek az emberekhez és azt látták, hogy a gyerekek a tó jegébe kereszteket vésnek, sokat, egymás mellé. A Báál Sem megigazította kabátját és láthatóan átszellemült imába kezdett, kisvártatva intett a hászidoknak, hogy ideje visszaindulni.

A tanítványok nem értve mesterük furcsa viselkedését megkérdezték mi volt az értelme ennek a kirándulásnak. A Báál Sem Tov elmondta, hogy ha egy zsidó szíve, még ha vallásos életet él is, de ki van hűlve, azaz motiválatlan, életét céltalannak érzi, akkor van igazán kitéve a rossz ösztön befolyásának. Olyankor előbb utóbb úrrá lesz rajta az Amalék hatása és, ne adj Isten, ki is keresztelkedhet. Hiszen a Tórát Isten a zsidó népnek tűzben adta (lásd: „A Szináj hegye pedig egészben füstölgött, mivelhogy leszállott rá az Örökkévaló tűzben” (Móz2 19:18)). Nem elég, ha az ember zsidóként él, azt lelkesedéssel, tűzzel kell megélni, a kihűlt, megjegesedett szív szabad utat és befolyást ad a rossz ösztönnek (az Amalékitéák szinonímája).

Purim történetében, amikor a zsidók megélték ugyan vallásukat, tartották ugyan szokásaikat, de mégis túlságosan igyekeztek megfelelni az őket befogadó népeknek (még Achasvéros király által rendezett lakomára is elmentek úgy, hogy volt ugyan kóser étkezési lehetőség- hiszen a perzsa akkoriban nagyon befogadó nép volt- de az ételt a Szentélyből zsákmányolt kincsekben és edényekben tálalták fel), elkötelezettségük a zsidóság iránt kihűlt, elapadt. A gonosz Amalekita Hámán pont erre a lehetőségre várt gonosz tervének végrehajtásához.

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr6914702986

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása