Talán sokan tudják, de a három zarándokünnepet (pészách, sávuot, szukot-smini áceret) követő napot iszru chágnak hívják, ami szó szerint annyit jelent, hogy szorosan az ünnephez kötött nap. Tekintettel arra, hogy bölcseink kifejezett hangsúlyt fektetnek ezekre a napokra kell legyen valamilyen spirituális jelentősége az iszru chágnak.

Maga az elnevezés a Zsoltárok könyvéből származik, ahol Dávid király úgy fogalmaz: „Kötelekkel kössétek az ünnepi áldozatot az oltár szarvaihoz!” (Zsoltárok 118:27). A Talmud a kötelékek szót „hízott állatként” is fordítja amiből azt a következtetést vonja le, hogy aki az ünnephez „kötött” (napon) lakomát rendez, az olybá számít, mintha ünnepi áldozatot hozott volna (Babilóniai Talmud, Szuka traktátus 45b). Ennek megfelelően alakult ki a szokás, hogy a zarándokünnepet követő napon egy picit még tartsuk az ünnepi hangulatot, melyet két dologgal demonstrálunk, egyrészt egy kis lakomát rendezünk, másrészt a reggeli és délutáni imákból kimarad a Táchnun (bűnbánó könyörgések) rész.

Mások, így az Aruch háSulchán c. vallásjogi döntvénykönyv szerzője, Jechiel Michel Epstein rabbi (1829-1908) a szokást más okra is visszavezeti. Jelesül, hogy az ünnepi áldozatok bemutatásának rendjéhez tartozott, hogy az áldozatok húsából a bemutatás utáni másnapon is lehetett enni. Ez pészách és szukot szempontjából kevésbé izgalmas, hiszen azok többnapos ünnepek, így mindenkinek bőven jutott idő elhozni és bemutatni ünnepi áldozatát Jeruzsálemben, az ünnep valamelyik napján. Sávuotkor azonban, ami egy egynapos ünnep (csak a diaszpórában két napos, amikor ráadásul a Szentély sem áll más, így az áldozatok bemutatása is szünetel) a másnap már konkrétan hétköznapot jelentett. Pontosabban az ünnephez szorosan kapcsolódó iszru chágot. Ezért, érvel Epstein rabbi, igenis különleges szentsége van ezeknek a napoknak is (Aruch háSulchán, Orech Chaim 429:5).

A lubavicsi Rebbe egy beszédében kihangsúlyozza, hogy az iszru chág különlegessége pont abból adódik, hogy ezen a napon a szentség egybeforr a hétköznapival, ami egyfajta spirituális energiát segít lehozni magasabb szférákból mindennapi, fizikai világunkba (Torát Menáchem 5716, 2. kötet 333 old.).