Peretz miniszter meglehetősen szerencsétlenül fogalmazott, amikor azt mondta, hogy „az asszimiláció olyan mint a Holokauszt”, itt a miniszter a vegyesházasságok magas arányára gondolt, főként az Egyesült Államokban (bár megjegyzem a diaszpóra más országaiban, így pl. Magyarországon is, vélhetően nem alacsonyabb a vegyesházasságok aránya mint a „goldene medinében”).

A kijelentés szerencsétlen, több szempontból is, ugyanakkor sajnos igaz. Legfőképpen azért szerencsétlen, mert a Holokauszt talán a világtörténelem legnagyobb tragédiája, hiszen szisztematikus népirtásra ilyen méretben, ráadásul ilyen rövid idő alatt nem volt példa. Ehhez hasonlítani bármit, finoman szólva sem szerencsés, pláne nem egy miniszternek.

Bár nem tisztem Peretz minisztert megvédeni és nem is szeretném, mondandójában van igazság, főként, ha figyelembe vesszük, hogy mit is mondott pontosan.

Annyi párhuzam ugyanis bizonyára van a Soá és az asszimiláció közt, hogy mind a kettő a zsidó nép elmúlását eredményezi. Konkrétan úgy fogalmazott: „a vegyesházasságok egy második Holokauszthoz hasonlíthatók. Az elmúlt 70 évben a zsidó nép 6 millió embert veszített a vegyesházasságok miatt”.

A pészáchi hágádában azt olvassuk: „Eredj és nézd meg mit akart tenni Lábán az arámi Jákob atyánkkal! A Fáraó ’csak’ a fiúgyermekeket akarta megölni, ezzel szemben Lábán mindenkit ki akart irtani!”

A fenti mondat egyik tanulsága az, hogy a népirtás (értsd egy nép megsemmisítése) többféle módon lehetséges. Fizikailag és spirituálisan.

Két fontos esemény is van a zsidó kalendáriumban, amelyben azt ünnepeljük, hogy népünket ki akarták irtani, de nem sikerült. Az egyik Chanuka ünnepe, amikor a hellenizálódó zsidók (ma úgy mondanám reformizálók- de ezt majd egy másik posztban kifejtem) és a görögök ellen lázadtunk fel, mert azok meg akarták szüntetni és ellehetetleníteni a rabbinikus (értsd hagyományhű) zsidóságot.

A másik Purim ünnepe, amikor a fizikai megsemmisülés veszélyét sikerült elkerülnünk, hiszen Hámán, korának Hitlere, minden zsidót ki akart irtani, gyereket, nőt, aggastyánt és férfit egyaránt.

Mindkét ünnep egyaránt fontos, mindkét esemény hasonlóan veszélyes.

Hangsúlyozom, miközben a fizikai megsemmisítést, főként a Holokauszt kontextusában, nem hasonlíthatjuk semmilyen kínhoz- ezért is szerencsétlen a miniszter megszólalása- ha pusztán népünk megmaradása szempontjából vizsgáljuk a kérdést, akkor az asszimiláció eredménye hosszútávon, aligha lesz más, mint egy népirtásé: egy judenrein világ.

Talán ezért lehet, hogy sok vallási és spirituális vezető, de még a Nobel díjas Elie Wiesel is azt mondta, az egyetlen válasz, amit zsidóként a Holokauszt tragédiájára adhatunk, az az, hogy minél több zsidó gyermeket nemzünk és minél erősebben ragaszkodunk identitásunkhoz. Ezzel tudjuk ugyanis megmutatni a náci szörnyetegeknek, hogy ’ám Jiszráel cháj’, a zsidó nép él és élni fog!

Természetesen a világsajtót bejárta Peretz miniszter szerencsétlenül fogalmazott mondata, és ráugrott mindenki teljes erővel. Érdekes módon, és ez talán mutatja, hogy még a liberálisabb oldal is érti, miről is beszélt Peretz, főként azzal érveltek a miniszter ellen, hogy „a hasonlat nem segít közelebb hozni a világ zsidóságát és inkább az őket közösen fenyegető veszélre kellene koncentrálni” (Ronald Lauder, WJC), vagy „az asszimiláció valódi fenyegetés a zsidó nép fennmaradására, és az ilyen kijelentések nem segítik a diaszpóra Izraellel kialakítandó viszonyának folyamatát” (AJC).

Bár a miniszter az asszimiláció szót használta és a vegyesházasságokról beszélt, a hazai közösségi média oldalakon megjelent bejegyzések (sokszor sajnos prominensnek mondott emberek billentyűzetéről) sikeresen kevertek a témába oda nem illő dolgokat. Ilyen például a zsidó vallásba betértek kérdése, ami ugyebár teljes képzavar. Hiszen ha valaki (annak rendje és módja szerint) felveszi a zsidó vallást, az onnantól kezdve zsidó, így ha zsidóval házasodik, az nem vegyesházasság. Szintén bekerült a képbe valahogy a vegyesházasságok egyik „előnye” az ún. vérfrissítés kérdése is, aminek ugyan kétségtelenül vannak előnyös oldalai, ugyanakkor manapság, amikor a legnagyobb zsidó közösségekben, így az USA-ban és Izraelben is jelentős az áskenázi és szefárdi zsidók közti keveredés, talán kisebb relevanciával bír, mint korábban. Arról nem is beszélve, hogy a zsidó félt választó nem-zsidó házastárs betérése ezt az előnyt is magával hozza, a zsidó identitás elvesztésének veszélye nélkül.