Akik egy kicsit is ismerik a zsidó vallásjogot bizonyára megtapasztalták, hogy a háláchá az élet minden területére kiterjed. Márpedig életünk jelentős részét alvó állapotban töltjük, nem meglepő tehát, hogy a Tóra-irodalomnak jónéhány alvásra vonatkozó iránymutatása van.

Mose ben Maimon rabbi, akit nevének kezdőbetűi alapján Rámbámnak hívunk nem csak a történelem egyik legnagyobb hatású döntéshozója és filozófus volt, de orvos is. Természetesen orvoslásra vonatkozó iránymutatásai manapság finoman szólva is túlhaladottak, de egyes intelmeit, még az egészségmegőrzés és életvitel terén is érdemes megfontolni. Maimonidesz, a Talmud alapján akként rendelkezik, hogy az ember napjának lehetőleg egyharmadát, azaz nyolc órát töltsön alvással, de nem kevesebbet, mint hat órát (Hilchot Deot 4:4). Hasonló véleményen van az Aruch háSulchán című háláchikus mű szerzője Jechiel Michel Epstein rabbi is (1829-1908), aki Jób könyvének egyik versét hozza bizonyítékként, mely úgy szól „Aludnék és akkor nyugalmam volna” (Jób 3:13), amelyik versben az „akkor” szó, héberül „אז”, számértéke 8.

Maimonidesz azt is javasolja, hogy ez a nyolc óra ez az éjszaka második felében legyen, azaz az ember a napfelkelténél kelljen fel és kezdje meg napját, természetesen imádkozással (Babilóniai Talmud, Juma traktátus 22a). Érdekes megjegyezni, hogy a Talmud más helyen megemlíti, hogy Dávid király szokása az volt, hogy az éjszaka első felében aludt és éjfélkor felkelt, imádkozni és tanulni, hárfáját az észak-keleti szél lebegtette meg, ennek hangjára ébredt a király (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 3a). A kabbalisztikus, azaz misztikus irodalom alapműve, a Zohár is hasonló állásponton van, azaz az ember aludjon az éjszaka elején, éjfélkor azonban ébredjen fel és kezdje meg a napját (Noach 72a, Toldot 136c, Beshalach 46a, Vajákhel 185b).

Lehetőleg ne aludjunk egyedül egy szobában, de egy házban semmiképpen sem. Ha egyedül alszunk egy szobában, de a házban mások is vannak, helyes az ajtót nem bezárva (értsd lakattal) tartani (Kicur Sulchán Áruch 71:2). Az ágyat érdemes észak-dél irányba helyezni, főként azért, hogy intim testrészeink ne kelet felé forduljanak (Sulchán Áruch háRáv, Orech Chájim 3:9-10). A Talmud megjegyzi, hogy az észak-déli irányban történő alvás szerencsés fiú gyermek nemzése céljából is (Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 5a). Igyekezzék az ember arra is ügyelni, hogy sem feje, sem lába ne az ajtó felé nézzen, ez ugyanis rossz jel, mert azt mutatja, mintha az embert a szobájából akarnák kirángatni.

Az ember szintén igyekezzék nem aludni napközben. Egyes vélemények, kifejezetten indokolt esetben megengedik a napközbeni alvást, azonban annak mértéke ne legyen több, mint „sitin nismei”. Erről a Sulchán Áruchban leírt (Sulchán Áruch, Orech Chájim 4:16) mértékegységről eltérőek a vélemények, van aki szerint 3 perc, van aki szerint 30 perc és olyan is akad aki úgy gondolja, hogy 3 óra). Bárhogy is legyen, az ember igyekezzen napközben nem aludni, hacsak ezáltal nem lesz produktívabb az Istenszolgálatban vagy ügyeinek végzésekor (Misna Berura, Orech Chájim 4:36).  Természetesen Sábát és ünnepnapokon, amikor az ember produktivitásából nem vesz el az alvás, hiszen amúgy sem végzünk produktív munkát, megengedett a hosszabb alvás (Misna Berura, Orech Chájim 4:36).

Az alvás pozíciója lehetőleg oldalt fekvő legyen, a hason és háton fekvés ugyanis nem-tiszta gondolatokat ébreszthet. Magától értetődő módon mindez persze arra vonatkozik, miként fekszik le az ember, nem arra, hogy alvás közben, tudattalanul, milyen „pozíciót vesz fel”. Szintén más elbírálás alá esik amikor az ember a feleség vagy férje mellett fekszik, érthető okokból (Sulchán Áruch, Orech Chájim 63:1).

Szokás, hogy az ember ne aludjon a napközben viselt ruhájában, vannak olyanok, akik a ciceszt (ruha alatt hordott imasál) még alváshoz sem veszik le, sőt olyanok is, akik fedett fővel alszanak (egyfajta hálósapka). (Misna Berura 2:11 és uo. 21:15).

Bár manapság talán nem túl gyakori, de a Talmud felhívja a figyelmet, hogy az ember ne tároljon ételt az ágya alatt, pláne nem fedetlenül, mert az ártó szellemeket hozhat az ételre (Babilóniai Talmud, Pszáchim traktátus 112a és Bava Batra traktátus 58a).