Mi köze a zsidóknak a joghurthoz?

health-benefits-kefir-1296x728-feature.jpeg

A joghurt kétségtelenül az egyik legnépszerűbb tejtermék, melyet évezredek óta fogyasztanak mindenhol a világon. Kevesen tudják, hogy a zsidók milyen fontos szerepet töltöttek be a joghurt népszerűsítésében.

A Tóra leírása szerint Izrael, a Szentföld „tejjel mézzel folyó ország” (2Mózes 3:8), mely kifejezésben a „méz” szó a rabbinikus irodalom szerint datolyamézet, pontosabban datolyalekvárt jelent. Azonban ami még ennél is érdekesebb, hogy számos történész szerint a „tej” kifejezés sokkal inkább vonatkozhat joghurtra vagy ahhoz hasonló tejtermékre, melyet nagy mennyiségben lehet fogyasztani.

Dr. Mark Thomas, a University College London munkatársa az ókori emberek étrendjét tanulmányozta, és úgy véli, hogy a joghurtot először több ezer évvel ezelőtt, a neolitikus korban készítettek a Közel-Keleten. A közel-keleti gazdák elkezdték háziasítani a juhokat, teheneket és kecskéket, és úgy találták, hogy a tejük kulcsfontosságú táplálékforrás. Hűtés nélkül a tej erjedni kezdett, abból joghurt keletkezett: „Ha az ember reggel megfejte a tehenet... a Közel-Keleten ebédidőre az már joghurttá erjedt” – írja Dr. Thomas.

Az erjesztett tej hosszabb ideig volt tárolható. Segített a tejben lévő laktóz egy részének lebontásában is, így emészteni is könnyebb volt. Az ókori joghurtot valószínűleg pásztorok fedezték fel, akik a tejet kecskegyomorból készített zsákokban tárolták. A meleg éghajlaton a tej reakcióba lép a kecskegyomorból származó enzimekkel, és joghurttá erjedt.

Egy másik történész, Ronit Treatman szerint az ókori zsidó pásztorok némileg másképp jutottak a joghurthoz. Mivel a kóserság törvényei tiltják a tej és a hús keverését, a zsidó pásztortok a joghurtot úgy készítették el, hogy „a tejet tűz fölött hevítették és egy fügefaággal keverték. A fügefa nedve alvasztotta a tejet…” Az eredmény egy puha sajt lett, amit, hogy édesebb legyen, mézzel fogyasztottak.

Egy biztos, a joghurt a Közel-Keleten már az ókorban népszerű táplálék volt.

Arabul lábánnak nevezték, ami „tejet” is jelenthet. Izraelben sok népszerű joghurtfajtát hívnak manapság lábánnak, valószínűleg a héber láván szóból ered, ami fehéret jelent. Gil Marks élelmiszertörténész szerint a joghurtot leginkább az oszmán törökök népszerűsítették, akik konyhájuk központi elemévé tették és népszerűsítették birodalom-szerte.

Valójában a joghurt a török és az arab konyhák olyan alapanyagává vált, hogy felbukkant egy népszerű muszlim mítosz, miszerint Ábrahám (egyébként zsidó) pátriárka volt az első ember, aki joghurtot készített, és egy angyal tanította meg neki a receptet. 

Kicsit ugorva az időben I. Ferenc király, aki 1494 és 1547 között uralkodott Franciaországban arról híres, hogy megalapította a Francia-Oszmán Szövetséget, és paktumot kötött I. Szulejmán oszmán szultánnal (Szulejmán ma jól ismert Izraelben főként, mert nevéhez kötődik, hogy 1537-ben elrendelte Jeruzsálem városfalainak újjáépítését. Ezek a csodálatos falak ma is körbe ölelik Jeruzsálem óvárosát.)

A legenda szerint I. Ferenc király gyomorrontásban szenvedett és I. Szulejmán a francia uralkodó kegyét akarta elérni azzal, hogy gyógyítására sietett. Szulejmán egy zsidó orvost küldött Törökországból Franciaországba, hogy hozzon joghurtot a király gyomorpanaszára.

i_szulejma_n.jpeg

I. Szulejmán

Szulejmán tudta, hogy a joghurt fogyasztását régóta gyógyírnak tekintik egyes gyomorproblémákra, ezt egyébként a legújabb kutatások is alátámasztják, hiszen laboratóriumi körülmények között kimutatták, hogy a joghurt fogyasztása csökkenti a gyomorpanaszokat.

June Hersh amerikai történész megjegyzi, hogy a Franciaországba küldött zsidó orvos a jelentős utat gyalog tette meg, mivel nem lovagolt szombaton. A hosszú útra magával vitte saját birkanyáját, a tejükből pedig személyesen készített joghurtot a királynak. A zsidó orvos kúrája bevált: a joghurt segített Ferenc királynak meggyógyulni, az orvos pedig visszatért az Oszmán Birodalomba.

A joghurtnak régóta fontos szerepe van a zsidó konyhában, különösen a szefárdi, azaz keleti zsidók esetén. „A joghurt olyan a szefárdoknak, mint a tejföl az askenázoknak” – jegyzi meg Claudia Roden, zsidó szakácskönyv-író, „A húsmentes ételek fontos része volt (és) szószként használták – forró rizsre vagy aprított búzára vagy lencsére öntötték, és sült padlizsán szeletekre kenték, vagy buggyantott tojás ágyaként, vagy zöldséges omlett kísérőjeként szolgálták.” Az iraki zsidó otthonokban a joghurtot jellemzően datolyamézzel édesítették. Egyes szefárd közösségekben a joghurtot bivalytejből készítettek, ami állítólag a legsűrűbb, krémesebb joghurtot eredményezett.

Ismét ugorva néhány száz évet: az 1800-as évek végén Európa egyik vezető tudósa Elie Metchnikoff (1845-1916), egy ukrajnai zsidó nő fia, aki a párizsi Louis Pasteur Klinikán dolgozott, és későbbi éveit azzal töltötte, hogy a (joghurtban és joghurtszerű italokban található) tejsavat termelő baktériumokat kutatta, mint az élettartam meghosszabbításának hatékony módját. Kutatása hozzájárult ahhoz, hogy nemzetközi „tejőrületet” váltson ki a savanyú tejből készült főzetek, köztük az író, a szénsavas tej és a joghurtos italok fogyasztásával.

De nem csak Metchnikoff volt a tejoltó baktériumok megszállott kutatója, egy fiatal zsidó barcelonai orvost szintén hajtott a tudományos kíváncsiság. Dr. Isaac Carasso a görögországi Szalonikában született 1874-ben, és Spanyolországba költözött, hogy orvosi gyakorlatot folytasson. (Vezetéknevét néha Karasunak és Carussónak írják.) Carasso joghurtot kezdett importálni a Balkánról Barcelonába, ahol arra biztatta pácienseit, hogy fogyasszák ezt az egészséges ételt különféle gyomorbántalmakra.

Idővel Dr. Carasso úgy döntött, hogy saját joghurtgyárat nyit Barcelonában, azt fiáról, Danielről nevezte el – akinek a helyi katalán nyelvjárásban „Danone” (kicsi Dániel) volt a beceneve. Dr. Carasso a Danone joghurt kisméretű, különálló üvegedényekben történő gyártásával kísérletezett, így mindenki élvezhette finom joghurtját.

isaac_carasso.jpeg

Isaac Carasso

Daniel Carasso később Franciaországban tanult, és 1929-ben Párizsba telepítette apja Danone joghurtüzletét. Végül Daniel lett az üzlet vezetője, de hamarosan viharfelhők gyülekeztek. A második világháború kitörése után Daniel Európából az Egyesült Államokba menekült barátjával, Joseph Metzgerrel, egy svájci születésű zsidóval. A két üzletember 1942-ben telepedett le New Yorkban, és Bronxban megnyitották a Danone amerikai fiókját, Dannon néven. Ott ízesített joghurtokat gyártottak poharas kiszerelésben, a joghurtokat műanyag edényekbe csomagolták.

Eleinte csak közepesen voltak sikeresek. Ügyfeleik többsége görög és török volt, akik New Yorkban éltek, és vágytak az otthoni ízekre. Daniel és Joseph új ízekkel kezdett kísérletezni, hogy meghódítsa az amerikai piacot. Először eperbefőtteket tettek a natúr joghurtjuk aljára, quasi lekvárt kevertek a joghurtba. Ez telitalálatnak bizonyult, az eladások megugrottak, mivel az amerikaiak mindennél jobban szerették (és szeretik a mai napig) az édes ízeket.

danone_1.jpeg 

Daniel a második világháború után visszaszerezte franciaországi cégét, majd 1951-ben eladta a Beatrice Corporationnek. Ma a Dannon a legnagyobb joghurtgyártója Észak-Amerikában, a 10,1 milliárd dolláros piac több mint egyharmadát birtokolja.

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr1216748244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2021.11.07. 17:36:50

Ez az I. Ferenc sokat tett azért, hogy a törökök felrúgják a megkötött békét és utána jött Mohács

gigabursch 2021.11.09. 20:41:06

OFF:

Keresek egy kifejezést, a 'mishe baruh' (ha jól írom).
Volt erről cikked? (ha még nem, de majd lesz, nekem az is jó válasz)
Előre is köszönöm!

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása