Miközben Izrael és a világ zsidóságának jó része a tegnap bemutatott amerikai béketervet ünnepeli, ne feledjük, hogy a zsidó állam modernkori történelme szinte azonos a folyamatos háborúval illetve háborús helyzettel. Mindannyian tudjuk, hogy a béke a legmagasztosabb érték úgy az egyén, mint egy közösség vagy társadalom szintén. Ha a világ többsége békére vágyik, vajon miért volt és van annyi háború, miért olvasunk a Bibliában szinte folyamatosan háborúkról?

Fontos leszögezni, hogy a háború komplex kérdés és nem minden harcot lehet egyformának nevezni. Vannak ugyanis önkényes háborúk, hódító hadjáratok és másrészről vannak önvédelmi háborúk, melyek létjogosultsága aligha megkérdőjelezhető.

A zsidó hagyomány több különböző szempontot ismer és ismertet a háborúkkal kapcsolatosan, melyek talán segítenek megvilágítani a fenti kérdéseket.

1. Isten által elrendelt háborúk

Voltak a bibliai időkben olyan ütközetek, melyeket Isten maga parancsolt, ilyen például a Kánaán földjének elfoglalására irányuló háborúk, melyeket a zsidók az Ígéret Földjére való bejutásakor vívtak. Ezek célja az őshonos lakosság kiűzése volt. Fontos megemlíteni, hogy a Tóra több alkalommal figyelmezteti a zsidókat, hogy ne keveredjenek az őshonos népekkel, minden bizonnyal azok primitív és erkölcstelen kultúrájának esetleges behatása miatt. A Talmud azt említi, hogy a Kánaán földjén lakó őshonos népeknek lehetőségük lett volna a megtérésre és elfogadni a nem-zsidók számára is kötelező isteni parancsolatokat, azonban ezt nem voltak hajlandók megtenni és ragaszkodtak bűnös útjaikhoz.¹

Hasonló módon Isten parancsára viseltek háborút a zsidók Amelék népével, akik anno, az egyiptomi kivonuláskor, mikor a zsidó nép erőtlen és védtelen volt, megtámadták őket. Az amalekiták kiirtása innentől fogva tórai parancsolat volt, mely ma már csak azért nincs érvényben, mert nem tudni ki az amalekita és ki nem. A Tóra úgy fogalmaz: „Emlékezzél meg arról, amit tett neked Amalék az úton, mikor kivonultatok Egyiptomból: Hogy rádtámadt az úton és megverte az utócsapatodat, mind az elgyöngültetek mögötted; te pedig bágyadt és fáradt voltál, és ő nem félt az Istentől. Azért lesz, midőn nyugalmat szerez neked az Örökkévaló, a te Istened mind az ellenségeidtől köröskörül, az országban, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked birtokul, hogy elfogadjad, akkor töröld el Amalék emlékét az ég alól, el ne felejtsd!”² 

2. Először mindig fel kell ajánlani a békés rendezés lehetőségét

Ma diplomáciának nevezik az olyasmit, melyet Isten a Kánaánt lakó népeknek ajánlott. A Tóra úgy fogalmaz „Ha közeledsz egy városhoz, hogy harcolj ellene, szólítsad föl azt békére. És lesz, ha békével felel neked és kaput nyit neked, akkor legyen mind a nép, mely találtatik benne – legyenek neked adófizetővé és szolgáljanak neked.”³

A Talmud rabbijai közt nincs egyetértés abban, hogy ezt a fajta „diplomáciai megoldást” a kötelező háborúkra vagy az önkényes háborúkra is lehet e alkalmazni. Itt fontos megjegyezni, hogy Isten által elrendelt háború (milchemet micvá) például az Amelék népe ellen folytatott harc, önkényes háború (milchemet resut) pedig olyan háború, melyet az ókori Izrael királyai folytathattak például terület vagy zsákmány szerzés céljából. Ez utóbbihoz a királynak az ítélkező rendszer legmagasabb szervétől, a Szánhedrintől (quasi legfelsőbb bíróság) kellett engedélyt kérnie.⁴ Érdekes megjegyezni, hogy Mose ben Maimon rabbi (1135-1204) középkori kodifikátor a diplomáciai lehetőséget az isteni parancsra viselt háború esetén is szükségesnek tartja.⁵

3. A fegyver nem (mindig) ékszer

Szombaton, amikor a vallási törvények alapján közterületen zsidó ember nem cipelhet semmit (még egy zsebkendőt sem), csak az ember ruhája és ékszerei nem tekinthetők cipelési tilalom alá eső tárgynak. A fegyver tekintetében (mint korábbi időkben a kard például, számos ember oldalán megtalálható volt) eltér a rabbik álláspontja. A Misnában⁶ említett Rabbi Eliezer úgy véli, hogy a kard „mint egy ékszerhez hasonlatos”, a többi rabbi szerint azonban a fegyverek „visszatetszők”, ahogy Biblia fogalmaz „Kardjaikból kapákat kovácsolnak, lándzsáikból metszőkéseket. Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.”⁷

4. „Táboraitok legyenek tiszták!”

A háború, még ha önvédelmi is, nem lehet jó, ezért különösen fontos, hogy a nép „táborhelye” rituálisan tiszta maradjon. Ezt egyéni szinten úgy is érthetjük, hogy az ember morálisan legyen egyenes, hiszen érdemek híján a győzelem nem biztos, hogy megadatik.

„Ha táborba vonulsz ellenségeid ellen, őrizkedjél minden gonosz dologtól. Ha lesz közötted valaki, aki nem lesz tiszta éjjeli véletlen folytán, menjen ki a táboron kívülre, ne menjen be a táborba. És lesz, estefelé fürödjék meg vízben és mikor lemegy a nap, menjen be a táborba. És hely legyen számodra a táboron kívül, hogy oda kimehess. És ásó legyen nálad fegyvereid mellett; és lesz, midőn kinn leülsz, áss vele és fedd be, ami elment tőled. Mert az Örökkévaló, a te Istened jár táborod közepette, hogy megmentsen téged és ellenségeidet elédadja; azért legyen a te táborod szent, hogy ne lásson benne szemérmetlen dolgot és elforduljon tőled.”⁸

A Tóra tehát különösen nagy figyelmet fordít mind az otthon maradottak, mind a hadba induló morális állapotára.⁹

5. A fiatal házasok ne menjenek háborúba

A háború előtt a kohaniták, a papi nemzet megáldotta Izrael fiait és lelkesítő szavakat intézett hozzájuk. A kohén a következőket mondta: „Halljad Izrael! ti közeledtek ma a csatához ellenségeitek ellen, ne csüggedjen szívetek, ne féljetek, ne ijedjetek meg és ne rettegjetek tőlük. Mert az Örökkévaló, a ti Istenetek az; aki veletek megy, hogy harcoljon értetek ellenségetekkel, hogy segítsen benneteket!”¹⁰

A fiatal házasokkal kapcsolatban pedig óva intett „És szóljanak a felügyelők a néphez, mondván: Ki az a férfiú, aki új házat épített és nem avatta föl? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú avassa azt föl. És ki az a férfiú, ki szőlőt ültetett és nem vette hasznát? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú vegye hasznát. És ki az a férfiú, ki eljegyzett nőt és nem vette őt el? Menjen és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a háborúban és más férfiú vegye el. Továbbá szóljanak még a felügyelők a néphez és mondják: Ki az a férfiú, aki fél és csüggedtszívű? Menjen és térjen vissza házába, hogy el ne csüggedjen testvéreinek szíve, mint az ő szíve. És lesz, midőn végeztek a felügyelők azzal, hogy szóljanak a néphez, akkor rendeljenek csapattiszteket a nép elé.”¹¹

A fent említett „csüggedtszívű” a Talmud szerint az olyan embert is érinti, aki attól fél, hogy bűnei miatt nem érdemes arra, hogy túlélje és sikerrel járjon a háborúban.¹²

6. A megtámadott várost egyik oldalán nyitva kell hagyni

Mose ben Maimon rabbi (1135-1204), középkori törvény kodifikátor úgy rendelkezik, hogy amikor egy várost ostrom alá vesznek, annak egyik oldalát nyitva kell hagyni, azaz lehetőséget biztosítani a város lakóinak az elmenekülésre. Erre a következtetésre a Tóra egyik verse alapján jut.¹³

7. Dávidnak Isten nem hagyta, hogy felépítse a Szentélyt

Isten azt mondta Dávidnak „De az Örökkévaló igéje így szólt hozzám: Sok vért ontottál, nagy háborúkat viseltél. Nem építhetsz házat az én nevem tiszteletére, mert sok vért ontottál ki előttem a földre.”¹⁴. Ebből azt látjuk, hogy Dávid hiába csak olyan háborúban vett részt, mely Isten parancsára történt, mégis ez csorbát ejtett moralitásán, nem volt a „béke emberének” nevezhető, ezért nem építhette fel Isten földi hajlékát. 

8. Senki élete nem fontosabb a másikénál

A Talmud egy híres esetet említ, mikor zsidók egy csoportját támadta meg egy banditákból álló gang és azt követelték, hogy adják ki egyiküket, különben mindenkit megölnek. A Talmud úgy rendelkezik, hogy ilyen esetben mindenkinek életét kell adnia, egyikük élete sem ér többet, mint társuké.

Adja Isten, hogy ne ismerjünk több háborút és a béke uralkodjon mindenhol a világon, ahogy a próféta írja „Nép a népre kardot nem emel, hadakozást többé nem tanul.”¹⁶

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Jeruzsálemi Talmud, Seviit tratátus 6:1
2. 5Móz 25:17-19
3. 20:10
4. Mishna, Szánhedrin traktátus 1:5.
5. Misné Tórá, Királyok törvényei 6:1
6. Mishnah, Shabbat 6:4.
7. Ézsaiás 2:4
8. 5Móz 23:10-15
9. Midrás Szirfo, Ki Técé 44.
10. 5Móz 20:3-4
11. 20:5-9
12. Babilóniai Talmud, Szota traktátus 44a
13. Misné Tórá, Királyok törvényei 6:7
14. 1Krónikák 22:8
15. Jeruzsálemi Talmud, Trumot traktátus 8:4
16. Ézsaiás 2:4