Nem csak zsidó körökben elterjedt szokás, hogy úgy kívánunk ismerősünknek boldog születésnapot, hogy hozzátesszük: élj 120 évig, vagy németesen „bis hundertzwanzig”. Hogy miként lett a 120 év az emberi élet maximuma és hogy mi van azokkal az emberekkel, akikről tudjuk, hogy ennél tovább éltek, érdemes megismerni a szokás hátterét.

A Tórában Noé történetének elején azt olvassuk „De mondta az Örökkévaló: Ne maradjon szellemem az emberben örökké, mivel ő test is; azért legyenek napjai százhúsz év”¹, ennyi időt adott Isten az embernek, hogy bűnös útjairól megtérjen, és ennyi idő alatt építette Noé a bárkát, mely egyfajta türelmi idő volt Isten részéről.

Az egyértelmű a bibliai szövegből, hogy az özönvíz előtt egyes emberek (bár az is meglehet, hogy ez egy mindennapos jelenség volt) jelentősen tovább éltek százhúsz évnél. Ádám, az első ember 930 évet élt, a leghosszabb kort megélt Bibliában említett karakter pedig Matuzsálem, aki 969 évet élt.

Ami azonban mindenképpen érdekes, hogy miután Isten a 120 évet rendeli el az emberi élet felső határának, találkozunk bibliai hősökkel, akik tovább élnek ennél a kornál. Noé 950 évet élt és tulajdonképpen majd minden leszármazottja két-három, esetleg négy évszázadot élt, de még Ábrahám is 175, Izsák 180, Jákob pedig 147 éves korában adta vissza lelkét Teremtőjének. Miként kell tehát érteni azt az isteni ígéretet, hogy az ember napjai százhúsz év legyen?

A kérdésre több lehetséges megoldást kínálnak a kommentátorok², a Talmud alapján.³ Egyesek kiemelik, hogy a az özönvíz nemzedékét követően Isten azért „nyeste” rövidebbre az emberi élet hosszát, mert az emberek olyan sokáig éltek, hogy az vitte őket rá a bűnözésre, mivel egyáltalán nem féltek a haláltól. Nem féltek, mert beláthatatlan messzeségbe volt tőlük.

Mások,⁴ a fenti Isteni rendelkezést úgy értelmezik, hogy ennyi időt adott Isten az özönvíz bűnös nemzedékének a megtérésre, ezért is építette Noé 120 évig a bárkát, hogy a rendelkezés napján született újszülöttnek is biztosítva legyen 120 év a megtéréshez. 

Ugyanakkor kétségtelen, hogy az özönvíz utáni következő nemzedékek életkora szép lassan csökken. A születésnapi jókívánság, feltehetően Mózes életkorára utal, hiszen a próféták legnagyobbja pontosan 120 évet élt⁵ és ami még izgalmasabb, hogy a Tóra elmondása szerint fiatalos frissességét mind szellemi mind pedig fizikai értelemben élete minden napján megőrizte. Érdekesség, hogy a Talmud egy helyen megemlíti, hogy a mózesi kor már minden bizonnyal az özönvíz előtti ígéretben előre lett vetítve, megjelölve azt az idő periódust, mely biztosan elég az embernek a tiszta és erkölcsös életvitel lefolytatásához.⁶

A 120 éves limitet azonban minden bizonnyal nem kell egzakt módon mérni, annak ellenére, hogy a legritkább esetekben hallunk olyanokról, akik meghaladják ezt a szép életkort. A Talmud egy helyen például kinyilvánítja, hogy az emberi test „szavatossága” körülbelül 120 év, ennyi időt képes a szervezet működni, olyannal nem nagyon találkozunk majd, írja a Talmud, hogy valaki jelentősen túllépné ezt a kort.

120 év ambiciózus kor, de hogy mennyire nem átlagos, arra Dávid király is felhívja figyelmünket amikor azt írja „Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő.”⁷ 

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 1Móz 6:3
2. Chizkuni (Chezkia ben Manoa rabbi a 13. századból), Don Jichák Abarbanel rabbi (1437–1508), Meir Leibush ben Yehiel Michel Wisser (1809 -1879), Naftali Zvi Yehuda Berlin (1816-1893) Háémek háDávár című kommentárjában
3. Talmud Chullin 139b
4. Targum Oklelosz, Rashi (1040-1105), Ibn Ezra (1089-1164), Ramban (1194-1270), Radak (1160-1235), Rabbeinu Bachja (1255-1340), Sforno (1475-1550)
5. Babilóniai Talmud Szota traktátus 13b
6. Babilóniai Talmud Chulin traktátus 139b
7. Zsoltárok 90:10