Fiatalkorom egyik kedvenc olvasmánya volt Rich Cohen Kemény zsidók című könyve, ami a múlt század eleji amerikai gengsztervilág hőseit mutatta be. Csomó elvetemült bűnöző, akikre nem illendő büszkének lenni, történeteik viszont azért voltak számomra, rabbinikus tanulmányait folytató fiatalember számára annyira magával ragadók, mert minden elítélendő cselekedeteik ellenére, volt bennük valami pimaszul zsidós.

Képzeletbeli listám első helyén Bugsy (eredeti nevén Benjamin) Siegel áll (1905-1947). Siegel megtestesíti a filmbéli gengszterfigurák mintapéldányát. Nem csoda, ha személye valóban filmkarakterek sokaságának szolgáltatott alapanyagot. Sármos, de pitiáner tolvajból nőtte ki magát gengszterfejedelemmé, aki a 20-as és 30-as évek New Yorki alvilágát vasmarokkal uralta és már 28 évesen az amerikai keleti part gengszterfejedelme volt.

Siegel nevéhez fűzödik a kétes érdem, hogy Kaliforniában és a nevadai Las Vegasban is megszervezte a bűnözést, elsőként vette észre a kaszinóbizniszben rejlő legális lehetőségeket. Az általa vezetett Szindikátussal együttműködve építette fel a híres Flamingo Hotelt Las Vegasban, azonban az abból származó profitból „elfelejtett” adni társainak, ez pedig az életébe került, 1947-ben három golyót küldtek a fejébe saját bandájának tagjai.

Második helyen nálam Meyer Lansky (1902-1983) szerepel, aki közeli kapcsolatot ápolt minden ismert maffiózóval, így az említett Bugsy Siegellel is illetve olyan arcokkal, mint Frank Costello, Longie Zwillman, Lucky Luciano vagy Johnny Torrio. Lansky szintén kaszinóbizniszben utazott, főként Florida, Las Vegas és a Karib-szigetek tartoztak fennhatósága alá. A börtönt mindig ügyesen megúszta, mindössze 1953-ban állították bíróság elé, akkor is tiltott szerencsejáték ügyében és mindössze három hónapot ült a hűvösön. 1971-ben izraeli állampolgárságért folyamodott, azonban a zsidó állam elutasította kérelmét, tekintettel Lansky bűnöző múltjára (és jelenére). Mindennek, és kétes ügyeinek ellenére, Lansky lelkes támogatója volt minden zsidó ügynek, tekintélyes summát adományozott számos nonprofit szervezetnek. 1983-ban Miamiban, tüdőrákban halt meg.

Szintén említésre méltó Arnold “az Agy” Rothstein (1882-1928), zsidó kereskedők New Yorkban született gyermeke fiatalkorában hagyományos nevelést kapott, zsidó iskolába járt, kiválóan ismerte a héber nyelvet, a liturgiát és az alapműveket. Édesapja jól menő üzleti vállalkozást vitt és számos karitatív célt támogatott, például a New Yorkban működő, nagy presztízsű Beth Israel kórház kuratóriumának elnöke is volt. A fiatal Arnold nem tudott felnőni az édesapja által támasztott elvárásokhoz, ugyanakkor vagyon jelentősen meghaladta apjáét. Rothstein mesteri szervezőkészséggel rendelkezett, legismertebb „ügye” egy megbundázni kívánt baseball meccs volt, melyben az 1919-es World Series döntőjét (Chicago White Sox és Cincinnati Reds) akarták úgy machinálni, hogy a bookmakerek szépen tejeljenek. Az sosem derült ki, hogy sikeres volt-e a próbálkozásuk, mindenesetre Rothstein durván megtollasodott, nemsokkal később már az egész sportfogadási piac az ő zsebében volt.

Rothstein politikai kapcsolatainak köszönhetően minden lehetséges alkalommal megúszta a börtönt, talán ezért is ragadt rá az „Agy” becenév. A hűvöst megúszta ugyan, de a golyót nem kerülte el, 1928-ban a New Yorki Park Central Hotelben lelőtték, talán az élet fintora, hogy ortodox zsidó temetésben részesült. Figuráját a Boardwalk Empire című sorozatban is megörökítették.

Végül, de nem utolsó sorban ott van Dutch Schultz (született Arthur Simon Flegenheimer, 1901 –1935), aki németországi zsidó bevándorlók gyerekeként látta meg a napvilágot és már fiatalkorában a bűnözésre adta fejét. Nem volt még 18 éves, mikor egy betörés miatt leültették, amikor azonban átszállították a New York állambeli Blackwell’s Island börtönből a Westhampton börtönbe, szökéssel próbálkozott. Nem járt szerencsével, elkapták és büntetését két hónappal meghosszabították. Kezdetben kidobóként kereste kenyerét és összebandázott egy Joey Noe nevű hasonszőrűvel és hamarosan már a zsarolás és megfenyegetés klasszikus kombinációja hozta betevőjüket. Üzletük annyira sikeres volt, hogy hamar összetűzésbe kerültek a konkurens olasz maffiával, akikkel később is gyakran gyűlt meg a baja. A halál már jól menő maffiavezérként őt sem kerülhette el, 1935-ban meggyilkolták. Nem volt valami nagy zsidó, még fiatalkorában valamilyen megfontolásból kikeresztelkedett, temetése is katolikus szertartás szerint zajlott. Figuráját Dustin Hoffman is megörökítette az 1991-ben készült Billy Bathgate című filmben, Bruce Willis és Nicole Kidman társaságában.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/