Számos formája van a szerencsejátéknak, a lottótól a kaparós sorsjegyen át a kaszinóig, nem meglepő módon a Talmud bölcsei nem igazán nézik jó szemmel, ha valaki kifejezetten szerencsejátékra adja fejét.
A Talmud egy helyen akként rendelkezik, hogy aki szerencsejátékból keresi kenyerét, az nem szolgálhat tanúként semmilyen bíróságban:
„A következő személyek nem alkalmasak a tanúságtételre: aki kockát játszik pénzért, akik pénzt kamatra adnak kölcsön, akik galamb-versenyeket tartanak és fogadnak, akik a smitá év terményeivel foglalkoznak, melyet maga megehet, de nem értékesítheti, illetve a rabszolgák.”1
A fenti emberek közti összefüggés, így a kommentárok, hogy ezek a személyek nem bíznak Istenben, hogy kezük munkája által megtermelt javak elégségesek eltartásukra. A kamatra kölcsönadó, vagy aki a smitá év [a Szentföldet minden hetedik évben parlagon kell hagyni]2 törvényét nem tartja be nyilvánvalóvá teszi, hogy nem érdeklik Isten törvényei. Aki kockán pénzért játszik vagy állatokat versenyeztet és fogad azokra pedig nem az általánosan elfogadott módon, munkával keresi megélhetését.
A kommentátorok arra is felhívják figyelmünket, hogy amikor az ember veszít egy szerencsejátékon, akkor minden bizonnyal rossz érzéssel fizeti ki kötelezettségét, ez pedig a nyertes szempontjából nézve egyfajta lopásnak is felfogható.3
A modern szerencsejáték mindegyik fajtája tehát tilalom alá esik, legalábbis akkor bizonyosan, ha az ember ebből keresi megélhetését. Az alkalmi, kisebb összegben játszott szerencsejáték a legtöbb vallásjogi tekintély szerint megengedett lehet,4 persze csak és kizárólag, ha az nem vezet függéshez, mely persze rendkívül veszélyes és minden törvénymagyarázó szerint szigorúan tilos.5
A kaszinók látogatását a híres középkori magyarázó Jichák bár Séset rabbi (1326-1408), akit nevének kezdőbetűi alapján RIVáS-nak hívunk, szigorúan tiltja, azt nem zsidó szokásnak minősíti ezért elkerülendő.6 [Ha a híres RIVáS a középkori kaszinók, azaz szerencsejátékra és fogadástételre alkalmas helyek látogatását megtiltotta, a modern kori kaszinók látogatása minden bizonnyal még szigorúbb megítélés alá esik.]
Ami a lottózást, mint a szerencsejáték talán legszolidabb és legelterjedtebb módját illeti nem egységes a döntéshozók véleménye. A Sulchán Áruchot jegyző Joszef Káró rabbi (1488-1575) a fent említett törvényében a lottózás ellen foglal állást, míg a főként áskenázi, tehát európai zsidók számára mérvadó Mose Iszerlis rabbi (1530-1572), a híres ReMa, engedékeny a lottózás tekintetében, mondván, hogy az igen elterjedt és szinte szokásnak is felfogható.
Érdekes adalék kifejezetten a lottózással kapcsolatosan, hogy a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) egy alkalommal valakinek azt tanácsolta vegyen lottószelvényt, azonban csak egyet, hiszen ha Isten úgy rendeli, hogy az illető nyerni fog, azt egy szelvénnyel is megvalósíthatja.
Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- Ros háSáná tratátus 22a
- Lásd: 2Mózes 23:10–11, 3Mózes 25:1–7, 3Mózes 26:33-35, 5Mózes 15:1–6, 5Mózes 31:10–13
- Sulchán Áruch, Chosen Mispát 92:3, 370:1
- Igrot Mose Orech Chájim 4:35 és Even háEzer 3:40
- Szánhedrin traktátus 24b
- Sáálot veTsuvot HáRivás 432.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
