Nem tudom mit viselek nehezebben, a képmutatást, vagy a kettős mércét. E héten a hazai közéletben mindkettőből kaptunk ízelítőt, sajnos nem először.

Történt ugyanis, hogy László Imre 11. kerületi polgármester, a Demokratikus Koalíció egyik fővárosi frontembere, aki munkásságának első éve után túl sok kézzel foghatóval nem büszkélkedhet (tudom, mert a kerületben lakom) egy, a Hír TV birtokába került hangfelvétel bizonysága szerint érti és megérti, hogy a Time magazin miért választotta az év emberévé 1938 végén-1939 elején Adolf Hitlert.

László a következőképpen fogalmazott: „'36-ban vagy '37-ben a Time magazin Hitlert az év emberének választotta. Megérdemelte? Meg. Mert az a munkája, amit addig kifejtett, az gyakorlatilag Németország felemelkedését hozta, méghozzá látványosan, a világgazdasági válság után. Aztán ami utána történt, az már nem igazán fér ebbe a képbe bele.”

Újbuda első embere a botrányos kijelentést követően, természetesen igyekezett megmagyarázni, miként is értette amit mondott: „Senki nem gondolhatja komolyan, hogy Adolf Hitlert mentegettem. Zsidó családból származom. A nagyszüleim, három nagybátyám és két nagynéném soha nem jöttek haza Auschwitzból, csak édesanyám részesült ebben az isteni szerencsében. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy én Adolf Hitlert mentegettem. Éppen arra hoztam őt példaként egy közterület átnevezésére vonatkozó indítvány kapcsán, hogy minden történelmi személy munkásságát csak egyben, egészben lehet nézni. Aki náci diktátorként, milliók gyilkosaként – többek között családom egy részének gyilkosaként is – vonult be a történelembe, azt nem lehet utólag ilyen vagy olyan időszakokra hivatkozva mentegetni. Ebben az ügyben ugyanakkor akaratomon kívül nagyon rosszul, könnyen félreérthetően, meggyőződésemmel ellentétesen fogalmaztam, azt gondolom, ez volt talán életem legszerencsétlenebb mondata. Ezért mindenkitől bocsánatot kérek! Természetesen polgármesterként, újbudaiként, baloldaliként és demokrataként hiszek az emberek egyenjogúságában és az emberi méltóság egyetemességében, és elutasítok mindent, ami ezzel ellentétes.”

László Imre politikában (és egyébként, mint feljebb mondtam, városvezetésben) való járatlanságára két ízben is tanúbizonyságot tett. Először akkor, amikor azt gondolhatta, hogy közszereplőként politikai ellenfelei nem fognak minden követ megmozgatni, hogy lejárassák, másodszor pedig akkor amikor az ügyet magyarázandó a Breuer TV műsorában véletlenül összekeverte Mengelét Mandelával. Ez utóbbi, a felvétel tanúsága szerint valóban nyelvbotlás, bárkivel előfordulhat, Hitler pozitív példaként emlegetése azonban aligha. Még akkor sem, sőt, főként azért nem, mert történetesen László Imre zsidó származású, családjának egy részét kiirtotta a náci barbarizmus.

A KDNP helyesen summázta az eset tanúságát. A kormánypárti szövetség kisebbik pártjának vezetője Simicskó István, 11. kerületi országgyűlési képviselő úgy fogalmazott „Nem hittem a fülemnek, hogy valaki közéleti emberként, de akár magánemberként is pozitív összefüggésben emlegeti Adolf Hitlert, aki egy népirtó, fajelméletet megálmodó, beteges gondolkodású, sötét személyisége a 20. századi történelemnek, egyértelműen negatív szereplő. Megdöbbentő pozitív példaként felhozni bármilyen értelemben. László Imrének távoznia kell a közéletből.”

A pontot az i-re, pontosabban a kínos történet végére Köves Slomó rabbi tette, aki a 168 Órában megjelent publicisztikájában kifejtette: „László Imre nyilvánosságot elért megnyilatkozását csak elítélni lehet. A szöveg – bármi is volt mögötte a gondolat – védhetetlen. Ha politikus mondja, vállalnia kell a következményeket. Ugyanakkor László Imre egész biztosan nem náci. Ha ezzel kapcsolatban esetleg lettek volna korábban kételyeink, akkor az inkriminált megnyilatkozása után kiadott közleménye ezt egyértelműen tisztázta.”

No de mi köze is van mindehhez a sípuccaiaknak? Elvileg semmi nem kéne legyen, ők azonban nem bírtak magukkal és azonnali szükségét érezték egy megbocsátó, pontosabban felmentő nyilatkozat kiadásának (a nyilatkozatot azóta a Gyalog-Galoppból ismert Sir Robin bátorságával törölte a hitközség weboldaláról és Facebook faláról is, szerencsére az internet népe nem felejt és a Mandiner még őrzi a nyilatkozatot.)

Szinte hihetetlen, hogy a sípuccában mennyire nem érzik a, „ha csendben maradtál volna, okosabb maradtál volna” óvodás színvonalú bölcsesség igazságát.

Az egyik oldalról két kézzel, az Orbán-kormánytól minden forintot megragadó (sic!), másik oldalról ugyan ezt a kormányt rendre lenácizó neológok úgy tűnik csak akkor ítélik el az antiszemitizmust / Holokauszt-relativizálást, ha az a jobboldalról érkezik. Ha elvbarátaiktól, annál kevésbé. Ez a kettős mérce szótári definíciója.

Az pedig teljesen kimeríti a képmutatás fogalmát, hogy amikor zsinagóga felújítások, kiesett turisztikai bevételek, imatermek, kórházfelújítások és még ki tudja mi minden miatt a sípuccai kassza nem hagyja abba a csengetést, mindezzel párhuzamosan sípuccai vezetők (közszereplőként) privát Facebook oldalukon szidják, ekézik a kormányt és dörgölőzéssel vádolják az azzal korrekt viszonyt ápoló konkurens hitközséget.

Azonban a dolog úgy áll, hogy az antiszemitizmus, a Holokauszt-relativizálás és minden hasonló ordas cselekedet elleni küzdelem akkor lehet csak hiteles, ha válogatás nélkül elítéljük azt. Mindegy, hogy ki mondja, zsidó, nem-zsidó, jobbos, balos, náci vagy kommunista. A sz@r ugyanis büdös, tök mindegy ki teszi a szoba közepére.