Talán azért, mert éppen jól megérdemelt nyári vakációmat töltöm Horvátországban, úgy gondoltam érdemes egy pár szót szólni egyik déli szomszédunk zsidóságának történetéről, annál is inkább, mert a mai Horvátország területén, mely az Osztrák-Magyar Monarchia ideje előtt a Dalmácia és Szlavónia régióit is magába foglalta, bizonyítottan már a 7. században éltek zsidók.

A korbéli dokumentumok alapján azonban nehéz bármi konkrétumot megtudni, egészen a 13. századig, mely korból olyan leletek kerültek elő, melyek alapján megtudjuk, hogy a zsidó kereskedők ellen megszorító törvényeket hoztak, mert azok konkurenciát jelentettek a nem-zsidó kereskedők számára.

A 13. és 14. században zsidó közösségekről tudunk Zágráb és Szava városokban, melyeket a magistratus Judaeorum, a zsidók vezetője vezetett. A 14. században a zsidók már viszonylagos békében és szabadságban éltek, az ország prosperált a zsidók kereskedelmi tevékenysége által és a zsidó közösség is egyre növekedett. Olyannyira, hogy 1456-ban a többségi lakosság úgy ítélte meg, hogy túl sok zsidó van a területen, ezért kiűzték a zsidókat az országból. Ennek megfelelően 1526-tól körülbelül kétszáz éven át a zsidóknak semmilyen nyomát nem találjuk.

Izrael fiai az 1700-as években kezdenek fokozatosan visszaszivárogni az országba, 1782-ben II. József tolerancia törvényt (Toleranzpatent) hirdet, mely egyenlő jogot biztosít minden vallású lakos számára. Ennek a türelemnek és felvilágosult gondolkodásnak következményeként egyre több zsidó kap letelepedési engedélyt az országban, 1873-ban pedig teljes jogú állampolgárságot.

1879-től 1900-ig Horvátország lakossága 869 főről 20 ezer főre emelkedik, vagy húsz zsidó közösség alakul és a századfordulóra már a zsidóságon belül ideológiai vonalak mentén is csoportok alakulnak ki, így például a cionizmust támogatók és az asszimilációt pártolók. Többségben a zsidó identitás megtartásáért küzdő cionista szemléletű zsidók vannak, a második világháborút megelőzően erősödik a zsidók elleni gyűlölet.

A náci megszállás környékén mintegy 25 ezer zsidó él az országban, akik közül sokan az Egyesült Államokba illetve a később megalakuló Izrael földjére menekülnek az egyre erősödő antiszemitizmus elől. A Horvátországban maradó zsidók jellemzően jómódúak voltak, mely szintén katalizálta az ellenük irányuló gyűlöletet. 1941-ben a náci rezsim nem leplezte tovább zsidógyűlöletét, sokan a szomszédos országokba, így az akkor még békésnek számító Magyarországra menekültek.

Horvátország együttműködött a náci Németországgal, az ország zsidóinak többségét koncentrációs táborokba küldve, többségüket Auschwitzba 1943-ban. A 25 ezer zsidóból mindösszesen 5 ezren élték túl a vészkorszakot.

A szocializmus éveit követően 1991-ben felbomlott a Jugoszláv államszövetség, a feszültségeket középpontjába sokszor a zsidók kerültek, érdekes módon az egymással szemben álló horvát és szerb nép egymást vádolta antiszemitizmussal.

Ma mintegy 1.700 zsidó él Horvátországban általános békében, antiszemitizmus illetve Holokauszttagadás persze nem számít ritkaságnak. 1997-ben Franjo Tudjman horvát elnök kért bocsánatot országa nevében a Holokauszttagadás miatt.

A mai zsidó élet központja Zágrábban van, ahol a Prága utcai híres zsinagógát, melyet 1942-ben a usztasa fasiszta vezetés lerombolt, ismét fel szeretnék építeni. Az ezzel kapcsolatos viták 1991 óta folyamatosak, az eredeti csodálatosan szép épületet 1867-ben építették. Dubrovnikban található a világ második legrégebbi zsinagógája, az ország vallási életét a 2004-ben Izraelből Horvátországba költözött Pinchasz Zaklas rabbi és családja vezeti a zágrábi chábád központban, a közösséget 2.500 főre becsülik.

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on, a Youtube-on, a Deezer-en és a TuneIn Radio-n.