Miközben a zsidó imakönyv számos költeménye nyűgözheti le azt, aki elmélyed a szövegben, a szombat és ünnep reggeleken mondott Nismát kol Cháj kezdetű költemény azonban különösen szépen megfogalmazott ima, mely pazar héber nyelven dicséri az Örökkévaló Istent.

A Nismát dicshimnusz első része magyar fordításban a következő (persze még a legjobb fordítás sem adja át az eredeti héber csodálatos szavait, de az ima hangulata jól érezhető így is):

„Minden élőlény lelke áldja Nevedet, Örök Istenünk, dicsőítse és magasztalja állandóan minden halandó szelleme emlékedet, Urunk! Öröktől és örökre Te vagy az Isten, kívüled nincs más Királyunk, aki megvált, megszabadít, kivált, megment és ellát irgalmában bármi baj, szorongatás idején. Nincs más Urunk, csak Te. Elsők és utolsók Istene, minden teremtmény Istene, minden történés Ura, kinek sok dicsérettel kell hódolni, mert szeretettel vezérli világát, irgalommal teremtményeit! Nem szunnyad és nem alszik az Örökkévaló, felébreszti az alvókat, felkelti a szunnyadókat, megszólaltatja a némákat, kiszabadítja a foglyokat, támogatja az elesetteket, és fölegyenesíti a görnyedteket.”

A Nismát ima ősrégi, eredetéről nem sokat tudni, mindösszesen annyi bizonyos, hogy már az olyan legrégebbi imakönyvekben is szerepelt, mint például a Máchzor Vitry, mely Szimcha ben Smuel, 11-12. századi francia talmudista által összeállított vallási törvény és liturgiagyűjtemény.

Az imát sokan Szent Péternek tulajdonítják. A legenda szerint a zsidó nevén Simon Kéfa néven ismert keresztény egyházalapító ugyanis halála előtt megbánta bűneit, visszatért a zsidó vallás kebelébe és bűnbánata jeléül szerezte a Nismát kezdetű költeményt. Erre utal, legalábbis a Máchzor Vitry szerint, mely nem kisebb tudós, mint Rási (Slomó ben Jichák rabbi, 1040-1105) véleményét jegyzi le, hogy a Nismát ima bekezdéseinek kezdőbetűi visszafelé olvasva kiadják a szerző, Simon (Péter) nevét (Nismát: nun נ , veilu: váv ו , Ád héna: ájin ע ,Mi jidme: mem מ , Sochén: sin ש)

Rási ugyanakkor úgy véli, hogy e szent szöveg Simonnak (Péter) tulajdonítása mindösszesen pletyka, és olyannyira kikel az ilyesmi ellen, hogy elrendeli, hogy aki hisz ennek a mendemondának, az a majdan, a messiási időkben felépülő harmadik jeruzsálemi Szentélybe vétekáldozatot kell hozzon.

Más vélemények szerint a Nismát ima szerzője Simon ben Setách, a híres misnai bölcs, aki Szánhedrin (legfőbb rabbinikus bíróság) vezetője volt a polgári időszámítás előtti második-első században, Alexander Jánnáj uralkodása idején.

Érdekesség, hogy Rási unokája, a híres toszafista, Rábbénu Tám (Jákov ben Meir rabbi, 1100-1171) egy másik imát tulajdonít Simon Kéfának (Péter), mely a jom kipuri imarend egyik fontos része. Erről Seligman (Isaac) Baer (1825-1897) híres Széder Ávodát Iszráel című, a zsidó liturgia történetét ismertető és elemző munkája beszél.

Egy legenda, mely nem része a klasszikus midrás-irodalomnak, azonban számos helyen kerül megemlítésre igyekszik megmagyarázni, miért is gondolta Simon ben Kafa (Péter), hogy egy ilyen, Isten abszolút egységére utaló imát szerezzen. E szerint Simon (Péter) szándékosan tulajdonképpen sosem hagyta el a mainstream zsidóságot és azért "szivárgott be" az ókeresztények soraiba, hogy azt hirdesse, hogy azok tartózkodjanak a tórai parancsolatainak (micvák) betartásától, melyek ugyebár a judaizmus alapját képezik. Ennek oka a látszólag destruktív szándék ellenére pozitív lehetett, így próbálta ugyanis Péter a zsidókat távol tartani az új vallástól, hiszen tudta, hogy a micvák teljes feladása nem nyerhet elsöprő tetszést a zsidók tömegei körében.

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/, ahol minden este, vasárnaptól csütörtökig 20:00-kor élő tanulásban ismerkedhetsz meg a zsidó vallás alapjaival és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on, a Youtube-on, a Deezer-en és a TuneIn Radio-n.