A fenti mondást akár úgy is értelmezhetem, hogy azért mert te hülye vagy, nekem még nem kell hülyének lennem. Főleg nem méghülyébbnek.

Kezembe akadt (K. Péter barátom jóvoltából) egy HVG-ben megjelent cikk/publicisztika/agymenés amelynek szerzője azt a kifacsart logikát használja, miszerint a kormány diferenciálja a volt és jelenlegi Jobbikosokat, nácikat és az antiszemitákat aszerint, hogy az ő pártjukon állnak e vagy sem és eszerint amennyiben valaki a kormány által fütyült nótára táncol, akkor tolerálhatóak a rasszista/antiszemita kilengések ellenben, ha nem, akkor a kormány simán lenácizza őket.

Persze a cikk szerzőjének célja nyilván az ellenzékkel szimpatizáló Jobbikosok káserolása (teljes képzavar), de a logika két helyen is hibádzik, még akkor is, ha a cikk amúgy vicceskére sikeredett.

Először is, attól még mert a kormány oldalon is vannak antiszemitának tűnő kilengések semmilyen jogalapot nem ad arra, hogy az ellenzék szövetkezzen egy nyíltan fasiszta és rasszista párttal (a Fideszről még a legelvetemültebb Orbán-fóbiás sem gondolhatja komolyan, hogy programjának része az ún. cigánybűnözés visszaszorítása vagy a zsidók listázása). Szövetkezni az teljesen más tészta. Még Bajnai Gordon is megmondta a Jobbikról, hogy tisztán neonáci párt. Nem értem mi történt az elmúlt néhány évben, amitől a Jobbik kikerülhetett a politikai karanténból, én ugyanis lösungokon kívül semmit nem láttam. Jól mutatja ezt, hogy a párt új elnöke egy büszke cigány-verő egri neonáci.

Másodsorban pedig: lehet lovagolni egyes kormányhoz közeli közszereplők, politikusok és publicisták néha tényleg szerencsétlen megnyilatkozásain (amik természetesen sokszor vállalhatatlanok és védhetetlenek és minden alkalommal amikor ilyesmi történik, fel kell emelni szavunkat), de tagadhatatlan, hogy ezek a megnyilatkozások is hozzájárultak ahhoz, hogy a nemrég még a parlamenti többség megszerzésének lehetőségét is sötét realitásként előrevetítő Jobbik jelenleg a túlélésért küzd. A pártot széthúzás, hatalmi harcok és súlyos ideológiai dilemmák gyötrik, a megfogyatkozott mandátumoknak (és más ügyes machinációknak) köszönhetően pedig a pártnak jutó költségvetési támogatás anyagilag is a csőd szélére lökte a Jobbikot, akiknek már nincs pénzük a holdudvart különböző jól fizető tanácsadói pozícióval eltartani.

Ez olyan fantasztikus eredmény, amiről tavaly tavasszal még álmodni sem mert senki.

A cikk írója téved: nincs jó meg rossz náci, de még csak kevésbé rossz náci sincs. Jóérzésű ember ugyanis semmilyen közös ideológiai talajt nem tapos a Jobbikkal, semmilyen cél érdekében.