Alig másfél hete bolydult fel a hazai (és kicsit a nemzetközi) Karácsony Gergely Párbeszéd elnök / főpolgármester jelölt Hír TV-ben tett szerencsétlen megnyilatkozásán a közélet, mely után röviddel megindultak a hol elítélő, hol pedig megértő és megbocsájtó nyilatkozatok mindenfelől. Karácsony annak rendje és módja szerint bocsánatot kért és tulajdonképpen bénázásnak nyilvánította az megszólalást, sokan gyorsan segítéségre is siettek és a főpolgármester-jelöltet faggató riportert okolták, amiért csőbe húzta a még tapasztalatlan politikust. Nem vagyok biztos abban, hogy érdemes kitérni arra, hogy miért is gondolja magát megfelelő főpolgármesternek olyan valaki, akit csak úgy csőbe lehet húzni, és hogy csőbe-húzás ide vagy oda, de adekvát válasz az alig néhány esztendeje a parlamentben a zsidók listázását követelő Jobbikos Gyöngyösi Márton „káserolása” („zsidók listázása még nem nácizmus”) arra a kérdésre, hogy mégis milyen közös ideológiai talajt koptat az MSZP-Párbeszéd-DK meg kitudjamégkik koalíció a Jobbikkal. Hát nem adekvát az biztos.

És itt a lényeg, amiről számomra érthetetlen módon alig esett szó: hogy a fenébe került be a (látszólag) épeszű emberek fejébe annak a lehetősége, hogy olyan széles, faltól-falig húzódó ellenzéki összefogás kell, amibe a Jobbik is belefér. Tekintve, hogy az immár Vona-mentes Jobbik még így, megfogyatkozva, útkeresés közepette, politikai cselekvési program nélkül is valószínűleg jelentős támogatói és szavazói bázissal rendelkezik, jelenléte egy ilyen összeborulós koalícióban minden bizonnyal hangsúlyos és jelentős lenne.

Ezek a (látszólag) épeszű és értelmes emberek az ellenzéki véleményformálók krémjéből kerültek ki.

Tudom, hogy a szavazók memóriája rövidtávú, de hogy ennyire, az érthetetlen. A cukiság kampányból jelesre vizsgázó szélsőjobb párt vezetői még mindig ugyan azok a figurák, akiknek nemhogy koalícióban és parlamentben, de a közélet legalján sem volna helyük. A politikai viharokat és választási buktát elegánsan megúszó Szabó Gábor még mindig a párt igazgatója (és egyben mindenkori, örökös ideológusa), Schneider Tamás pedig immáron az elnöki székből osztja az észt, miként kell hatékonyan cigányt és zsidót (vagy zsidónak látszót) verni motorról, baseball-ütővel. Szuper nem?

Félreértés ne essék, még ha Karácsony elszólása megbocsátható is volna (szerintem nem az), az ellenzéki oldalon élet-halál kérdésnek tekintett Fidesz-leváltó koalíció utópisztikus vágyálma sem adhat okot nemhogy a egy ellenzéki-fasiszta koalíció létrehozására, de annak még az ötlete is gyomorforgató.

Van olyan eszköz, amit nem szentesíthet semmilyen cél.