בס’’ד

A héten egy különleges négy szombatból álló ciklus veszi kezdetét, mely, kis kihagyással egészen Pészách ünnepéig tart. A holnapi Vájákhel szakasz felolvasása után egy másik Tóra tekercsből felolvassuk a Ki Tisza szakasz első részét melyben a Teremtő megparancsolja a zsidó népnek, hogy mindenki adományozzon fél sékelt (ezüstből készül érme, súlya kb. 16g) az újonnan épített Miskán, azaz sivatagi Gyülekezés Sátra elkészítéséhez. A Tóra külön felhívja a figyelmet, hogy mindenki pont ugyanannyit adjon, a szegény ne kevesebbet és a gazdag se többet. Rási, (Slomo Jicháki rabbi, 1040-1105) a talán legfontosabb Tóra kommentátor megjegyzi, hogy az a tény, hogy mindenki egyformán ad mutatja, hogy mindenki egyenlő, amikor adományozásról van szó, Isten színe előtt.Első látásra a fenti magyarázat kontraintuitív, hiszen „demokrácia érzékünk” az sugallja, hogy a gazdag fizessen többet, a szegény kevesebbet (quasi igazságos kötzeher viselés)?

A Ktáv Szófer (Ávraham Smuel Benjamin Szófer rabbi, 1815-1871) a híres pozsonyi rabbi érdekes magyarázattal szolgál. Megjegyzi, hogy a fél sékel, többek közt azért fél és nem egész, mert az adakozás micvája, azaz parancsolata is két összetevőből áll. Az egyik az, hogy mit adunk, a másik pedig pusztán az a tény, hogy adunk egyáltalán. Ahogy az Atyák tanításaiban is olvassuk: „Adj neki (Istennek) a magáéból, hisz te magad mindennel, ami a tiéd, úgyis az övé vagy.” (Misna, Atyák Tanításai 3:7). Lehet, hogy nem vagyunk egyenlők abban mit adunk, lehet hogy nem mindenki tud egyformán adni, de pusztán annak a ténynek a felismerése, hogy minden Istentől van, ezért bármink és bármennyink is van ezen a világon azt tulajdonképpen „megőrzésre” kaptuk, hogy aztán azzal a helyes módon cselekedjünk, egyenlővé tesz bennünket. Ez a tulajdonság, ez a képesség, írja a Ktáv Szófer, minden zsidó emberben megvan.

שבת שלום ומבורך, Sábát sálom!