Tegnap este egy kedves barátom levelet írt, melyben, úgy érzem kifejezetten konstruktív szándékkal azt kérdezte, vajon néhány blog-bejegyzésem, mint például a tegnapi is, miért olyan harcos hangvételűek, esetleg méltatlanok hozzám. Privát válaszomban jeleztem neki, hogy vannak olyan ügyek és folyamatok, melyeket annyira károsnak tartok a teljes hazai zsidó közösség szempontjából, hogy úgy érzem bűn volna nem felszólalni. 

A megfeddés, mások morálisan megkérdőjelezhető viselkedésére való felhívás tórai kötelesség, erre kívánok rávilágítani, immáron békésebb tónusban.

Ahogy említettem, ha látjuk, hogy felebarátunk bűnt követ el, megszegi a vallásjogi vagy morális törvényeket, tórai kötelességünk erre felhívni a figyelmet, ahogy írva van: „17. Ne gyűlöld testvéredet szívedben, intve intsd felebarátodat, hogy ne viselj miatta bűnt” (Móz3 19:17), ez egyike a 613 tórai parancsnak. Fontos megemlíteni ugyanakkor, hogy a feddés kifejezetten csak oly módon történhet, hogy embertársunkat ezzel ne szégyenítsük meg, hiszen mások nyilvános megszégyenítése óriási bűn. Ezt szintén a fenti versből deriválják Bölcseink (Babilóniai Talmud Bava Meciá traktátus 31a), ugyanis a vers második része, miszerint „ne viselj miatta bűnt” azt is jelenti, hogy úgy lehet csak a feddés parancsát teljesíteni, hogy közben mi magunk ne jussunk bűn kezébe (Széfer haChinuch 240 illetve Misna, Avot Traktátus 3:15).

Valakit nem megfedni, ha azt látjuk, hogy bűnt követ el tehát magunkat is egyfajta bűnrészessé tesz. A Talmud elmesél egy esetet Elázár ben Ázária rabbiról, akinek volt egy szomszédja, aki a tehenét egy olyan típusú hámmal szerelte fel, amelyet tilos szombaton viselnie az állatnak közterületen. Látva, hogy Rabbi Elázár nem szólt a szomszédjának soha egy szót sem, a falu lakói a tehenet Rabbi Elázár tehenének kezdték hívni.

Ugyanakkor a Talmud (Babilóniai Talmud Bava Mecia traktátus 59a), hivatkozva a bibliai történetre, melyben Támár azt mondta, hogy inkább tűzben égne el, mintsem, hogy Jehudát megszégyenítse (Móz1 38. fejezet), akként rendelkezik, hogy az ember inkább engedje, hogy tüzes kemencébe vessék, mintsem, hogy embertársát nyilvánosan megszégyenítse. Szintén egy lappal korábban (uo. 58b) a Talmud azt mondja, hogy amikor valaki megszégyeníti felebarátját nyilvánosan és emiatt az elfehéredik majd elvörösödik felér a vérontással (gyilkossággal).

Ismert hagyományos álláspont, hogy ha az ember bizonyos abban, hogy hiába szól embertársának az attól még az nem fogja abbahagyni a bűnös tevékenységet, nem köteles felszólítani a másikat. Ezt a Talmud egy, a Példabeszédek könyvének egyik versére alapozza: „Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!” (Babilóniai Talmud Jevamot traktátus 65b)

Közszereplőknél, vezetőknél a helyzet némileg eltér a civilekétől, hiszen az ő tevékenységük egy nagyobb közösségre is kihatással van, így tehát minden közösségi vezető jó útra terelése nagyobb szabadságot enged annak aki ki kívánja fejteni véleményét, persze a jóízlés határain belül.

Mások megfeddése, jó útra való térítése rendkívül fontos tehát persze azt érdemes körültekintően gyakorolni, az a tény pedig, hogy jómagam igyekszem felszólítani felelős zsidó vezetőket téves tevékenységükre csak azt bizonyítja, hogy bízom bölcsességükben és javító szándékaikban.