A kóserság egyik alapfeltétele, hogy az állatokat rituálisan megfelelő módon kell levágni, ennek törvényei igen bonyolultak, legyen elég annyi, hogy a szakképzett metsző (sochet avagy sakter) egy speciális késsel nagy precizitással kell levágja az állatot, melyet aztán átvizsgálnak (esetleges betegségek után kutatva) majd kivéreztetik sózás és áztatás által.

Közismert azonban, hogy a fentiek csak a (kóserság szempontjából rituálisan tiszta, tehát ehető) emlős állatokra (pl. marha, bárány, kecske, szarvas, őz) illetve a (szintén kóserság szempontjából rituálisan tiszta, így ehető) madarakra (csirke, liba, kacsa, pulyka stb.) vonatkoznak, a halakra nem. A kóserság szempontjából ehető halaknál nincs szükség kóser vágásra, de vajon miért?

A Tóra a következőt írja (Móz4 11:22) „Vajon juh és marha vágassék-e le számukra, hogy elég legyen nekik, vagy a tenger minden hala gyűjtessék-e össze számukra, hogy elég legyen nekik?”, mely versből kiderül, hogy a halakat mindössze elég begyűjteni, rituális módon levágni őket nem kell.

A Talmud (Babilóniai Talmud, Chulin traktátus 27b) egy fura megállapítást tesz:

„Egy bizonyos Galileában átutazó (bölcs) azt tanítja: azokat az állatokat, melyek a földből lettek teremtve két „szimán” által válik kóserrá (azaz mind a nyelő-, mind a légcsövet át kell metszeni). Halaknak, melyek a vízből lettek teremtve nem kell „szimán”-okat átvágni. Madaraknál, melyek sárból lettek teremtve, elég egy „szimán” (azaz vagy a nyelő- vagy a légcső).

Smuel rabbi Kappadkiából azt mondta: Tudd, hogy mivel a madarak sárból lettek teremtve (ami a víznek és a földnek elegye) pikkelyek vannak a lábán.”

Több magyarázat is lehetséges erre a furcsának tűnő talmudi szövegre, az egyik szerint (Midrás, Bámidbár Rábá 14:12) , a zsidó – és egyébként más ókori filozófiák szerint is- négy alapeleme van a teremtésnek: föld, víz, levegő és tűz, melyek magasztossága e szerint a felsorolás szerint érvényes, és mivel a föld alacsonyabb rendű elem, mint a víz, így a halaknak nincs szükségük kóser vágásra.

A kabbalisztikus (misztikus) irodalom egyik legkiemelkedőbb tanítója, az Árizál (Jichák Lurja Askenázi rabbi 1534-1572) azt tanítja, hogy mi, emberek képesek vagyunk arra, hogy az alacsonyabb szintű szentséget magasabb szintre hozzunk, mely része küldetésünknek miszerint az az ember feladata, hogy a profánból, a hétköznapiből szentet, valami istenit készítsen. Ez a képességünk még az evés, ez a meglehetősen fizikai funkció által is meg tud valósulni például úgy, hogy az elfogyasztott ételekre áldást mondunk. 

Némely ételnél azonban a szentség elérése nehezebb, mint másikaknál, így az alacsonyabb rendű elemből származó állatokat a (két „szimán”-t megkövetelő) kóser vágással, a madarakat szintén (legalább egy „szimán”-t megkövetelő) szintén kóser vágással tehetjük magasztossá. Mivel a halak, melyek vízből lettek teremtve elég kifogni a vízből („begyűjteni”) mivel magasabb spirituális szféráról származnak és nincs szükségük a kóser vágásra egyáltalán.