Ismert (és gyakorolt) zsidó szokás megmosni a kezet WC használat után. Ez a szokás az általános társadalomban is elfogadott, a kérdés azonban zsidó vallásjog szempontjából is érdekes. Felmerülhet például, hogy hányszor kell egy-egy kezet megmosni, kell -e edényt használni a kéz leöntéskor vagy elég a sima csap alá tenni a kezet esetleg szappant használni?

Ahhoz, hogy a kérdésekre választ tudjunk adni, fontos tudni, hogy alapvetően négy oka lehet a mellékhelyiség használat utáni kézmosásnak, mint ahogy a különböző rituális kézmosásoknak úgy általában:

1. Higiénia: ha ez az ok, úgy minden bizonnyal elégséges bármilyen víz használata, kéz leöntő edény nélkül, sőt! Ha a higiénia és a tisztaság a kötelező kézmosás oka, úgy a meleg víz és a szappan hasznosabbnak tűnik, mint a kéz leöntő edény.
2. A kéz tisztátalansága: ez a koncepció rabbinikus rendelkezéseken alapszik, ugyanis tórai alapon nem tud csak a kéz tisztátalanná válni, pontosabban, ha a kéz tisztátalanná válik, akkor tórai alapon az egész test tisztátalan. Bölcseink azonban megállapították, hogy előfordulhat, hogy az ember kezei, ha tisztátalan dolgot érintenek, akkor tisztátalanná válnak, így ennek a tisztátalanságnak eltávolításához kétszer kell leönteni a kezet, első alkalommal, hogy a tisztátalanság lekerüljön, a második alkalom pedig az első leöntés utáni vizet távolítja el. Ha ez volna az oka a mosdó használat utáni kézmosásnak, akkor minden bizonnyal kétszer kell leönteni a kezet, ráadásul kéz leöntő (vagy bármilyen) edény használatával, hiszen a kézmosás emberi erővel kell történjen, a csapból folyó víz pedig nem számít annak
3. Rossz-szellem : a rabbinikus irodalom רוח רעה“”ruách ráá-nak, szabad fordításban rossz szellemnek nevezi azt a negatív spirituális energiát, ami szemmel nem látható, mégis esetlegesen előfordul az ember kezén, vagy a mosdóban úgy általában, és ezt el kell távolítani mosdó használata után. A reggeli kézmosás kötelezettségének amúgy ez is az alapja, így ha erről volna szó a WC használat után is, úgy minden bizonnyal a reggeli kézmosáshoz hasonlóan kellene eljárni, háromszori leöntéssel egy edény használatával.
4. Utolsó okként merülhet fel, hogy valamilyen szent célhoz kezdünk neki: mivel a mosdó használata után valamilyen magasztos, szent üggyel kezdünk foglalatoskodni, amely előtt illendő megmosni az ember kezét, felkészülve a szent cselekedetre, ezért kötelező a kézmosás. Milyen szent célról lehet szó? Már a mosdó használat utáni kötelező áldás elmondása is ennek számíthat, így elképzelhető, hogy erre való felkészülés gyanánt kell megmosni a kezet, ha így áll azonban, akkor lehet, hogy nincs szükség háromszori leöntésre és edény használatára egyáltalán.

Ahhoz hogy megállapítsuk a fentiek közül melyik ok miatt kell kezet mosni WC-zés után érdemes megnézni mi a forrása egyáltalán a szokásnak. A Talmud (Babilóniai Talmud, Juma traktátus 28a) úgy rendelkezik, hogy a jeruzsálemi Szentélyben szolgáló papok dolguk végeztével mosakodtak, „kis dolog” után a kior-ban (csapban) „nagy dolgok” után mikvében (rituális fürdő). Azonban előfordulhat, hogy a fentiek csak a papokra vonatkoztak, hiszen ők igen fontos és igen szent feladatot láttak el. Ráadásul a Talmud ugyanezen a helyen egyértelműen megállapítja, hogy a papok azért kellett megmosakodjanak, mert a testükön esetleg „piszok” maradhatott dolguk végeztével, ami tiszteletlenség volna Szentélyben. Ha így áll akkor úgy tűnik, hogy ezek főként higiéniai okok.

Egy másik helyen a Talmud (Babilóniai Talmud, Szuka traktátus 46b) érintőlegesen megemlíti, hogy Rava, az egyik Talmudi bölcs, miután dolgát végezte minden alkalommal megmosta kezeit.

Szintén a Talmud említi, ismét csak érintőlegesen, (Babilóniai Talmud, Bava Kama traktátus 17a), hogy Rabbi Jochánánt tanítványai folyamatosan kérdezték különböző vallásjogi ügyekben, sokszor olyankor is, amikor az éppen a dolgát végezte. A tanítványok, meglehetősen tiszteletlenül, ilyenkor is bekiabáltak hozzá, azonban Rabbi Jochánán ilyenkor nem válaszolt, minden bizonnyal azért, mert a mellékhelyiség tisztátalan, ahol szent ügyekkel és a Tóra szavaival az ember nem foglalkozhat.

Úgy tűnik tehát, hogy a fenti négy lehetőség mindegyike szerepet játszhat ilyen vagy olyan mértékben. Iszrael Meir Kagan rabbi (1839-1933) híres Misna Berura című könyvében (4:40) úgy vélekedik, hogy az legfőbb ok a „rossz szellem” ami a mellékhelyiségben „található”, így onnan kijövet akkor is kezet kell mosni, ha az ember történetesen nem használta a WC-t. Sőt, ha így áll, akkor a kézmosást a mellékhelyiségen kívüli helyiségben lehet csak elvégezni, a fürdőszobában lévő csapban nemigen, hiszen az még maga is bent van a „rossz szellemmel” bíró helyiségben.

Ehhez a volt izraeli szefárdi főrabbi, Ovadia Joszef rabbi híres törvény gyűjteményében hozzáteszi (Jábia Omer 3., Orech Chájim 1:10), hogy a mosdókban jelenlevő „rossz szellem” nem annyira ártalmas, mint például az alvás után kezünkön található „ruách ráá”, ami miatt reggel háromszor is leöblítjük kezünket és ami miatt ételt (sőt igazából semmit) nem jó megfognunk a reggeli kézmosás előtt. A mosdóból kijőve más a helyzet, állítja az áldott emlékű rabbi, olyan alkalmakkor a „rossz, ártó szellem” nem annyira erős, így olyankor nincs hasonló veszély, ezért a kezet sem kell háromszor leönteni, elég kétszer.

Érdekes, hogy Jechiel Michel Epstein litván rabbi (1829-1908), a híres Aruch haSulchán szerzője (Aruch haSulchán, Orech Chájim7) szerint az, hogy az ember edénnyel leönti a kezét egyáltalán és nem csak megmossa nagyon szép szokás ugyan, de nem szükséges, elég mindösszesen megmosni a kezet, higiéniai okokból. Hasonló véleményen vannak többen a kései döntéshozók közül, így például Ben-Cion Abba Shaul szefárdi rabbi (1924-1998) és más fontos döntéshozók.

Úgy tűnik tehát, hogy haláchikus (vallásjogi) szempontból mindenképpen szükséges a kézmosás mosdó használat után. Szép és dícséretes, ha ez ember ezt edénnyel, kezét kétszer leöntve teszi, de nem feltétlenül kötelező, a víz (és szappan) használata, megfelelően az általános higiéniai gyakorlatnak elegendő. Szintén érdemes ügyelni arra, hogy a kézmosás a tisztátalan helyiségen kívül történjen.