Mindig szomorú tapasztalni, ha respektet érdemlő respektált írók, újságok, újságírók, közszereplők nem tudják személyes véleményüket háttérbe helyezni mikor egy helyzetet az objektivitás látszatával próbálnak leírni.

Múlt héten az általam igen nagyra tartott és rendszeresen olvasott Szombat folyóirat esett, sokadszorra, az elfogultság csapdájába amikor írást közölt a zsidó közéletet is megfertőző kamu profilokról. Miközben a jelenség kétségkívül figyelemre méltó és elvétve bizonyosan elő is fordul, annak sem mértéke sem pedig súlya nem indokolja vészharangok megkondítását.

Az ilyen cikkeket, mint ezt a cikket is, a Szombat szerkesztősége jegyzi (értsd nem egy konkrét szerzője van a cikknek, illetve nyilván van egy konkrét szerzője, de ő nem akarja vállalni álláspontját hova tovább úgy tűnik, hogy álláspontja megegyezik a szerkesztőség hivatalos véleményével), ami nem segíti ugyebár annak a transzparenciának ügyét, melyet a cikk oly vehemensen hiányol. Ez még nem volna egetverő probléma. Azonban a Szombat egyenesen megvádolja az EMIH-et, hogy kamu profilokon keresztül fejti ki véleményét és ostorozza a Mazsihisz vezetését, befolyásolni próbálva az éppen folyamatban lévő sípuccai választásokat. Nonszensz.

A tények mintha nem afelé mutatnának, hogy az ilyesfajta összeesküvés elméleteknek bármilyen igazság alapjuk lenne, még akkor sem, ha a Szombat szerkesztőségének megtetszett az amerikai választások körül vélt orosz beavatkozás botránya. Jegyzem meg, bár nem feltétlenül ide tartozik, de az amerikai közéletet két és fél éve nyugtalanító, a mainstream média által felhabosított botrányról készült átfogó ügyészségi nyomozói jelentés pont két hete készült el és bizonyította be, hogy nem volt semmiféle beavatkozás, az egész egy nagy kamu. Rossz hír volt ez azok számára akik ebben reméltek magyarázatot Trump amerikai elnök választási győzelmére és akik remélték, hogy a nyomozás olyan bizonyítékokat talál, amik miatt az elnököt el lehet mozdítani pozíciójából. Pofára esés.

A magyar zsidó közélet ugyan sokszor mocskolódásoktól és vádaskodásoktól sem mentes, és amelyben mindegyik oldalnak önmérsékletet kellene tanúsítania, valójában nagyon messze van Amerikától. A dolgok a mi kis szemétdombunkon sokkal egyszerűbbek. Biztos vannak kamu profilok (bár számomra elképzelhetetlen, hogy kinek van energiája és ideje ilyesmiket csinálni/üzemeltetni). Egy-kettő, de lehet, hogy három is. De hogy ezek legyenek azok, amelyek komoly befolyással bírnának egy vagy más politikai ügyben az erősen kétségbe vonható.

Arról a jelenségről is elfelejt megemlékezni a Szombat szerkesztősége, hogy hasonló kamu profilok és Facebook oldalak ütötték fel a fejüket éppen az EMIH-et vagy az ahhoz köthető személyeket, köztük jómagamat is támadva, nemtelenül, személyeskedve. Nem csoda, hiszen maga a Szombat csap át sokszor személyeskedő vádaskodásokba egy-egy írás kapcsán, a pártatlanság és objektivitás látszatát meg sem próbálva fenntartani. 

A jelenség a Szombat részéről érthető. A nagy múlttal bíró, de avítt magazin sete-sután keresi helyét abban a zsidó közéletben, amelyikben több régi és új szereplő próbál minél többeknek hírekkel és érdekességekkel szolgálni, teszi ezt ráadásul pénzügyi nehézségek és komoly finanszírozási problémák közepette. Külső szemlélőként fenyegetettséget jelenthet a Szombat számára a Facebookon ugyanannyi követővel bíró akibic vagy a nálánál cca. 25%-al több like-al bíró zsidó.com, vagy az újonnan gründolt neokohn portál is, de még a megújult mazsihisz.hu FB oldala is.

Ami talán a legfontosabb: a sípuccai erőviszonyokat nálam jobban ismerők pontosan tudják, milyen széthúzás és pártosság jellemzi a tagságot illetve a képviselő testületet, a rabbikarról nem is beszélve. Anélkül, hogy én is az összeesküvések ingoványos talajára lépnék könnyebben tartom elképzelhetőnek, hogy a kamu profilokon keresztül véleményüket kifejtők közt nagyobb számban vannak a belső ellenzékhez tartozók, mint EMIH-hez közeli trollok.