Bizonyára sokaknál fordul elő, hogy lefőznek egy adag párve (értsd nem tejes és nem húsos) ételt például tésztát, egy húsos (értsd korábban hús főzésére használt) edényben de időközben meggondoltuk magunkat és a megfőtt tésztára inkább sajtot tennénk. Vajon mi a teendő ilyen esetben?

Mose Iszerlis rabbi (a ReMA, 1530-1572) a Sulchán Áruch-hoz írt kommentárjában (Jore Dea 95:2, Jore Dea 89:3) akként rendelkezik, hogy abban az esetben, ha a tészta főzése előtti 24 órában az edényt nem használtuk, vagy nem emlékszünk rá, hogy használtuk volna, húsos étel főzésére, akkor az így megfőzött tésztára minden gond nélkül tehetünk tejes ételt, például sajtot. Ha 24 órán belül volt az edény használva, úgy a tésztát sajttal együtt nem ehetjük ugyan közvetlenül, de ugyanazon étkezésen belül igen, mindössze kezet kell mosni a tészta és a tejes étel fogyasztása közt.

Természetesen mindét állítás csak abban az esetben igaz, ha az edény gondosan el lett mosva a korábbi használat után. Szintén igazak a fentiek tejes edényben főzött párve étel esetén (pl. zöldség, rizs, krumpli stb.), melyet hússal akarnánk fogyasztani.

Jól látható, hogy a vallásjog megengedőbb ilyen esetekben, mint például nem-kóser (tréfli) edények esetén, ahol a fenti elv nem érvényesül. Ennek két oka van: az egyik, hogy mind a tejes, mind a húsos étel kóser, a másik, hogy az indirekt, azaz az edény falába beivódott, ízek jellemzően kellően gyengék ahhoz, hogy ne kelljen aggódni miattuk (lásd Babilóniai Talmud Chulin traktátus 111b).