A Báál Sem Tov (Iszrael ben Eliezer rabbi, 1686-1760), a hászidizmus megalapítója vezette be azt a szokást, hogy pészách utolsó napján (Izraelben a 7. napon, azaz idén pénteken, a diaszpórában a 8. napon, azaz idén szombaton) délután rendezünk egy különleges étkezést, melyet messiási étkezésnek, azaz szeudát másiách-nak hívunk.A szokás spirituális eredete abban rejlik, hogy mivel köztudottan niszán hónap a megváltás hónapja és az egyiptomi kivonulás volt az első megváltás, pészách ünnepének minden bizonnyal komoly kapcsolódása van a későbbi, végső megváltáshoz. Erre számtalan utalást találunk a pészáchi szokások és liturgia közt, talán a legismertebb Élijáhu próféta számára megtöltött pohár bor a széder este végén, amikor sokan még jelképesen az ajtót is kinyitják várva a próféta visszatértét, aki a hagyomány szerint a Messiás előhírnöke.

Pészách 7, vagy 8 napja (függően persze, hogy a Szentföldön vagy a diaszpórában ünneplünk e) tulajdonképpen mintegy hosszú összefüggő nap. Ezt abban is látjuk, hogy szukot ünnepétől eltérően, amikor a Szentélyben minden nap más és más áldozatot hoztak, jelzésül, hogy szukotnak minden napja valamilyen tekintetben szinte önálló ünnepnap, addig pészáchkor minden nap ugyan azt az áldozatot hozták, ami azt jelzi, hogy az ünnep tulajdonképpen egy „hosszúra nyúlt nap”. Ezért is mondunk pészách napjain, az első ünnepnapokat leszámítva fél-hállél imát, szukotkor ugyan akkor minden nap egész hállelt mondjunk.

Ha már hállélről van szó, érdekes látni, hogy a széder esti hágádában elismételt hállél imát ketté választjuk, az első két zsoltárt, az étkezés előtt, a továbbiakat az étkezés után mondjuk. Ennek oka, hogy míg az első két strófa az egyiptomi kivonulásért ad hálát a Teremtőnek, addig a többi vers a majdani, végső megváltásért fohászkodik.

Szintén szimbólikus hasonlóságot mutat, hogy csakúgy mint az egyiptomi kivonulás a zsidó nép születésének időpontja, a nyolcadik nap pedig a körülmetélés napja, amikor is Elijáhu próféta megjelenik minden újszülöttnél, pészách nyolcadik napja erősen kötődik Élijáhu prófétához és a megváltás ígéretéhez.

Jó oka van tehát annak, hogy pészách utolsó napján, a megváltás küszöbén felfokozott hangulatban várjuk a Megvátót. A Báál Sem Tov, a hászidizmus alapítója egy legenda szerint egyszer megkérdezte a Messiást, hogy mikor jön el („“אימתי קאתי מר), mire a Messiás azt válaszolta, hogy majd ha Báál Sem Tov tanításai, a hászidizmus elterjed az egész világon („בזאת תדע, בעת שיתפרסם לימודך בעולם, ויפוצו מעינותיך חוצה”).

 Az ötödik lubavicsi Rebbe, a rebbe Rásáb (Solom Dovber Schneersohn rabbi, 1892-1920) bevezette azt a szokást is, hogy ezen az étkezésen, a széder estéhez hasonlóan négy pohár bort is iszunk amellett, hogy utoljára pészách során maceszt is eszünk. A négy pohár bor, csakúgy mint széder estén jelképezi egyrészről a szabadságot, a fogsághoz képesti jólétet, másrészről megfelel a megváltás négy különböző kifejezését, melyet a Tórában olvasunk:

והוצאתי „kihoztalak”

והצלתי "megmentettelek”

וגאלתי ”megváltottalak”

ולקחתי ”magamhoz vettelek”

Boldog pészáchot és békés szombatot mindenkinek! חג פסח שמח ושבת שלום