Halottak nyughelyénél imádkozni nagyon is "zsidós"
A zarándoklat hagyományának eredete

Képtalálat a következőre: „‫תפילה‬‎”

A múlt héten volt a bodrogkeresztúri Jesája ben Mose (Reb Sájele Steiner-Kerestirer,1851-1925) halálozási évfordulója, amikor több ezren (!) zarándokoltak el a szent életű rabbi sírjához. Az utóbbi években gyakorlatilag folyamatosan látogatják ezt az egyszer álmos kis tokaj-hegyaljai falut, több zsinagóga, mivke (rituális fürdő) és más közösségi szükségletet kiszolgáló intézmény is létesült a helyszínen. Akik Reb Sájelénél imádkoznak sorra számolnak be velük történt csodákról illetve, hogy a cádik (szent életű igaz ember) miként járt közbe a Teremtőnél a hozzá zarándoklók érdekében.

Képtalálat a következőre: „kerestir”

Sokak talán furcsán tekintenek arra a szokásra, hogy miért is látogatjuk meg fontos emberek sírjait és felmerülhet a dilemma, hogy vajon nem a halotthoz imádkozik e valaki, ami nyilvánvaló és egyértelmű tórai tilalomba ütközik, és a bálványimádás súlyos vétkét jelenti, ahogy írva van: Ha te bemész az országba, melyet az Örökkévaló, a te Istened ad neked, ne tanulj cselekedni ama népek utálatai szerint. Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; se bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled. Tökéletes légy az Örökkévalóval, a te Isteneddel.” (Móz5 18:9-13)

A Talmud tanúsága szerint a Tórában leírt történet, miszerint Káleb (Józsué társa, akivel együtt mentek kikémlelni az Országot a bevonulás előtt) elment Hebronba: „Fölmentek délnek és elérkeztek Hebronig; ott voltak pedig Áchimon, Sésáj és Tálmáj, Ánok szülöttei; Hebrón pedig hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Coán.” (Móz4 13:22), azt jelenti, hogy azért ment oda, hogy az ősatyák sírjánál imádkozzon küldetésük sikeréért (Babilóniai Talmud, Szota traktátus 34b). Itt tehát egyértelműen látszik, hogy a hagyománynak igen régi és megalapozott eredete van. Természetesen senki ne gondolja, hogy Káleb az ősatyákhoz imádkozott, mindösszesen temetkezési helyük szentsége teremt különleges aurát ahhoz, hogy az imák, az ott nyugvók érdemei miatt, könnyebb meghallgatásra találjanak. A zsidó misztika, a Kabbala szerint a cádikok (igaz emberek) sírhelye, mint az utolsó hely, ahol lelkük távozott ebből a dimenzióból, örök köteléket jelent az elhunytaknak ezzel a fizikai világgal.

Képtalálat a következőre: „jews pilgrim”

Szintén ebből az okból emlékezünk meg a halálozási évfordulóra (jórcájt) hiszen nem csak a hely, de a „távozás dátuma” is erősebb kötelék többi napnál az elhunyt és a fizikai realitás közt.

A Tánja, a hászidizmus alapműve a Zohárt, a talán legfontosabb kabbalisztikus munkát, idézve megjegyzi, hogy a világ nem maradna fenn az igaz emberek imái nélkül (Tánja4, 292 old.), olyannyira, hogy a cádikok befolyása haláluk után erősebb, mint életükben, hiszen ekkor már mögöttük állnak evilági érdemeik. A legismertebb példa erre Ráhel ősanyánk, aki azért lett Betlehemben eltemetve, hogy a babilóniai fogságba (és később más diaszpórába, mint például a mostaniba) induló gyermekei sírjánál imádkozhassanak és ő majd imádkozik értük és sikeres és mihamarabbi visszatérésükért , hiszen Betlehem a Jeruzsálemhez vezető úton fekszik. (Midrás Rábá és Rási és Rámbán kommentárjai Móz1 49:7-hez).

A szokás tehát igen régi és nem csak, hogy nem tiltott, de kifejezetten ajánlott, főként megpróbáltatások és nehézségek idején (Babilóniai Talmud, Táánit traktátus 16a).

Ismert és elismert cádikok mellett szokás az ember felmenőinek sírjánál imádkozni (lásd Béjt Chádás, azaz Bách, Szirkesz Joél rabbi 1561-1640 a Sulchán Áruch Joré Déa 217-es részéhez írt magyarázatát) illetve újév, Ros Hásáná előtt is meglátogatni szeretteink és mestereink nyughelyeit (Kicur Sulchán Áruch 128:13).

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr8114829670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása