Sehechejánu! Zárt ajtók mögött a sípucca boszorkánykonyhájában megtalálták a tuti fegyvert a gyökértelen, nemeléggémagyar, galíciai jöttment Chábád szekta ellen. Ez volna a két reform szervezet, a Bét Orim és a Szim Sálom felvétele a szövetségek szövetségébe! Ezek a derék Chábádosok, ezek a nemis-magyar-magyarok, ezek a túl-zsidós-zsidók, ezek a (mindenkori) kormánnyal jó kapcsolatot ápolók ugyanis csak nem hagyják abba az építkezést. Ebből pedig baj lehet. Oda lehet a neológia mittudoménmicsodája, merthogy az, hogy mi is a neológia, maguk a neológok sem tudják.

A bajt tetézi, hogy amióta kiváltak az ortodoxok a Mazsihisz óvó-védő öleléséből (ráadásul nem tudták magukkal vinni a temetőiket és a hozzájuk tartozó állami támogatást) jó volna már valami nem-neológgal is tartalmat adni a „szövetség” kifejezésnek. (A Hit Gyülekezete egy picit durva volna, bár van a frissen felavatott neológ „rabbik” közt olyan, aki gyakran jár át inkább abba a gyülekezetbe, talán mert nem szakadt el korábbi vallásától teljes mértékben. Mondjuk erre azért mégis csak ráncolná a szemöldökét néhány régivágású hitsorsos). A két reform közösség felvétele viszont több legyet is üthetne egy csapásra. Felturbózza a tagságot, adhat néhány minden bizonnyal a regnáló elnökséget támogató szavazatot a közgyűléseken, erősítheti a megfogyatkozott szellemi bázist, segíthet az oktatásban, ráadásul egy forintba sem kerül. Még precedens is van rá, hiszen már most is szolgál (igaz jobb híján) reform rabbi egy Mazsihiszes közösségben.

A recept már működött az elmúlt évben amikor létrejött egy szakajtónyi hitközség, nulla tagsággal, de annál több szervilis, a jelenlegi vezetéshez lojális elnökkel, Kőszegtől, Gyöngyösön át dél-Budán keresztül Szentendréig.

„Un petit malheur”, hogy a reform mozgalom nagyjából annyira őshonos hazánkban, mint a kiwi vagy a banán, és ezentúl majd a Chábádot sem tudjuk majd ezzel fikázni, de ez csak egy kommunikációs kihívás, megoldjuk valahogy!

Le is ültek sípucca vezetői a két reform közösség vezetőjével egyeztetni. Kinyitották a két reform közösségi vezető probléma-ládikóját és előkerültek a bajok.

Ájvé. A reform közösségeknek nincs helyiségük (apropó, mi lett a Bálint-házzal, ahol eddig tartották összejöveteleiket?).

Ájvé. Nincsenek forrásaik, ráadásul nem is kéne sok pénz, csak az a harmincöt millió, amennyit éves szinten anno az államtól kértek, amellett, hogy ismerjék el egyházaikat.

Ájvé. A Szim Sálom rabbi-asszonyát nem respektálják eléggé a neológ rabbik (ezen gondolom gyorsan lehet segíteni, hiszen egymást sem igen respektálják, így ha felvételt nyernek, azonnal otthon érezhetik majd magukat az új közegben).

Ájvé. Leginkább politikai támogatás kéne (hmm, ezek szerint mégsem olyan rosszak a sípucca kormánykapcsolatai mint ahogy azt ők mondják)

Már csak néhány makacs régivágásút kell meggyőzni és kész is a tökéletes terv. Pénzt nem kell adni, ilyet nem ígérünk. Helyiséget tudunk biztosítani, ott van például a Vörösmarty utcai régi, romos imaház (privát megjegyzés: két-három hete jártam ott személyesen. Szégyen és gyalázat ahogy kinéz, amellett, hogy életveszélyes állapotban van). Kelemen Katát és Raj Ferencet pedig majd megszokja a Rabbikar, főleg, miután néhány hete van a Rabbitestületben már Izrael-ellenes, vallásgyűlölő forradalmár és hitgyülis tévelygő is.

Itt van még az a fránya Sulchán Áruch kérdése, ami  még mindig, legalábbis formálisan, része a Mazsihisz alapszabályának, annak ellenére, hogy sokan régóta próbálják kipiszkálni azt onnan, („A Mazsihisz a Tóra és a Sulchán Áruch szabályait követő személyek közössége, és ezen szabályok szerint működik” - Alapszabály 1.fejezet 6§/1., márpedig a reform „ideológia” sem a Tóra isteni eredetét, pláne a Sulchán Áruch-ot nem fogadja el- lásd https://www.jewishvirtuallibrary.org/the-tenets-of-reform-judaism#Principles). Valahogy majd áthidaljuk ezt a problémát is, szükség úgyis törvényt bont. A Sulchán Áruch-ot úgysem ismeri senki a közgyűlésben.

Ráadásul a dolog jól kommunikálható. Íme a sokszínű, mindenre a világon nyitott zsidóság alapszervezete amelyik halad a korral és búcsút int az ősi hagyománynak. Úgysem érdekel az már senkit.