Eléggé nyugtalanított a Magyar Zsidó Történeti Intézet és négy történész (Konrád Miklós, Novák Attila, Paksa Rudolf, Szécsényi András) egymásnak feszülése. Őszintén szólva keveset tudok az intézet működéséről, pontosabban talán annyit, amennyit a sajtóban időnként olvasni lehet. Az érintettek többségét sem ismerem személyesen, ráadásul mindössze szakkontárnak mondanám magam, ahhoz semmiképpen nem elég felkészültnek, hogy történészek munkáját véleményezzem.

Több fórumon is lehetett olvasni arról, hogy a Milton Friedman Egyetem alatt működő Magyar Zsidó Történeti Intézet hat munkatársából négyen nagy dirrel-durral adták vissza megbízatásukat, mert nem kívánták a Sorsok Háza szakmai koncepcióját véleményezni. Bodnár Dániel, a Milton Friedman Egyetem elnöke a Népszavának adott beszámolójában illojális magatartásnak és függelemsértőnek minősítette a kilépést, mondván „Az intézet nem ösztöndíjat, nem segélyt, sem nem támogatást folyósít munkatársainak, hanem az elvárható maximális kutatói szabadság mellett az intézet igazgatója által meghatározott tudományos feladatok ellátásáért havi, rendszeres illetményt fizet”, azaz valamit azért mégis kellene dolgozniuk a történész uraknak a havi apanázs fejében. Bodnár a fentieket azzal egészítette ki, hogy ráadásul az a munka, amire a kutatókat felkérték, nem olyan típusú, ami, ismerve a Sorsok Háza körülötti értelmetlen hisztit, bármiféle kompromitáló jelleggel bírna.

A történészek a Népszavában megjelent nyilatkozat után a Szombatban adták közre az ő verziójukat, melyben tulajdonképpen azt állítják, hogy ők már az elején megmondták, hogy semmilyen Sorsok Háza ügyben nem hajlandóak közreműködni, és ezt ígéretben kapták mikor csatlakoztak az Intézethez: „Magyar Zsidó Történeti Intézet sem szervezetileg, sem programjában nem kapcsolódik a Sorsok Házához”. Idáig amit a sajtóból tudni lehet.

Az intézet egyik, neve elhallgatását kérő munkatársával beszélgetve a napokban a következőket tudtam meg:

• a négy történész körül kettő (hadd ne említsek neveket) már a korábbi, Schmidt Mária által készített, ellentmondásos és nagy vihart kavart, koncepciót is véleményezte.

Hm. Ennek alapján furcsa, hogy egy immáron nem-ellentmondásos koncepciót, mely élvezi nem csak a Kormány, de az IHRA és még ki tudja hány nemzetközi szervezet és szakértő bizalmát, nem akarják azt véleményezni.

• Állítólag nem a véleményezés nem volt ínyére a tudósoknak, sokkal inkább az, hogy ezért nem kaptak külön illetményt, azaz plusz pénzt.

Ez összecseng Bodnár Dániel nyilatkozatával, ami arra enged következtetni, hogy valójában pénzt kérdés az ügy, nem szakmai. Annál is inkább tartom hihetőnek ezt a verziót, mert olvasva Bodnár és a négy történész Népszavás illetve Szombatos nyilatkozatait, mintha két teljesen különböző dologról beszélnének. 

Nem ismerem a történészek munkaköri leírását, de számomra nem úgy tűnik, hogy valami olyasmit kértek tőlük, hogy mondjuk írják meg Bodnár gyerekeinek történelem házi feladatát, vagy vizsgadolgozatát, hanem olyat, ami jelenleg a magyarországi zsidó történelem kutatás egyik legnagyobb fontosságú projektje – de legalábbis a legnagyobb figyelemmel övezett vállalkozása. Érthetetlen, hogy valaki ebben ne a szakmai kihívást lássa.

Általában szkeptikus vagyok az intézetek, kutatóközpontok, bizottságok munkájával, mert tapasztalatom szerint a legtöbb alacsony hatékonyság mellett működik. Ahogy a mondás tartja „A teve egy olyan ló, amit egy bizottság tervezett”.

Talán ezért is utalt Bodnár Dániel a szervezeti átalakítás szükségességére.

Bárhogy is legyen, két dolog biztosan elszomorító: az egyik, hogy nem tud elmúlni a Sorsok Háza körüli műbalhé, azok után sem, hogy nemzetközileg elismert szakértők nagyítóval vizsgálják a projekt minden egyes lépését. A másik, hogy valahogy nem akarnak fogyni a szkeptikusok sem zsidó, sem ellenzéki, sem szakmai oldalról. Úgy sem, hogy jó ideje egy értelmes érvet nem hallottam arra hogy miért merevednek be ha a Sorsok Háza szavakat meghallják. Értelmes emberektől érveket várna az ember, nem kisgyerekes dacolást. Mintha mindegyikük mottója volna az elhíresült mondás: „I made up my mind already, don’t confuse me with facts” (Eldöntöttem mit akarok, ne zavarjatok össze a tényekkel).