Idén Támuz 17-ei böjt vasárnapra “tolódott”, mind minden évben amikor e szomorú dátum szombatra esik, amikor is tilos közösségi böjtöt tartani. Bár sokan tudják, hogy Támuz 17-e miért gyásznap a zsidó naptárban, talán érdemes feleleveníteni a legfontosabb eseményeket, melyek ezen a napon történtek.

Már a Misna (Táánit traktátus 4:3) 5 fontos eseményről emlékezik meg, hiszen Támuz 17-e már az egyiptomi kivonulás idejében „szerencsétlen” napnak számított. 2448-ban (zsidó időszámítás szerint) ekkor jött le ugyanis Mózes először a Szináj hegyről és látta meg, hogy Izrael népe aranyborjút készített és dühében összetörte a kőtáblákat.

Az első Szentély lerombolását megelőzően ekkor, Támuz 17-én szüntették be a napi áldozathozatalt, hiszen az ostrom miatt ellehetetlenült a Szentély működése. Jeruzsálem falait Támuz 9-én áttörték ugyan az ellenséges csapatok, de a kohaniták (papok) elbarikádozták a Szentélyt, így még néhány napig sikerült fenntartani annak működését. A rendes áldozathozatal Támuz 13-ig kitartott, ugyanis a Szentélyben szokás volt négy napra való élő bárányt „raktározni”, biztos, ami biztos. Támuz 13-a után a kohaniták ki-ki szöktek a Szentélyből és az ellenséges katonákat lefizetve sikerült bárányokat szerezni. Sajnos azonban ez a rendszer is csak néhány napig működött, így 17-én teljesen megszűnt. Érdekes adalék, hogy egyéb szertartásokat még Áv hónap 7-ig sikerült folytatniuk.

A harmadik fontos és szomorú esemény a második Szentélyhez kötődik, amikor is ezen a napon (Támuz 17-én) törték át a rómaiak Jeruzsálem falait.

A negyedik katasztrófa, melyet a Misna ehhez a naphoz köt (Táánit traktátus 4:5), valószínűleg a második Szentély pusztulása utáni rómaiak elleni felkeléshez vezethető vissza, bár vannak akik úgy vélik, hogy az első Szentély idejében történt. Támuz 17-én egy bizonyos Apusztamusz (akkori helytartó) nyilvánosan égette el a korábban a Szentélyben őrzött Tóra tekercset a történet írók szerint vagy Lod vagy Tarlusza város mellett (vita a Jeruzsálemi Talmudban Táánit traktátus, a fenti Misnához kapcsolódóan).

Végül az ötödik sajnálatos esemény (valószínűleg) a második Szentély idejéből, amikor is ezen a napon állítottak fel bálványokat a Szentély területén, ami nyilván nemcsak blaszfémia, de komoly politikai üzenet is volt.

A Támuz 17-i és Áv hó 9-i közti három hetet a zsidó naptár gyászhétnek nyilvánítja, így ezekben a napokban, igaz, nem egyenletes intenzitással, de számos gyászolásra emlékeztető szokást tartunk. A három hét háláchikus szabályairól, a különböző ezeket övező kérdésekről későbbiekben írok majd בע’’ה.