Szerettem:

• Jövő héten kezdődik a Maccabi játékok. Valahogy vegyes érzéseim vannak az eseménnyel kapcsolatban. Nem ezzel a konkréttal, inkább a jelenséggel általában. Főként azért mert azt gondolom, hogy most, amikor zsidók minden további nélkül indulhatnak az olimpián is, nem igazán van szükség külön „zsidó olimpiára”. Közben azt is gondolom, hogy nagyon jó közösségformáló és, ha jól csinálják, kikerekedhet belőle egy kidus hásem (Isten nevének megszentelése). Szóval drukkolok, hogy így legyen. Jó lesz látni néhány ezer zsidó sportolót Budapesten.

• Boris Johnson az új brit miniszterelnök. Ez most már végleges. Johnson Izrael és a zsidó nép nagy barátja. Fura ember, de rendkívül okos, ambiciózus és tudja mit akar. Hajrá Johnson!
• Kedvenc énekesem, Mordechai Werdyger egyik izraeli koncertjéről vonult ki, mert valaki a közönség soraiban dohányzott. Az énekes többször kérte a színpadról a fickót, hogy nyomja el a cigit, az nem tette Mordechai ben David pedig nemes egyszerűséggel abbahagyta a koncertet. Igaza volt. Bátor és helyes.

• Elkezdődik a zsidó temetők helyreállítása Lengyelországban. A projekt 28 millió dolláros és a lengyel állam támogatásával valósul meg. Helyes. Nem tudom hány zsidó temető van Lengyelországban, de ha abból indulok ki, hogy Magyarországon 1.600 zsidó temető van, gondolom ott is több ezer lehet. Fontos megmenteni őket, ha már jó részüket a nácik meggyalázták és lerombolták.
• Kushner folytatja a közel-keleti béketerv roadshow-ját. Nem csinálok abból titkot, mennyire rajongok Kushnerért és kiváló ötletnek tartom a tervet is, legalábbis amennyit ismerni lehet belőle. Erről beszélt Jason Greenblatt az ENSZ biztonsági tanácsában, amikor azt mondta: „Átfogó és örökérvényű békét nem lehet elérni globális konszenzussal, nemzetközi joggal, és nehézkes szövegezésű, homályos értelmezésű ENSZ határozatokkal”. Nagyon drukkolok!

• Netanjahu hivatalosan is Izrael leghosszabban kormányzó miniszterelnöke, David Ben Gurion után. Nice!

Utáltam:

• Ehud Barak, volt izraeli miniszterelnök összerántotta az izraeli ellenzék baloldal jelentős részét, hogy felvegye a versenyt Netanjahuval a szeptemberre kiírt választásokra. Barak az egyik leggyengébb miniszterelnök volt anno, az, hogy most visszatér mutatja, hogy milyen rövid a választói memória. Esélyük nem sok van nyerni, bár szerintem az arab pártokat is berántják, ha nem is hivatalosan. Várok egy Netanjahu-Gantz koalíciót, csak Jair Lapid-ot kellene valahogyan elhessegetni, Gantz környékéről. Még jobb lenne, ha ez az együttműködés szeptember előtt megtörténne és akkor nem is lennének választások.
• Meghalt Heller Ágnes. Nyugodjon békében.

• Heisler András Mazsihisz elnök a héten találkozott Gulyás Gergely miniszterrel. A találkozó nem jött össze könnyen, mert Gulyás hónapok óta nem akarta fogadni Heislert és természetesen a Miniszterelnökségen találkoztak, nem pedig, ahogy Heisler korábban könyörgött kérte, a sípuccában. Nem lehetett kényelmes beszélgetés, mert még Heisler beszámolója szerint, aki ugye szereti habosítani a dolgokat, a szokásos gittrágáson kívül nem kapott érdemleges választ semmire. Viszont állítólag tett egy javaslatot Sorsok Háza ügyében a miniszternek, ami „továbblépést jelenthet a jelenleg holtponton veszteglő ügyben”. Azt persze nem mondta el mi az, amit egyszerűen nem értek. Ugyanakkor ez azt mutatja, hogy „Természetesen ily módon a Mazsihisz is részese lenne a projektnek – erősítette meg az elnök”. Mi van? Most mégis szívesen lenne részese a Sorsok Házának? És mi van a fennen hangoztatott „nem helyes ha zsidó szervezet működteti a múzeumot” mantrával amit eddig szajkóztak? Egy szó mint száz, ismét kiderült, hogy nem a Sorsok Házával van bajuk és nem is Schmidt Máriával vagy bármi mással, hanem azzal, hogy nem a Mazsihisz kapta a projektet, hanem az EMIH. Síralmas.