A judaizmus mélyen hisz abban, hogy történnek olyan események, amelyek szerencséssé vagy éppen szerencsétlenné tesznek egy adott napot az idők végéig.

Elég csak arra gondolni, hogy Ádár hónap (a polgári naptárban február-március tájékára szokott esni) kifejezetten szerencsés, ekkor menekült meg ugyanis a zsidó nép a gonosz Hámán által kitervelt népirtás elől (ahogy erről a bibliai Eszter könyvében olvashatunk). Ez a hónap Mózes születésének (és egyébként halálának is) hónapja (Mózes ugyan azon a napon született és halt meg, Ádár hónap 7-én). Hámán abban a hitben volt, hogy Mózes ekkor halt meg, azt nem tudta, hogy ekkor is szültett, ezért tervelte ki a genocídiumot erre az időszakra.

A legszerencsétlenebb hónap pedig Áv (általában késő nyáron van, jelenleg épp tart), amikor a két jeruzsálemi Szentélyt lerombolták (az elsőt a babilóniaiak ie. 423-ban, a másodikat a rómaiak isz. 69-ben).

Áv hónap, pontosabban annak kilencedik napja attól vált szerencsétlenné, hogy Mózes idejében (ie. 1313-ban) a sivatagban vándorló zsidó nép követeket küldött kikémlelni az Ígéret Földjét és a követek bizony nem kifejezetten pozitívan álltak az Isten által a zsidóknak ígért földhöz. Onnantól kezdve Áv hónap 9-e kozmikus értelemben is szerencsétlenné vált.

Így történhetett meg, hogy a babilóniaiak ie. 423-ban sikeres hadjáratot folytattak Jeruzsálem ellen és felgyújtották a zsidó autonómia szimbólumát, a Salamon által épített Szentélyt. A babiloni katonai vezetés, élükön Nebuchadnecár hadvezérrel pontosan tudták, hogy Áv hó kilencedik napja kedvezhet egy zsidók elleni hadjáratnak, így pusztításukat erre a napra időzítették. Ugyanígy tettek a rómaiak jó ötszáz évvel később, ugyanis a hadjárat sikere már korábban is lehetővé tette volna számukra, hogy lángra lobbantsák Isten földi hajlékát, de kivárták ezt a számukra „kedvező” napot.

A Szentély napokig égett. Szemtanúk, az első Szentély esetén Jeremiás próféta (Jeremiás 52:12-34), a második esetében Josephus Flavius (Zsidók háborúja 6.4.5) drámaian írják le az eseményeket.

Sajnos azonban az ezen a napon bekövetkezett tragédiák sora nem ér véget a második jeruzsálemi Szentély pusztulásával. A polgári időszámítás utáni 135. évben ugyanis a híres Bar Kochba féle forradalmat, mely tulajdonképpen az utolsó kísérlet volt a zsidó autonómia visszaszerzésére, pont ezen a napon verték le a rómaiak.

Isz. 135 augusztus hónap 4-én (zsidó naptár szerint Áv hónap 9-én),  Bétár városában (Jeruzsálemtől kb. 20 kilométerre fekszik) cca. 580.000 zsidót mészároltak le a rómaiak, véglegesen megpecsételve ezzel a zsidók sorsát, és véglegessé téve a mai napig tartó diaszpórát. Még ebben az évben Turnus Rufus római hadvezér szabályosan legyalultatja a Templomhegyet, a Szentély korábbi helyszínét, gondoskodva ezzel arról, hogy a domb ne legyen magasabb a környező domboknál. Máig sem az. 

Érdekes adalék, hogy sokkan később pont ezen a héber dátumon, Áv hónap 9-én űzik ki a zsidókat Angliából 1290-ben, Franciaországból 1306-ban és  Spanyolországban 1492-ben.

Véletlen? Aligha.

Áv hónap 9-e tehát a legszomorúbb nap a zsidó kalendáriumban. Vallásos vagy hagyományőrző zsidók ilyenkor 25 órán keresztül böjtölnek (idén e hét szombatjára esik Áv hó 9, azonban a Sábát miatt a gyászt a rákövetkező nap, vasárnap tartjuk), nem hordunk bőrcipőt, nem élünk házaséletet, nem alszunk ágyon, nem húzunk tiszta ruhát. A böjt, a jom kipuri böjthöz hasonlóan szigorú, így egy korty vizet nem iszunk és egy falatot sem eszünk 25 órán át. Természetesen betegek, idősek, gyermekek fel vannak mentve a böjt kötelezettsége alól.