Egy olvasóm kérte, hogy írjak ebben a témában, hiszen nem csak a zsidó kultúrában van jelen az a szokás, hogy a házas asszonyok hajukat el kell takarják. Ennek számos oka van és számos oka lehet, a judaizmusban ez a szokás a bibliai időkre vezethető vissza.

A Tóra (Mózes öt könyve) úgy rendelkezik, hogy egy férjezett asszony, amennyiben házasságon kívüli kapcsolattal vádolják (persze a vádnak kell legyen alapja, tanúk stb.) akkor a nőnek keresztül kell mennie egy procedúrán, melyet „szota” procedúrának hívnak. A dolog lényege abban foglalható össze, hogy amennyiben a vád megalapozott, de egyértelmű tanúk nincsenek a félrelépés tényére, úgy a férj felviszi a feleségét a jeruzsálemi Szentélybe a papok elé, akik megitatnak vele egy speciális szérumot, ami tulajdonképpen vízből és némi porból áll. A „szota víz” különlegessége, hogy egy darab pergament, melyre egy tórai részletet írtak és amely tartalmazza Isten nevét beleáztatják a vízbe, így az leoldja a tintát ezzel Isten nevét is. A meggyanúsított asszony, amennyiben nem ismeri be tették (mert ártatlan) megissza a vizet és ártatlansága bebizonyosodik. Amennyiben mégsem ártatlan, csak nem vallotta be tettét, úgy ez a víz gyakorlatilag méreggé válik és a nő, egy csoda folytán meghal.

Ez a gyakorlat rendkívül furcsa és különleges, még a tórai törvények közt is, hiszen semmilyen más parancsolat nincs a Tórában, mely konkrétan isteni csoda alapján működik.

Nos, az asszony haját, mielőtt megissza a vizet, levágják, pontosabban leborotválják (ez a kellemetlen procedúra nyilván azt a célt szolgálja, hogy a nő, amennyiben bűnös, beismerje bűnét, nehogy meghaljon). Apropó: ha bűnös és időben beismeri bűnét a férje köteles tőle elválni, mindenféle anyagi juttatás nélkül, és mivel nem volt az esetre semmilyen tanú, a nő nem kap büntetést.

A hajlevágás kötelességét a Tóra úgy fogalmazza meg:

„És állítsa a pap az asszonyt az Örökkévaló színe elé, meztelenítse meg az asszony fejét, tegye tenyereire az emlékeztetés ételáldozatát, féltékenység ételáldozata az; a pap kezében pedig legyen a keserűség átokhozó vize.”¹

A Talmud bölcsei abból a kifejezésből, hogy „meztelenítse meg az asszony fejét” azt a következtetést vonták le, hogy a nő, mivel házas volt, bizonyára be volt kötve a feje.²

Igaz, a szokás tórai eredetét jelző bizonyítéknak némileg ellentmond a Misna³ ami egy helyen azt említi, hogy „(nőnek) fedetlen fővel nyilvánosan járni, a piactéren szőni és fonni vagy [nyilvánosan] férfiakkal pletykálkodni nem zsidó szokás”. Ebből a kijelentésből inkább úgy sejlik, hogy a haj eltakarása inkább szokás, semmint tórai kötelezettség.

Ezt az ellentmondást a Talmud mesterei akként oldják fel, hogy bizonyára a haj valamilyen mértékű eltakarása tórai törvény, azonban a haj teljes befedése inkább jámbor asszonyok szokása.

Egy másik helyen a Talmud akként rendelkezik⁵, hogy tilos olyan közegben imádkozni vagy áldást mondani, ahol olyan asszony van jelen, akinek fedetlenül van olyan testrésze, mely általában fedve szokott lenni. Milyen testrészek ezek, a nyilvánvaló szemérem részeken túl? Ilyen a comb, a felkar illetve [házas nők esetén] a haj is. Azt, hogy a fedetlen haj „mezítelenségnek” számít, pontosabban alkalmas arra, hogy az emberekben szexuális vágyat ébresszen, a Talmud bölcsei Salamon Énekek Éneke könyvének egyik versére alapozzák^6, miszerint:

„De szép vagy, kedvesem, de szép vagy! Szemeid galambok fátyolod mögött. Hajad olyan, mint egy kecskenyáj, mely Gileád hegyéről hullámzik alá.”

Mindezeket figyelembe véve ugyanakkor ki lehet jelenteni, hogy a [házas asszony] hajának eltakarásának mértéke és mikéntje különböző társadalmi normákhoz kötött. Egy talmudi történet szerint egyszer egy nő rabbinikus bíróság elé idézett egy embert, aki nyilvánosan rántotta le fejkendőjét. A bírák a nőnek adtak igazat, mert az idegen egy elfogadott társadalmi normát sértett meg.⁷ Egy másik történet, mely szintén a jámbor, Istenfélő nők fejének eltakarását bizonyítja azt meséli, hogy egyszer megkérdeztek egy nőt, akinek mind a hét fiai a jeruzsálemi Szentélyben főpapként szolgált, hogy mivel lett érdemes erre az igen nagy égi jutalomra, a nő pedig azt válaszolta, hogy még az otthonában sem jár fedetlen hajjal.⁸

A házas asszonyok tehát időtlen idők óta befedik hajukat az esküvő után, a törvény része a zsidó törvénykódexnek, igaz, hogy az a hajadon lányokat is kötelezi a haj eltakarására, ami viszont igazából nem vált elterjedt szokássá.⁹ 

A haj eltakarásának különböző módjai vannak, mindegyiknél a lényeg, hogy egy ökölnél nagyobb terület ne legyen szabadon. Askenázi (európai) körökben legelterjedtebb a paróka, főként manapság, hiszen a parókaipar akár az eredetinél szebb hajat képes varázsolni a nőknek. Persze elfogadott és gyakori a kendő vagy turbán, esetleg sapka viselése is. Ahány ház, annyi szokás.

Szefárdi (keleti) zsidó közösségekben a paróka viselése sokkal ritkább.

A lubavicsi Rebbe (Menachem Mendel Schneerson rabbi, 1902-1994) egyébként inkább a parókát javasolta a kendő ellenében, abból az aggodalomból kiindulva, hogy a kendő esetleg könnyebben leeshet vagy nagyobb a kisértés hogy az ember levegye, ha picit nem érzi magát komfortosan.¹⁰

Néhány érdekesség a haj eltakarásával kapcsolatosan:

1. A nő lehetőség szerint saját otthonukban is befedik hajukat, természetesen a férj illetve kis gyerekek láthatják a nő haját
2. Ritka, de egyes közösségekben a nők egészen rövidre vágják a hajukat, azonban ez a szokás nem kifejezetten elterjedt és leginkább a magyarországi gyökerekkel bíró szatmári hászid csoporton belül népszerű. A tévhittel ellentétben a dolog természetesen önkéntes alapú. A lubavicsi Rebbe ugyanakkor kifejezetten ellenezte, hogy a nőnek a paróka vagy kendő alatt túl rövid vagy túl hosszú haja legyen.
3. Természetesen fontos, hogy a nő férje számára attraktív legyen, ezt minden irányzat elég komolyan veszi.
4. A legtöbb mai, modern paróka eredeti emberi hajból készül, ezért egy-egy jó minőségű, természetesnek ható paróka ára igen borsos, ezertől akár 3-5 ezer dollárba is kerülhet.

1. Móz4 5:18
2. Babilóniai Talmud, Ketubot traktátus 72a
3. Misna, Ketubot traktátus 7:6
4. Babilóniai Talmud, Ketubot traktátus 72a
5. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 24a
6. Énekek Éneke 4:1
7. Babilóniai Talmud, Bava Kama traktátus 90a
8. Babilóniai Talmud, Joma traktátus 47a
9. Sulchán Áruch, Even Haezer 21:2
10. Likutei Szichot, 13 kötet, 188 old.