A bűnbánatot leggyakrabban valamiféle vallási szertartásként szokás gyakorolni, miközben az rendkívül jó hatással van az ember általános közérzetére és kiegyensúlyozottságára és fontos eleme az önismeretnek.
A zsidó hagyomány a bűnöket két csoportba sorolja: másik ember vagy emberek ellen elkövetett bűnök és Isten ellen elkövetett bűnök.
Egy másik ember ellen elkövetett bűnök tekintetében az elsődleges feladat a sértett féltől őszintén bocsánatot kérni. Természetesen, amennyiben a másiknak kárt okoztunk, a kárt meg kell téríteni. Az őszinte bocsánatkérés rendkívül fontos akkor is, ha a sértett fél nem akar megbocsátani,1 hiszen a sértett felet kötelezi a Tóra a megbocsájtásra: „Ne állj bosszút és ne tarts haragot néped fiai ellen, szeresd felebarátodat, mint tenmagadat; én vagyok az Örökkévaló!”2
Az Isten ellen elkövetett bűnök esetén természetesen Istentől kell megbocsájtást kérni. Ez, mivel Isten ismeri az ember gondolatait és motivációit, ahogy írva van: „Ő formálta mindnyájuk szívét, ismeri minden tettüket.”3, minden bizonnyal könnyebb, mint embertársainktól kérni ugyanezt.
A bűn megbánása ezután következik és öt lehetséges lépésből áll4:
- A bűn felismerése
Az első lépés mindenképpen annak felismerése, hogy helytelenül cselekedtünk. Ez sok esetben egyszerű, hiszen mi magunk is tudjuk mit csináltunk rosszul. Azonban az ember képes arra, hogy egy-egy cselekedeténél, akkor is, ha tudja, hogy helytelenül cselekedett megmagyarázza magának, hogy valójában miért is van rendben az, amit csinált. Az önbecsapás idővel teljesen eltorzítja az ember realitásérzékét és egy alternatív valóság kialakításával egyre „merészebb” dolgokat engedünk meg saját magunknak. Ezt akkor tudjuk legegyszerűbben elkerülni, ha őszintén szembe nézünk tetteinkkel.
- Megbánás
Ez nem könnyű, hiszen sokszor gondolhatjuk úgy, hogy cselekedeteink egy magasztosabb cél miatt akár indokolhatók is lehettek. Igazi megbánást akkor tudunk tanúsítani, ha ismét hasonló helyzetbe kerülve nem fogunk ismét helytelenül dönteni. Ez elhatározás kérdése.
- Eltávolodás a bűntől
A helytelen cselekedet felismerése akkor tudja az embert hosszútávon is a helyes úton tartani, ha megpróbál legközelebb nem kerülni hasonló helyzetbe. Ugyanakkor az is rendkívül fontos, hogy rossz cselekedeteink ne váljanak énünk részévé, ezért szükséges, hogy magunkat elkülönítsünk bűneinktől
- Jóvátétel (amennyiben ez lehetséges)
A jóvátétel nem elkerülhető, amennyiben valaki másnak kárt okoztunk. Természetesen előfordulhat olyan eset, amikor nincs mód arra, hogy jóvátegyük bűnünket, azonban erre minden esetben törekedni kell.
- Bűnvallomás
Fontos, hogy az ember saját maga (és Isten) előtt hangosan artikulálja a megbánást. Ez nehezebb, mint gondolnánk, ugyanakkor nagyban segít az önmagunkkal való őszinte szembenézésben. Ez bátorságot és elszántságot kíván, hiszen az ember nem szívesen szembesül saját hibáival, gyengeségeivel.
Hibáinkat és ballépéseinket akkor tudjuk pozitív erénnyé tenni, ha tanulunk belőlük és a következtetések levonása után jobb emberré válunk általuk.
- Sulchán Áruch, Orech Chájim 606:1
- 3Móz 19:18
- Zsoltárok 33:15
- Mose ben Maimon, a Maimonidesz,, Misné Tora, Hilchot Tsuvá 1-2 fejezet
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.