Aki járt már hagyományhű zsidó esküvőn annak feltűnhetett, hogy a chupa, azaz az esküvői baldachin, mely tulajdonképpen egy négy oszlop által tartott sátorszerű, ideiglenes építmény szabad ég alatt van.

Ez a szokás évszázadokra nyúlik vissza az európai közösségekben és tipikusan olyan, amely előbb kezdett gyakorlatban megvalósulni és később igyekeztünk megfejteni a szokás okát.

Mose Iszerlis rabbi, a híres Remá (Krakkó, 1530-1572) szerint az esküvői baldachint azért állítjuk mindig szabad ég alá, mert az szimán tov (azaz jó jel) a fiatal pár számára, hogy annyi gyermeke legyen, mint ahány csillag van az égen”.¹

Ebből a kommentárból azonban úgy sejlik, mintha a szokás „mindössze” egyfajta „jó ómen” lenne és nem pedig kötelezettség, így ha valaki nem kíván ilyen „ómenben” részerülni, megteheti, hogy ne szabad ég alatt tartsa az esküvőt.

Ez azonban koránt sincs így és az évszázadok során felhalmozott történelmi példákban azt látjuk, hogy az áskenázi (európai) zsidók mindent megtettek azért, hogy a szabad ég alatt tartsák esküvőit dacolva az időjárási körülményekkel, vagy a többségi társadalom esetleges rosszalló tekintetével.

A híres pozsonyi rabbi, Mose Szófer, akit leghíresebb könyve után Chátám Szofernak is hívunk (1762-1839) kifejezetten megtiltja a beltéren való házasságkötést igaz, ennek oka részben az a korában erősödő reform (hazánkban neológ) mozgalom, melynek egyik lépése (annak érdekében, hogy a zsidó vallásgyakorlatot közelebb vigye a keresztény gyakorlathoz) az volt, hogy a chupát a zsinagógákban kezdte felállítani.

A Chátám Szofer úgy fogalmaz: „Aki nem vágyik Ábrahám ősatyánknak ígért áldásra,² aki eltávolodott attól, az a más vallások útjától akar tanulni. Ők ugyanis az imaházaikban házasodnak. Az ilyen zsidó kizárja magát Ábrahám ősatyánk gyakorlatából”.

A kültéri baldachin-állítás gyakorlata jellemzően európai zsidó közösségekben volt hagyományos. A híres Szdéj Chemed című vallásjogi munka szerzője, Chaim Chizkija Meidi rabbi (Jeruzsálem, 1834-1904) aki maga szefárdi (keleti) rabbi volt és a szefárdi hagyományoknak megfelelően nem kötelezte híveit a szabadtéri esküvő megtartására, híres volt arról, hogy nem celebrált olyan áskenázi esküvőt, amely beltéren volt megtartva.³

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) is kifejezetten ellenezte a beltéri esküvői szertartást és úgy rendelkezett, hogy még télen is, amikor hideg van, a baldachint kint kell elhelyezni, a szabad ég alatt.⁴

Chábád hászid körökben ismert történet, hogy egy alkalommal egy vőlegény tiszteletére rendezett fogadáson közvetlenül az esküvő előtt a Rebbe megkérdezte, hogy nyílás van-e a chupá feletti tetőn, vagy a szertartás a szabadban lesz. Amikor azt mondták neki, hogy a hideg téli időjárás miatt az esküvőt bentérre tervezték, a Rebbe nem volt elégedett, és megjegyezte: „Az én esküvőm is télen volt és a chupát a szabadban, a szabad ég alatt tartottuk.” A Rebbe mosolyogva hozzátette: „És, hála Istennek, elégedett vagyok a házasságommal...”

Amikor valaki megjegyezte, hogy valószínűleg már túl késő volt engedélyt szerezni a terem nem-zsidó tulajdonosától, hogy a szertartást a szabadban tartsák, de amikor a Rebbe felvetette, hogy lehet, hogy mégis van mit tenni, néhányan elmentek megnézni, mit lehet tenni, és néhány percen belül visszatértek a jóhírrel, hogy sikerült elintézni a kültéri esküvőt. A Rebbe mosolyogva azt válaszolta: „Bárcsak másokat is ilyen könnyen lehetne a helyes útra terelni!”

A híres 20. századi törvénymagyarázó, Mose Feinstein rabbi is kifejezetten a szabad ég alatt történő esketést tartja szükségszerűnek azonban kissé meglepő módon azt mondja, hogy ortodox rabbinak nem hogy szabad, de kötelessége olyan esküvőt celebrálni, amely (valamilyen okból) beltéren kerül megtartásra. Ehhez Mose Feinstein rabbi a már említett Chátám Szofer-féle döntvény másfajta értelmezését hívja segítségül.

Amikor Feinstein rabbit megkérdezték, hogy ortodox rabbi vezethet-e zárt téren tartott esküvőt, azt válaszolta: hogy nem csak megengedett, de a rabbinak kötelező részt kell vennie az ilyen esküvőn, hogy biztosítsa, hogy az az ortodox vallástörvények szerint legyen lebonyolítva.⁵ Feinstein rabbi szerint a fent említett Mose Iszerlis rabbi féle ok a kültéri esküvőre csupán egy ajánlás, nem feltétlen kötelezettség.

Feinstein rabbi arra is felhívja a figyelmet, hogy a Chátám Szofer-féle döntvény egy olyan korszakban született, amikor a hagyományos vallásgyakorlat komoly támadás alatt állt a reform törekvések miatt, ezért kénytelen volt igen szigorú rendeletet hozni, hogy még egy jottányival sem szabad eltérni az évezredes hagyománytól. Napjainkban azonban, amikor a reform (hazánkban értsd neológ) törekvéseket gyakran általános gyakorlatként alkalmazzák, a feladat a reformtól való „megmentés”, hogy tudniillik az reform gyakorlat is legyen, amennyire lehetséges, a vallásjognak megfelelő.

Napjainkban, főként az Egyesült Államokban bevett gyakorlat, hogy az esküvőkre gyakran használt rendezvénytermek tetején tetőablakot nyitnak, mely üveggel van lefedve, így akár kényelmesen megtartható a hagyomány – hiszen a baldachin végül is szabad ég alatt van – ugyanakkor a vendégek élvezhetik a zárt tér előnyeit.

Számomra is meglepő módon azonban ez a gyakorlat korántsem újkeletű és már a 19. század végén foglalkoztak a kérdéssel. A híres mádi rabbi, Winkler Mordecháj (1845-1934), Levuséj Mordecháj című vallásjogi responzumában azt írja, hogy az ilyen megoldás egyáltalán nem helyénvaló.⁶

Kövess a Facebookon: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/, ahol minden este, vasárnaptól csütörtökig 20:00-kor élő tanulásban ismerkedhetsz meg a zsidó vallás alapjaival. Iratkozz fel Youtube csatornámra, ahol a korábbi előadásokat is meghallgathatod és keresd a Lekvár és JAM podcastet az Apple és a Google podcast lejátszóin, a Spotify-on és a Youtube-on.   

1. Even Haezer 61 és Máhárám Mintz 109
2. 1Mózes 22:17 alapján
3. Szdé Chemed Chátán Vekálá 1
4. Torát Menáchem 2. kötet 246. oldal
5. Igrot Mose, Even Háezer 93.
6. Levuséj Mordecháj 68.