Vasárnap este köszönt be Szukot ünnepének nyolcadik napja, Smini Áceret, mely tulajdonképpen nem is Szukot része, hanem önálló ünnep. Miután Szukot a világ összes népe számára ünnep (erről ITT olvashatsz), a Talmud akként magyarázza Smini Áceret ünnepének jelentőségét, hogy Isten a zsidó népet a szukoti jeruzsálemi zarándoklat után még egy napig „maga mellett” szeretné tartani. Hasonlóképpen ahhoz, hogy „a partinak vége ugyan, de legkedvesebb gyermekeim maradjanak még velem egy napot”, vagy ahogy a Talmud fogalmaz, Isten azt mondja „nehéz nekem elválásotok”.¹

A Talmud több rabbit is említ, akik személyesen tudták „kieszközölni” Istennél az esőt, mely azon a környéken (és egyébként mindenhol a világon) egyet jelent a termékenységgel. Ha van eső, van termény, ha van termény, van jólét.

A Misna idejében (a polgári időszámítás kezdetének környékén) élt egy Abba Chilkia nevű rabbi, akihez társai rendszeresen fordultak, ha éppen nem esett az eső a maga idejében. Abba Chilkiáról tudvalevő volt, hogy sikerrel jár Istennél, ha esőról van szó, imái minden esetben meghallgatásra találnak.

Abba Chilkia nagyapja is híres „esőcsináló” volt. Őt úgy hívták Choni háMágel, azaz Choni a kör-rajzoló. A Talmud elmeséli, miként „állította sarokba” a szentéletű Choni a Teremtőt, mikor a földre egy kört rajzolt és annak közepébe állva mondta Istennek „nem tágítok e körből, míg nem adsz esőt Izrael népének”. Láss csodát, az eső megérkezett. Igaz, először csak kis mennyiségben, mire Choni felkiáltott „nem ilyen esőt kértem, hanem tisztességeset!”. Erre az eső ömleni kezdett. Choni ekkor is az egeket ostromolta kérésével „nem ilyen esőt kértem, hanem áldást hozó esőt!”. Az eső erre elkezdett úgy esni, ahogy Choni kérte.²

Talán a családi tradíció és a dinasztia magasztos, szent életvitelének köszönhető, hogy unokája, Abba Chilkia is „esőcsináló” lett. Polgári foglalkozását tekintve földműves volt, afféle napszámos, mindig csak annyit dolgozott azonban, amennyi elegendő volt aznapi betevőjére. Minden idejét a Tóra tanulmányozásával töltötte.

Egy alkalommal, mikor hatalmas szárazság volt Izraelben, két vezető rabbi ellátogatott Abba Chilkiához azt remélve, hogy a „esőcsináló” mestert rávehetik, járjon közbe a Teremtőnél, hogy könyörüljön meg népén.

Abba Chilkia nem volt otthon, így elmentek a mezőre, ahol aznap dolgozott. Miután tisztelettudóan köszöntek neki, az nem viszonozta köszöntésüket. Nem volt mit tenni, megvárták, míg Abba Chilkia befejezi aznapi munkáját és követték hazafelé. Feltűnt nekik, hogy a szent mester munkája végeztével egyik vállára dobja kabátját, másik vállára egy köteg fát vesz. Furcsa volt, hiszen talán kényelmesebb lett volna a fát a kabátra tenni, hogy a súly ne nyomja a vállát. De nem szóltak semmit, hiszen nem ez volt az egyetlen furcsa a mester viselkedésében. Az sem volt mindennapi, hogy levette saruját és övéhez kötötte, mielőtt pedig egy patakon kellett átmenni visszavette cipőjét és úgy kelt át a sekély vizen. Amikor tüskés bokrokhoz értek, az agg rabbi felhúzta köpenyét, nem törődve azzal, hogy bőrét karcolják a tüskék. Mikor hazaértek, a család leült enni a vendégeket nem invitálták az étkezéshez. Abba Chilkia legidősebb gyerekének egy, a fiatalabbnak két süteményt adott.

Az étkezés befejeztével Abba Chilkia így szólt feleségéhez:

„Tudom, hogy ezek a bölcs rabbik azért jöttek, hogy esőért imádkozzak. Menjünk hát fel a tetőre és imádkozzunk esőért, hátha Isten meghallgatja imánkat.”

A mester és felesége felmentek a tetőre, mindketten más-más sarokba álltak és elkezdtek imádkozni. Kisvártatva esőfelhők jelentek meg az égen és hosszú, kiadós eső kezdett esni. Fura módon azonban a felhők nem Abba Chilkia, hanem felesége irányából érkeztek.

Visszamentek a tetőről a vendégeikhez és Abba Chilkia megkérdezte: „Miért jöttek a bölcs rabbik?”

„Azért küldtek bennünket, hogy megkérjünk, imádkozz esőért.”- hangzott a válasz.

„Hála Istennek, hogy nem kellett Abba Chilkiára hagyatkoznotok”- mondta az „esőcsináló”.

A bölcsek azt válaszolták: „Tudjuk, hogy az eső miattad esett. Most, hogy sikeres volt imád, magyarázd meg kérlek, fura viselkedésedet. Miért nem köszöntöttél bennünket a mezőn?”

Abba Chilkia így válaszolt: „Napi díjért dolgozom. Időre kapom a fizetségem. Ha vekletek beszélgetnék, azzal munkaadómat károsítanám meg.”

„Miért nem arra a válaldra tetted a fát, amin a kabát volt?”- hangzott a következő kérdés.

„Mert a kabátot kölcsönbe kaptam. Azért hogy viseljem, nem azért hogy kipárnázzam vele vállam.” – adott választ Abba Chilkia.

„És vajon miért mentél mezítláb az úton, a vízben pedig felvetted sarudat?”- érdeklődtek a rabbik.

„Vigyázni akartam a lábamra. Szárazföldön látom mire lépek esetleg, de vízben nem.”- hangzott a válasz.

„És miért emelted fel ruhádat a tüskés bokroknál?”

„Mert a vágás a bőrön begyógyul, a ruhán azonban nem.”

„Miért nem hívtál bennünket az asztalhoz?”

„Mert nincs elég ennivalónk. És mivel tudtam, hogy udvariasan megköszönnétek a felajánlást, de úgysem fogadnátok el semmit, látva szegénységemet, nem akartam, hogy a semmit köszönjétek.”

„Miért adtál két süteményt a fiatalbb gyereknek, az idősebbnek pedig csak egyet?”- érdeklődtek a rabbik.

„Mert az idősebb otthon tölti az idejét, ha éhes, tud enni. A fiatalabb azonban iskolába jár és csak ekkor tud enni.”- magyarázta Abba Chilkia.

„Viszont a felhők, hogyhogy a feleséged irányából jöttek?”

„Isten előbb a feleségem imáját hallgatta meg, mert ő egész nap otthon volt. Mikor a magamfajta szegény, fáradt ember hazaér, a feleségem azonnal ad ennem, ő azonnal tud segíteni. Ugyanakkor én, ha a földeken egy koldus odajön hozzám segítségért és legfeljebb aprópénzt tudok adni neki, ő abból még el kell menjen ételt venni, így segítségem nem azonnali. Ezért válaszolt Isten előbb feleségem imáira. De van egy másik ok is: mikor egyszer kiraboltak bennünket én azért imádkoztam, hogy Isten megbüntesse a tolvajokat, a feleségem azonban azért könyörgött, hogy azok jó útra térjenek.”³

1. Babilóniai Talmud, Szuka traktátus 55b
2. Babilóniai Talmud, Táánit traktátus 19a
3. uo. 23a-b