Az egyik legismertebb európai zsidó legenda a 16. századi Gólem története, ami vagy aki Prága városában segített a zsidóknak megvédeni magukat a pogromok ellen. A legenda szerint Jehuda Lőw rabbi (1512-1609), akit nevének kezdőbetűi alapján Máhárál-ként ismerünk (Moréinu HáRáv Lőw, azaz mesterünk és tanítónk Lőw rabbi) és akinek tudása és bölcsessége beragyogta az egész kontinenst, egy alkalommal agyagból készült ember figurát készített, szájába pedig, a zsidó misztika, a kabala alapján olyan pergament helyezett, melyre Isten neve volt felírva ezzel keltve életre teremtményét. Prágában nehéz idők jártak a zsidókra, II. Rudolf király ugyanis elrendelte kiűzésüket Bohémia területéről és a csőcselék rendszeresen zaklatták a zsidó gettó lakóit, nőket erőszakoltak meg és fosztogattak. A bölcs rabbi, ismerve a kabala titkait elkészítette tehát a zsidók védelmezőjét, a legyőzhetetlen Gólemet, aki vagy inkább ami segített a zsidóknak megvédeni magukat a veszedelemtől.

Lőw rabbi minden péntek délután, a szombat beállta előtt, kivette a Gólem szájából a tekercset, így az Sábátkor annak rendje és módja szerint pihent. Egy alkalommal azonban nem volt ilyen elővigyázatos, a Gólem pusztításba kezdett és csak nagy vívódás árán lehetett eltávolítani szájából az Isten nevét tartalmazó csodás pergament. A rabbi felmérve a Gólemben rejlő veszélyt, a tudatlan tárgy együgyűségét amiért nem tudja megkülönböztetni az önvédelmet az esztelen pusztítás között, örökre visszaküldte teremtményét az élettelenek közé.

Bár a Gólem legendája inkább vágyálom, „wishful thinking” volt a sok sanyargatást és pogromot átvészelt zsidók körében, akik álmodoztak egyfajta szuperhősről, aki védelmezi és megmenti őket, a koncepció ekkor már vagy kétezer éves volt.

A gólem kifejezés héberben a formátlan tömeget, alaktalan testet, káoszt, tökéletlenséget jelent. Ekként értelmezzük legalábbis abban az egyetlen esetben, amikor a Bibliában megjelenik ez a szó.¹ A Talmud Ádámot, az első embert nevezi gólemnek, abban az időszakban, mielőtt még Isten lelket lehelt belé.² Ahogy korábbi írásomban már említettem, Lőw rabbi teremtménye nem az első volt a történelemben. A híres talmudbölcs Rava is teremtett „embert”, misztikus erőket használva, melyet aztán mesteréhez, Zeira rabbihoz küldött. Rav Zeira azonban amikor néhány kérdéssel tesztelte, hogy vajon a gólem rendelkezik e intellektussal, hamar kiderült, hogy ilyesmiről szó sincsen. Visszaküldte hát a gólemet Ravahoz, aki felhagyott azzal, hogy „mesterségesen teremtsen” embert.³

A kérdés felmerül azonban, vajon gyilkosságnak számít e megölni, pontosabban az élettelenbe visszaküldeni az ilyen teremtményeket? Vajon az artificial intelligence (AI) korszakában gyilkosságnak számít e egy robot megölése?

A Bibliában azt találjuk, hogy az neveztetik embernek, aki anyától született,⁴ így azután egy gólem, vagy hogy mai terminusban gondolkodjunk, egy robot, még ha kiemelkedően „okos” is, nem nevezhető embernek, így megölése sem emberölés.⁵ Sőt, a robotok, bizonyos tekintetben még kevésbé tekinthetők „humanoidnak” a Talmudban illetve a középkori legendában megismert gólemnél, hiszen a robotok teljességgel emberi kéz munkái, „életre keltésükben” nem játszik szerepet, legalábbis nem direkt módon, isteni közbeavatkozás.

Ennek megfelelően a jövő robotjai, még amennyire hasonlatosak lehetnek az emberekhez vagy akár tudásuk és intelligenciájuk meg is haladhatja halandó emberét, a háláchá, a zsidó vallásjog szemszögéből valószínűsíthetően nem fognak emberi szerephez jutni, így nem számítanak majd a tíz zsidó férfi által alkotott minjen-ba (közösség, mely bizonyos imák elmondásához szükséges) illetve például az általuk elmondott áldás nem tud majd felmentést adni hús-vér emberek áldásmondási kötelezettsége alól.

Érdekes ténymegállapítás azonban, hogy a misztikus zsiód filozófia, mely a teremtményeket négy csoportra osztja⁶, az embert, aki a legmagasabb szintet képviseli a teremtett világban „medáber-nek”, azaz beszélőnek hívja. Bölcseink megjegyzik ugyan, hogy az embert az állattól valóban a beszéd képessége különbözteti meg, de csak többek közt, hiszen vannak állatok, amelyek képesek valamilyen (primitív) módjára a beszédnek. Így a „medáber” sokkal inkább kell, hogy intelligenciát, szabad döntést jelentsen, mintsem pusztán a beszéd képességét. Ennek alapján egy gólem akár „emberértékű” is lehet, legalábbis vallásjogi szempontból.⁷

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. Zsoltárok 139:16
2. Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 38b
3. Babilóniai Talmud, Szánhedrin traktátus 65b
4. Jób 15:14, 25:4
5. Tesuvot Cháchám Cvi 93.
6. Domem: élettelen, Coméách: növény, Cháj: élő (azaz állat) és Medáber: beszélő (azaz ember). Lásd: Kuzári 2:8-24, Éc Chájim, Sáár Derusáj, 1. vagy Tárgum Onkelosz 1Móz 2:7-hez
7. Rási magyarázata 1Móz 2:7-hez illetve Igrot Kodes Máhárás 98