Lekvár és JAM

Magánvélemények, amiket nem szeretnék magamban tartani

Hálaadás napjához kapcsolódó kérdés: Kóser állat e a pulyka?

featured-turkey-adobo-with-mojo-de-ajo-01.jpg

Amerikában a héten ünneplik a Hálaadás ünnepét, amikor a hagyomány szerint az amerikai otthonokban pulykát szolgálnak fel vacsorára. De mi van a zsidó otthonokkal? Kóser (tiszta) állat e a pulyka? A kérdés nem is olyan egyszerű.

A kóserság törvényei rendkívül összetettek és fontos alapját képezik a zsidó jogrendszernek. A kóser állatok tekintetében a Tóra (Mózes öt könyve) meghatározza, hogy mely állatok számítanak rituálisan tisztának (azaz kósernek). Ezek az emlősök esetében azok, melyek páros ujjú patások és kérődznek1 (marha, kecske, bárány, szarvas, őz stb.), halak esetén azok, amelyek rendelkeznek oldalsó uszonnyal és pikkelyekkel (lazac, tonhal, ponty stb.).

Madarakkal kapcsolatban azonban a Tóra, több helyen összesen 24 fajtát sorol fel, melyek fogyaszthatók, a többiek nem2. A trükkös rész most következik.

Egyrészről a Talmud bölcsei sok esetben nehezen tudják azonosítani a fajtákat, másrészrészről az egyes alfajok rendkívül bonyolulttá teszik a „tiszta” madarak meghatározását. A háláchá, a zsidó vallásjog ezért azon az állásponton van, hogy olyan madarakat fogyasztunk, melyekkel kapcsolatban hosszú időre visszamenő hagyományunk van. Ilyenek például a csirke/tyúk, a fácán, a liba és a kacsa.

A Misna3 megpróbál az emlős állatokhoz és a halakhoz hasonló külső jegyeket is keresni a kóser madarak felismeréséhez és arra a felismerésre jut, hogy a tiszta madarak közti hasonlóság, hogy egyik sem ragadozó illetve, hogy mindegyik rendelkezik hátsó karommal, zuzája és begye könnyedén megszabadítható az azt fedő hártyától.

Slomo Jicháki rabbi, akit nevének kezdőbetűi után Rásinak hívunk (1040-1105) kommentárjában felhívja arra a figyelmet, hogy már a Talmud idejében problematikus volt4, ha valaki esetleg egy állatról e három külső jegy alapján akarta megállapítani, hogy tiszta e vagy sem. Ezért Rási rámutat annak szükségességére, hogy csak olyan madarat szabad kóser vágással levágni és elfogyasztani, melyekkel kapcsolatban hagyománnyal rendelkezünk. Bármilyen „új” madár eleve problematikus.

p20171121sc-0303-djt-turkey-pardon_0-820x547.jpg

Ez a probléma széles körben a 16. században kezdett jelentkezni Európában, mikor is az új kontinensről, Amerikából először hozták be az ott igen divatos pulykát, mely kiadós húsa, könnyű tenyésztése miatt rendkívül gyorsan népszerűvé vált. Azonban ennek az „új madárnak” megjelenése nem kis fejtörést okozott a rabbiknak. A pulyka ugyanis megfelel a Misnában lefektetett kritériumok mindegyikének. A kor egyik, ha nem a legnagyobb törvénymagyarázója, a krakkói Mose Iszelis rabbi, nevének rövidítése alapján ReMa (1530-1572) Rásival ért egyet és azon az állásponton volt, hogy a pulyka, tekintve, hogy hagyományosan nem fogyasztották zsidók, nem biztos, hogy tiszta állat, így fogyasztása nem megengedett5.

A legtöbb rabbi azonban ettől eltérő álláspontot képviselt és képvisel a mai napig. Ennek egyik oka rendkívül praktikus. Mire a pulyka „állapotának” kérdése elérte a kor rabbijait, zsidók tömegei kezdték a pulykát fogyasztani. Sokan tévesen azt gondolták, hogy a madár nem az új kontinensről, hanem Indiából származik (sokáig persze azt hitték, hogy az új földrész maga India), ezért is lehet, hogy héberül a pulykát „hodu”-nak, azaz Indiának hívják. A vezető rabbik úgy vélekedtek, hogy ha a zsidók tömegei már egy ideje fogyasztják ezt az állatot, úgy az annak tekinthető, hogy „hagyományunk van rá”, még akkor is, ha ez a hagyomány igen fiatal volt még akkoriban. Ahogy a híres litvániai rabbi Naftali Cvi Jehuda Berlin (1816-1893) fogalmaz „a hagyomány alapján tesszük megengedetté amiről nem tudjuk, hogy megengedett e, ugyanakkor ha nincs hagyományunk, attól még valami nem válik azonnal tilossá.”6

A világ zsidósága tehát a pulyka tisztaságára szavazott és szavaz a mai napig.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

  1. 5Móz 14:4-5
  2. 5Móz 14:11
  3. Misna, Chulin traktátus 3:6
  4. Babilóniai Talmud, Chulin traktátus 62b
  5. A ReMa magyarázata a Sulchán Áruch Joré Déa 82:3-hoz
  6. Méisiv Dávár, Joré Déa 22

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr115329040

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

enrikokaruszo 2019.11.30. 18:32:30

na, így már nyugodt a hétvégém

kvadrillio 2019.11.30. 21:21:25

nemtom...én holnap hortobágyi palacsintát csinálok sertés darálthúsból. occt...annyi. :)

Pierr Kardán 2019.12.01. 14:47:45

Jó a zsidóknak. Van köztük pár, aki mindig megmondja a frankót (akarom mondani, a kósert) így mindig tudják, hogy mit kell csinálni. Mi, keresztények, meg tele vagyunk kételyekkel :-(

Na mindegy, engem pl. kárpótol az, hogy ma igen finom sült sertésoldalast ettem ebédre :-)))

MittuDomain 2019.12.01. 17:04:02

Soha nem ünnepeltem hálaadást vagy mit.
Hálaadásos pulykát is csak bugyuta amcsi filmekben láttam általában szénnéégve

Az Ellenálló 2019.12.01. 17:38:15

Egy aprócska kérdés maradt bennem: ha ennyire homályosan fogalmaz a Biblia, hogy mit lehet enni és mit nem, akkor nem teljesen mindegy, hogy mit eszik az ember, hisz úgyis bele lehet magyarázni. Egyáltalán a sertés szerepe, mint olyan is megkérdőjeleződik, mivel a Bibliában külső tulajdonságokkal és nem a biológiában használatos terminológiával írták le a dolgokat, így mára elavultnak tekinthetők a besorolásai.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!