Azt talán a judaizmusban kevéssé járatosak is tudják, hogy vallásos zsidó ember nem dolgozik szombaton. Igen ám, de hogy a zsidóság vallásjogi értelemben mit nevez munkának, az bizony eltér a munka széles körben elterjedt fogalmától.

Munkának, háláchikus, azaz vallásjogi értelemben csak a produktív tevékenységeket nevezzük. A logika emögött, az, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette, azaz hat napon át végzett produktív, alkotó, teremtő munkát, a szombati pihenés pedig ennek ellentettjét kell jelentse, azaz minden tevékenység tilos ami alkotó és teremtő.

„És őrizzék meg Izrael fiai a szombatot, hogy megtartsák a szombatot nemzedékeiken át, örök szövetségül. Közöttem és Izrael fiai között jel az örökre; mert hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a hetedik napon pedig megnyugodott és pihent.”¹

A héber nyelvben két szó is jelent munkát: ávodá és meláchá (עבודה ומלאכה). Előbbit Mózes öt könyve, a Tóra jellemzően az Istenszolgálat leírására használja, ami a gyakorlatban a mózesi sivatagi sátorban, később a jeruzsálemi Szentélyben végzett áldozati kultúrára utal. E mellett kijelenthető, hogy az ávodá szó általános jelentéssel is bír.

A meláchá azonban inkább vallásjogi értelemmel bír. A Tóra ugyanis ugyanezt a szót használja az előbb említett sivatagi gyülekezés sátrának ² építéséhez kapcsolatos feladatok leírására ³, sőt a sátor elkészítésének parancsa előtt Isten felhívja Mózes és a zsidó nép figyelmét a szombati munkavégzés tilalmára, így tehát egyértelmű összefüggés van a sátor építésének munkája illetve a szombati munkavégzés tilalma közt.

A Talmud rabbijai, a mózesi hagyományok alapján 39 fő munkát definiáltak, mint szombaton tiltott tevékenységet. Ezeknek a fő munkáknak úgy nevezett al vagy származtatott munkái is lehetnek, ami gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan tevékenységek is tiltottak, melyek jellegükben és eredményükben hasonlók a fő munkákhoz. Példán keresztül talán könnyebb megérteni. Az egyik szombaton tiltott fő munka az ültetés (hiszen a sivatagi sátor egyes alkotórészei növényekből, például lenből, készültek). Az ültetés egyik származtatott munkája az öntözés, mely nem ültetés ugyan, de eredményét tekintve mindkettő elengedhetetlen a növény növekedéséhez.

A 39 fő munkát a Misna és az arra épülő Talmud tartalmazza.⁴ A tiltott munkák alapvetően hat kategóriába sorolhatók:

Ezek azok a fő munkák, melyek a sivatagi gyülekezési sátor, a Miskán, építéséhez kapcsolódtak és amelyek végzése tilos szombaton. Ehhez jönnek még az egyes fő-munkák származtatott munkái, a fent említettek szerint, azonban ezeket, számosságuk okán most nem sorolom fel.

A Talmud bölcsei ezeken felül bevezettek bizonyos további rendelkezéseket annak érdekében, hogy az ember véletlenül se szegje meg a tiltott munkákat. Ezért mestereink elrendelték a mukce fogalmát, mely azt jelenti, hogy olyan dolgokhoz, melyekre szombaton nincs szükségünk, mert használatuk jellemzően szombatszegéssel járna, meg sem érintjük (példa erre a ceruza, melynek elsődleges és legjellemzőbb használata az írás, ami a fent említettek alapján tilos, így vallásos zsidó igyekszik hozzá sem érni ceruzához szombaton.)

Természetesen a változó korok változó technológiai és már vívmányokat eredményeztek, így minden generáció döntéshozó felelősséggel bíró rabbijainak dolga, hogy egy adott kérdésről eldöntsék, beilleszthető e valamelyik tiltott kategóriába avagy szabad e végezni szombaton.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 2Móz 31:16
2. A sivatagi gyülekezés sátra az Szentély volt, melyet Mózes, Isten utasítására az egyiptomi kivonulás után készített, ahogy azt Mózes 2. és 3. könyve részletesen leírja. Ennek a sátornak volt utódja cca. 400 évvel később az első salamoni, majd a még később a második Ezsdrás féle jeruzsálemi Szentély.
3. 2Móz 35:1
4. Misna, Sábát traktátus 7. fejezet, illetve Babilóniai Talmud, Sábát traktátus 75b