A bibliai teremtés történetében azt olvassuk, hogy Isten az első nap az ég és a föld után megteremtette fényt, hiszen addig mindenhol sötétség honolt.

„Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. És a föld puszta és kietlen volt és sötétség volt a mélység színe fölött; Isten szelleme pedig lebegett a vizek színe fölött. És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. És látta Isten a világosságot, hogy jó és elválasztotta Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig elnevezte éjjelnek. És lett este és lett reggel: egy nap.”¹

Ugyanakkor a Napot és a Holdat, mint a két jelentős világító testet Isten csak a teremtés negyedik napján teremtette:

„És mondta Isten: Legyenek világítók az ég boltozatán, hogy elválasszák a nappalt az éjjeltől és legyenek jelekül ünnepek, napok és évek számára; és legyenek világítókul az ég boltozatán, hogy világítsanak a földre! És úgy lett. És alkotta Isten a két nagy világítót; a nagyobbik világítót nappali uralomra és a kisebbik világítót éjjeli uralomra, meg a csillagokat. És tette azokat Isten az ég boltozatára, hogy világítsanak a földre, és hogy uralkodjanak nappal és éjjel, és hogy elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy jó. És lett este és lett reggel: negyedik nap.”² 

A kérdés, mely szinte adja magát, vajon milyen fényt teremtett Isten az első napon, ha a Nap, mint világító test csak a negyedik napon lett teremtve?

Mielőtt ezt megválaszoljuk érdekes tudni, hogy a Talmud rabbijai már ősidők óta tudták, hogy a Holdnak nincs saját fénye, mindössze a Nap sugarai által világít. Bár egy példabeszéd szerint nem volt ez mindig így. A Talmud egy helyen azt meséli³, hogy a Nap és a Hold kezdetben egyforma energiájú, saját fénnyel rendelkezett. A Hold panaszkodott Istennek, hogy két égitest egyforma fénnyel nem tud uralkodni a világon. A tanmese pontos szövege szerint „két király nem hordhat egy koronát.” Isten igazat adott a Holdnak és azt parancsolta neki, hogy ha már ilyen helyesen látta, akkor legyen ő az, aki „lekicsinyíti fényét” és háttérbe szorul a Nappal szemben.

A fenti kérdésre szintén a Talmud igyekszik magyarázatot adni és rögtön két véleményt is megfogalmaz ⁴. Az egyik szerint a teremtés első napján alkotott fény rendkívüli erejű volt, amelyhez képest a Nap fénye sokkal visszafogottabb. Ez a fény tűnt el a negyedik napon és váltotta fel a Nap fénye és ez az az isteni fény az, melyben az igazak fognak részesülni az eljövendő világon.

A másik vélemény szerint a fény az első napon meg lett teremtve, de a Naptól különállóan mutatkozott. A teremtés negyedik napján azután a Napnak lett átadva és onnantól kezdve a Nap az, mely a fényt adja.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. 1Móz 1:1-5
2. 1Móz 1:14-19
3. Babilóniai Talmud, Chulin traktátus 60b
4. Babilóniai Talmud, Chagiga traktátus 12a