Lekvár és JAM

Magánvélemények, amiket nem szeretnék magamban tartani

Mire jó böjtölni?

rtxv7w1.jpg

Mielőtt sokan megörülnének, nem a böjtölés egészségre gyakorolt hatását elemezném, sokkal inkább a történelmi illetve a spirituális oldalt. Azt ugyanis sokan tudják, hogy a zsidó vallás számos böjtnapot tart, de azt talán kevesebben, mit is jelent a böjt, milyen típusú böjtök vannak és mit kívánunk elérni általuk. 

A Tórában egy alkalommal jelenik meg a böjt kötelezettsége, Jom Kipur, az engesztelés napjának parancsolatai közt. Erre az ünnepre vonatkozóan a következőt olvassuk:

„És legyen nektek örök törvényül: a hetedik hónapban, a hónap tizedikén sanyargassátok magatokat, semmi munkát se végezzetek, a bennszülött és az idegen, aki tartózkodik köztetek. Mert ezen a napon szerez engesztelést értetek, hogy megtisztítson benneteket; minden vétkeitektől megtisztultok az Örökkévaló színe előtt. Szombatok szombatja legyen az nektek, sanyargassátok magatokat; örök törvény ez.”1

A sanyargatást a Misna bölcsei böjtként értelmezik 2, melynek időtartama alatt tilos bárminemű élet és ital fogyasztása, akár egy korty vízé is.

A Jom Kipuri böjt a zsidó naptár szerinti Tisré hónap 10. napjának beköszöntével, azaz estétől a nap végeztéig, azaz estig tart, 25 órán keresztül tehát se enni, sem inni nem szabad.

Ehhez, legalábbis hosszúságában, hasonló böjt a héber naptár Áv hónapjának 9. napján van, amikor is mind az első (i.e. 425), mind pedig a második (i.sz. 70) jeruzsálemi Szentély lerombolásának emlékét gyászoljuk. Bár a két nap közt látszólag nincs összefüggés, mégis mindkettő az önvizsgálat, saját tetteink és életünk felülvizsgálatának teremt kiváló alkalmat.

Ezeken felül, a zsidó kalendárium számos böjtnappal rendelkezik:

- Tisré hónap 3-án Gedálja böjtje az első Szentély utáni zsidó vezető tragikus halála miatt, aki után évtizedekre szerte foszlott a zsidó autonómia reménye a Szentföldön.

- Tévét hónap 10-e, amikor Nebuchadnezár, babilóniai uralkodó hadserege megkezdte Jeruzsálem ostromát (i.e. 425).

- Ádár hónap 13-a, Eszter böjtje, a bibliai Eszter könyvében olvasható, a zsidó nép csodálatos megmenekülésének emlékére (i.e. 356).

- Támuz hónap 17-e, a nap, amikor az első jeruzsálemi Szentély lerombolását megindította. Ekkor szűnt meg a mindennapi áldozathozatal az első Szentélyben és majd 500 évvel később, i.sz. 70-ben, ekkor kezdte meg a római sereg Jeruzsálem bevételét, mely a második Szentély pusztulásához vezetett.

Kissé kilóg a sorból a Pészách ünnepének előestéjén az elsőszülött fiúkra vonatkozó böjt, mely tulajdonképpen annak állít emléket, hogy az Egyiptomot sújtó tizedik csapásnak, az elsőszülöttek halálának a zsidó elsőszülött fiúk nem estek áldozatul. 

Ezek a böjtök némileg enyhébbek a Jom Kipuri illetve az Áv hó 9-i böjtöktől, legalábbis abban a tekintetben, hogy ezek „csak” az adott nap napfelkeltétől estig tartanak, így tehát kissé rövidebbek, azonban az evés és ivás minden formája ezen napokon is tilos.

Érdemes megemlíteni, hogy európai zsidó (áskenáz) szokás Pészách és Szukot ünnepét követő három napos böjt ciklust tartani, igaz nem rögtön az ünnep után, mert az rendkívül megterhelő volna. Ezek a böjtök így a Szukot ünnepét követő Chesván hónap első hétfő-csütörtök-hétfő illetve a Pészách ünnepét követő Ijár hónap szintén hétfő-csütörtök-hétfő napokra esnek.

A fenti közösségi böjtök mellett azután az ember magára vállalhat egyéni böjtöket is. Szokás például egy rossz, nyugtalanító álom után vagy egy elhunyt szerettünk halálozásának évfordulóján böjtölni, de nem ritka az olyan egyéni böjt sem, amelyet valaki bűnbánat vagy vezeklés céljából vesz magára. 

A böjtök célja minden bizonnyal az, hogy most, mikor a jeruzsálemi Szentély már nem áll, ezért megszűnt annak lehetősége, hogy bűneinkért áldozatot mutassunk be, saját testünkből áldozunk valamelyest. A Talmud úgy fogalmaz: „Legyen Isten akarata szerint való, hogy zsírom és vérem, mely a böjt folyamán csökken, a [Szentélybeli] oltáron vétekáldozatul szolgáljon.”3

A Misna és a Talmud idejében nem volt ritka a közösségi böjtök elrendelése olyan esetekben sem, amikor például nem esett megfelelő mennyiségű eső a Szentföldön. Ezt ugyanis mindig égi büntetésnek tekintették, amiért a népnek vezekelnie kell, hiszen a megélhetés és az égi áldás forog kockán.

Az első lubavicsi Rebbe, Sneur Zálmán rabbi (1745-1812) arra hívja fel a figyelmet, hogy az egyéni böjtöket nem helyes túlzásba vinni, hiszen az ember egészségének és erejének megőrzése mindennél fontosabb. 4 E ténymegállapítását a Talmud azon szakaszára alapozza, mely szerint „Bűn, ha valaki annak ellenére böjtöl, hogy az meggyengíti őt.”5

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

  1. 3Móz 16:29-31
  2. Misna, Juma traktátus 8:1
  3. Babilóniai Talmud, Bráchot traktátus 17a
  4. Tánja, Igeret háTesuvá 3. fejezet
  5. Babilóniai Talmud, Táánit traktátus 11a

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr5915398070

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Eugene Horse 2020.01.09. 15:02:24

A böjt a tél végi élelmiszerhiányos időszak lefedése vallási maszlaggal.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!