Sípuccai dosszié 4.

kozgy15052-409x258.jpg

Megtörtént, amire körülbelül annyira volt szüksége a magyarországi zsidóságnak, mint Wass Albertre a nemzeti alaptantervben. A sípucca végre igazi ernyőszervezetté vált.

A reform közösségek (hiszen akkora a kereslet, hogy mindjárt kettő is van) végre bejutást nyertek a legnagyobb magyarországi hitközség boszorkánykonyhájára és tagjai lehetnek az zsidóság tényleges, egyedüli és egyetlen képviseleti szervének.

A női rabbikat keblükre ölelő sípuccai vezetés legnagyobb sajnálatára decemberben nem sikerült az akció, ugyanis a hitközség akkori közgyűlése még nem kért a szoknyás „rabbikból”, de mára a helyzet megváltozott, köszönhetően az elnöki triumvirátus hathatós, a tagokat ledaráló meggyőző lobbizásának, és a többség már a reform közösségek felvételében látja a hazai neológia túlélésének eszközét.

Mint minden sípuccai közgyűlés, a múlt heti sem maradhatott szalonchábádozás és ortodoxriogatás nélkül, azonban annyit már javult a helyzet, hogy csak a közgyűlés nagyjából tizedik percében kezdődött a vészharang kongatás és a chábád-EMIH mumusozás.

Ugyanis annak érdekében, hogy a tagság a női egyenjogúság és a reformok felvétele mellett tényleges egyenlőséget lásson, az elnök elrettentő példaként vetített ki két, lubavicsi eseményre szóló meghívót, melyben azok a szakállas-kalaposok külön rendezvényt tartanak nők és férfiak számára. 

Eltársak Hittestvérek! Ugye nem akarhatjátok, hogy néhány év múlva már ne legyen neológia és a chábád uraljon itt mindent ami zsidó! Az borzasztó lenne! Ha nem vigyázunk, még a végén a Wesselényi utcában a nők és a férfiak az ellenkező oldalon kell majd sétáljanak! Ha nem vigyázunk, a hetedik kerület néhány éven Meá Seárim lesz!”

A riogatás hatásos volt, kábé annyira, mint amikor a kurucinfo néhány éve azt írta, hogy „ezek a zsidók még a végén teleszülik majd a Dohány utcát!”

„Társuljunk tehát a reformokkal, hiszen, mint köztudott, a világ minden zsinagógája, így a magyarországiak is hímsoviniszta, ultramacsó, a nőket megalázó és eltipró intézmények!” – sejtette az elnök.

„Nincs más megoldás, mint, hogy magunkhoz öleljük a reformrabbinőket (de ne úgy, ahogy egyes neológ vallási vezetők és tanítványok teszik) és végre kinyilvánítsuk: a magyarországi zsidóság nem kér a tradicionális zsidókból!”

Most, hogy ez megvan és a Mazsihisz tagsága a reformáció népes táborával, azaz néhány tucat emberrel gyarapodott, az igazi nyertes az elnöki triumvirátus, hiszen a most társult szoknyás „rabbik” a közgyűlésben nyilván az elnököt fogják majd támogatni, gyengítve a neológia értékeihez és hagyományaihoz még ragaszkodó, immár egy kézzel megszámlálható vezetőt és tagságot.

A sípuccai közgyűlés mostani döntése jól illeszkedik az elmúlt idők zsidótlanítási intézkedéseinek sorába.

(Az már csak a formalitás külön lapjára tartozik, hogy senkinek nincs arról tudomása, hogy néhány világmegváltó négyszemközti beszélgetésen kívül, vajon kérték e a reform közösségek hivatalosan is felvételüket illetve, hogy a nemrég a Sulchán Áruchot partszélre állító, de a "szóbeli hagyományt" azért, legalább formálisan megtartó alapszabályt miként tudják a Tórát shakepeare-i szépirodalomhoz hasonló mesekönyvnek gondoló reformok magukénak érezni)

Az persze gondolkodó ember számára érthetetlen, hogy az elfogadást, a sokszínűséget és liberalizmust most teli torokból hirdetők miért csinálták ki a karaktergyilkosság megmocskosabb eszközeivel a BZSH egykori, kétes múlttal bíró ügyvezetőjét és miért tűrik a pedofíliával, molesztálással és csapodárságukról hírbe hozott vezetőket és tanulókat soraik közt. Vajon a femizmus kétség kívül magasztos ügyéért nem lenne szerencsésebb a szervezet egyes tagjai körében uralkodó erkölcstelenséget megvetni és elítélni?

Bizony csak azt nem látják a neológia megmentésére igyekvő vezetők, hogy irányzatuk sírját nem a szakállas-kalaposok idegenszívű, galíciai jöttment hászidok, hanem ők maguk ássák, méghozzá egyre szaporább tempóban.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr9615461476

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása