A Talmud bölcsei a Tóra (értsd a Biblia és az ahhoz kapcsolódó minden típusú rabbinikus irodalom) tanulását az összes egyéb parancsolat fontossága fölé helyezik, mondván „az felér mindegyikkel.”¹

Az, hogy a Tóra, mely Isten szava szóról szóra, betűről betűre lejegyezve Mózes által, miért áll bármilyen ember által írt mű fölött, talán nem kell hangsúlyozni. Azt azonban érdemes megvizsgálni, hogy a Tóra tanulmányozásának fontossága miért emelkedik ki más parancsolatok közül.

A tanulás cselekvéshez vezet 

A judaizmus nem egyszerű vallás, hiszen a puszta hit, még amennyire őszinte és magasztos is, nem elegendő. Isten az embertől elvárja, hogy a törvényei szerint éljen, így az ember minden cselekedete az isteni célnak kell alárendelve legyen. Ha az ember nem ismeri ezeket a törvényeket (melyeket héber szóval micvának, azaz parancsolatoknak hívunk), akkor nem tudja betartani sem őket, nem tudja mi tilos és mi megengedett, mi tiszta és mi tisztátalan, mi az ami kifejezetten ajánlatos vagy kötelező. A Talmud egy helyen úgy fogalmaz „nagy dolog a tanulás, mert az ösztönöz cselekvésre.”²

Tanulás önmagáért

A Tóra tanulmányozása azonban akkor is fontos, ha annak nincs „gyakorlati haszna”. Számos olyan területe van a Tórának, melynek nincs gyakorlati relevanciája (például az olyan törvények, melyek csak akkor voltak érvényesek, amikor állt a jeruzsálemi Szentély illetve akkor lesznek újra hatály alatt, mikor majd ismét állni fog a Szentély, a Messiás eljövetele után), tanulmányozásuk és megismerésük mégis fontos, a bennük való elmélyedés ugyanúgy kötelező és szent, mint más, gyakorlati törvények, tanítások vagy filozófikus gondolatok ismerete.

Nincs idő? 

A Tóra tanulás olyan feladat, melynek nincs mértéke³, azaz véget nem érő. Az ember minden szabad percével el kell tudjon számolni, minden nem más feladatra szánt időt a tanulásnak kell szentelni. Az élet rövid, a feladat pedig számos, ahogy a Misna fogalmaz: „A nap rövid, és a munka sok, a munkások lusták. A bér jelentős, és a gazda sürget.”⁴

Nincs kifogás

Fontos, hogy az ember, bármennyire is rohanósok mindennapjai, találjon időt a tanulásra. A Talmud azt mondja, hogy miután az ember meghal, az Égi bíróságon hat kérdést kérdeznek meg tőle azonnal, amikor „megérkezik”: „Becsületesen üzletetél-e? Kijelöltél-e időt a Tóra tanulásra? Szaporodtál-e [igyekeztél e gyermeket nemzeni]? Vártad-e a megváltást? Élesítetted-e elmédet? Levontál-e megfelelő következtetéseket?”⁵

Az sem lehet kifogás, hogy az ember sokat dolgozik, hajtja a pénzt, ezért nincs ideje az isteni tanokban elmélyülni. „A szegénytől azt kérdezik majd [az Égi bíróságon], vajon szegényebb voltál-e, mint Hillél rabbi?” Hillél ugyanis rendkívül sokat nélkülözött, egy alkalommal a Talmud azt meséli róla, hogy nem volt pénze belépő díjat fizetni a tanházba (abban az időben belépő díjat szedtek) és a tetőre felmászva hallgatta az ott folyó diskurzust. Mikor azonban ezen a pénteki napon leesett a hó (Jeruzsálemben télen előfordul az ilyesmi) szinte megfagyott és a tanházban tanulók másnap reggel vették észre az embert a tetőn és melegítették fel, megmentve életét.⁶

A lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi (1902-1994) többek közt ezért is sürgette, tíz kiemelt parancsolatot népszerűsítő kampányában a Tóra tanulás fontosságát. Nem kell tudósnak lenni, elég napi néhány perc, ha az rendszeres, hiszen ha az embernek a múlandóval (anyagias, evilági ügyek) való foglalatosságra van ideje, akkor bizonyára akad idő az örök dolgokra is.

Többek közt ezt segítheti e blog olvasása is. Ezért hát kövess a Facebookon is:

https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Babilónia Talmud, Sábát traktátus 127a
2. Babilóniai Talmud, Kidusin traktátus 40b
3. Misna, Pea traktátus 1:1
4. Misna, Avot traktátus 2:15
5. Babilónia Talmud, Sábát traktátus 127a
6. Babilónia Talmud, Joma traktátus 35b