A Talmud egy helyen felsorolja azokat a dolgokat, melyeket az ember ezen a világon cselekszik ugyan, de jutalmat értük, csak a túlvilágon kap majd. Ilyenek a szülők tisztelete, a jótétemények, zsinagógába sietni reggel és este, hogy az ember közösségben imádkozhasson, a vendéglátás, a beteglátogatás, a menyasszony kiházasítása, a halottak méltő eltemetése, az imába való elmélyedés, embertársaink és a házastársak megbékéltetése illetve a Tóra tanulás.¹

A fenti felsorolás mindegyike megér egy-egy külön jegyzetet, kommentárok is akadnak hozzá szép számmal, de most szeretnék kifejezetten a beteglátogatás parancsolatára koncentrálni.

A beteglátogatás központi helyet foglal el a zsidóságban, egyike a Tórában azonosított 613 parancsolatnak, melyre kifejezetten a Teremtő adott először példát.

Mózes első könyvében azt olvassuk hogy miután Ábrahám 99 éves korában körülmetélte magát, szövetséget kötve ezzel Istennel és kinyilvánítva a monoteizmushoz való ragaszkodását, a „műtét” utáni harmadik napon angyalok látogatják meg a pátriárkát: „Azután megjelent neki az Örökkévaló Mamré tölgyesében, amikor a nappali hőség elől a sátor bejáratába húzódott.”²

A kommentátorok kijelentik, hogy emberként az a feladatunk, hogy Isten attribútumait ezért csak úgy, ahogy Isten meglátogatta a beteget, mi magunk is kötelesek vagyunk meglátogatni betegeinket³, bármilyen vallásúak vagy világnézetűek legyenek is.⁴

A Midrás mindemellett arra is felhívja a figyelmet, hogy egy látogatás a beteg szenvedését is csökkenti.⁵ (Érdekesség, hogy a Midrás ráadásul a szenvedés csökkenésének mértékét is megadja és azt mondja, hogy 1/60 részben csökkennek a beteg kínjai) Természetesen mindez akkor igaz csak, ha látogatásunkkal nem okozunk felesleges izgalmat vagy erre amúgy is lehetőség van.

A Talmud rabbinikus hagyománya arra is javaslatot tesz, melyek a beteglátogatás szempontjából legkedvezőbb időszakok és azt javasolja, hogy amennyiben ez lehetséges, igyekezzünk a reggeli órákban látogatni, hiszen napközben általában az orvosok kezelik, estére pedig jellemzően a beteg ember már elfárad.⁶

A beteglátogatás mellett talán hasonló mértékben fontos a gyógyulásukért elmondott ima is. Ezt a zsidó liturgia számos helyen lehetővé teszi, így az egyéni, mindennap háromszor, este, reggel és délután elmondott, 19 áldásból álló ima, az Ámidá 8. áldásában van lehetőség a beteg nevét megemlíteni, közösségi ima esetén pedig a Tóra olvasás után elmondott áldásokban szokás külön betoldásban említést tenni a betegekről.

Ima esetén a beteg nevének említésekor a héber név után az édesanya héber nevét szoktuk említeni. Ennek forrása a Zsoltárok könyvéből származik, hiszen Dávid király úgy imádkozik a Teremtőhöz, hogy „Örökkévaló, én a szolgád vagyok, szolgád vagyok, szolgálód fia: levetted rólam a bilincset!”⁷, annak ellenére, hogy Dávid édesapja, Jisáj is igaz ember volt, az érdemében is jogos lett volna Dávidnak gyógyulásért imádkoznia.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. Babilóniai Talmud, Sábát traktátus 127a
2. 1Móz 18:1
3. 5Móz 28:9, ahol írva van: „megtartod Istenednek, az Örökkévalónak parancsolatait, és az ő útjain jársz”
4. Sulhán Áruch, Joré Déa 335:1
5. Vájikra Rabbá 34
6. Babilóniai Talmud, Nedárim traktátus 40a
7. Zsoltárok 116:6