Unortodox - sorozatkritika
Csak a rendhagyónak van hírértéke

aaaabf0qtrvwvm7kuwcjqv9iryjq1dv32-ihcgaymcjecua2pfg7pgfh_ypxoostgbdh8_nflpf_gsppu-xsff_nfvx5ylse.jpg

Bevallom elfogult vagyok a Netflix új, Unortodox című sorozatával szemben, mivel majd egy évtizedet éltem a filmben bemutatott hászid közösség vonzáskörzetében és számos felejthetetlen sábátot és ünnepet töltöttem a brooklyni Williamsburg városnegyedben. Rengeteg barátság született, többségükkel ma, sokezer kilométer és vagy húsz év távlatából is szoros kapcsolatot ápolok. Ezért, ha úgy tetszik, szakmai szemmel is néztem végig a négyszer majd egy órás epizódot. A történeti szál mellett kritikusan vizsgáltam az öltözködés pontos megjelenítését, a jiddis nyelv kiejtését, ahogy ezt tettem egy másik, szintén alapvetően jiddisnyelvű sorozat, a Shtisel esetében is. Találtam is hibát bőven, igaz, ezek majd mind olyanok, melyet felett simán át lehet el lehet menni, egyrészről mivel a történet szempontjából teljesen érdektelenek, másrészről, mert csak a vájtszemű és vájtfülű néző veszi őket észre. A mű-strájmlik (prémes ünnepi sapka utánzatok) például úgy álltak némely színészen, mint tehénen a gatya, ezt a szőrmesapkát ugyanis nem fülig behúzva, hanem a fejen hetykén ültetve hordják. Szintén csak „profiknak” tűnik fel az a fura testtartás, melyet néhány színész felvett. Ugyanis ahány zsidó, annyiképpen áll, de imádkozás közben úgy egyik sem, mint egy bokszoló a meccs alatt.

Ami a történetet illeti, már az előzetest látva kifejezetten érdekelt a szatmári hászid közösségből egyenesen az európai liberális élet központjába, Berlinbe menekülés története. Erre szokták mondani, hogy ilyen fikciót csak az élet tud kitalálni.

Érthető, hogy az alkotók egy olyan, egyébként valós, történetet akartak bemutatni, mely egyaránt tartalmaz csalódást, szerelmet, fájdalmat és kitaszítottságot. Az, hogy ultraortodox zsidók százezrei élnek tökéletes boldogságban világszerte, így a brooklyni Williamsburgben is, nyilván nem hordoz semmilyen hírértéket. Az annál inkább, ha egy ráerőltetett házasságból számos csalódás miatt menekülő 19 éves lány egy szép napon otthagy csapot és rabbit, hogy stílusos legyek, és meg sem áll Berlinig, ahol édesanyja él boldog leszbikus kapcsolatban, miután ő maga is elmenekült az ultraortodoxia ármánya elől vagy tizenöt éve.

A filmbeli Esther Shapiro története Deborah Feldman önéletrajzi ihletésű nagysikerű regényén alapul és rámutat számos, az ultraortodox közösségeket jellemző sajátosságra. Például arra az embertelenül nehéz társadalmi nyomásra, mely a környezetnek való megfelelés miatt nagyobb jelentőséget tulajdonít annak, mit mondanak a szomszédok, semmint annak, mit szeretne egy alkoholista apja miatt nagyszülei által felnevelt fiatal lány.

Megismerjük a hászid zsidók szinte feltétlen bizalmát rabbijuk, remélhetően, bölcs tanácsaiban és találkozunk korábban „kiugrott”, de aztán jobb belátásra tért, de korábbi életmódjának nyomait máig megőrző hászid zsidó keménylegénnyel is.

Ultraortodox közegben élni, mint a sorozatból kiderül nem habostorta. A közösség által biztosított védőhálónak komoly ára van, a rendszerbe be kell simulni, a társadalom nem nézi jó szemmel, ha valaki furcsán, másoktól eltérően viselkedik, beszél vagy gondolkozik. Az okostelefonok, internet és televízió hiánya miatt a fiatalok sokszor a házastársi együttlét szexuális oldalát egyáltalán nem ismerik, esküvő előtt egy szexuál-instruktor látja el tanácsokkal a házasodó arát, akinek lelkére van kötve, hogy a házastársi együttlét kizárólag reprodukciós célokat szolgál, hiszen nincs magasztosabb cél az életben, mint gyermeket nemzeni.

Mi nézők, kínosan feszengünk a kanapén, miközben nézzük, hogy a fiatal pár miként csetlik-botlik esténként, mikor Yanky, a zárkózott és naiv ifjú férj, talpig pizsamában és fedett fővel áttelepszik a még zárkózottabb, de lényegesen kevésbé naiv Esther ágyába, hogy teljesítse házastársi kötelességét. Minden együttérzésünk és szimpátiánk a tapasztalatlan Estheré, aki a sorstól nem sok jót kapott.

A sorozat alkotóinak sikerült rendkívüli alapossággal bemutatni Esther különös történetét, nincs néző, aki ne táplálna mély együttérzést a jobb sorsra érdemes lány iránt. Minden bizonnyal nem állt szándékukban szimpatikusnak bemutatni a szatmári hászid, vagy egyáltalán az ultraortodox közösséget.

Ami nem sikerült azonban az az, hogy a történet végén megtudjuk, ki lesz boldog abban az új felállásban, melyben Esther az életét Berlin liberalizmusában folytatja, a brooklyni zsidók meg visszamennek élni egyszerű, de számos szigorú szabály alapján élt életüket.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://lekvaresjam.blog.hu/api/trackback/id/tr6415583478

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dan da Man 2020.04.04. 13:25:17

Nem rasszista és nem jobboldali megjegyzés (sőt, magam is zsidó származású vagyok), méghozzá úgy, hogy a jelen kormányzati rendszert maximálisan megvetem, de...

amikor a hászid ultraortodoxokról hallok, akkor örülök, hogy itt élek Magyarországon. (Igaz, akkor is, amikor Észak-Koreáról hallok, szóval valószínűleg a vallási-szintű fegyelmet nem tudnám elfogadni, ahol a gondolkodás bűn.)

És a baj az, hogy ezt ugyanolyan melegágyának tartom az emberiség és emberség-ellenes bűnöknek, mint amivel a muszlimokat szokták megvádolni.

Normál körülmények közt persze működnie kellene az "élni és élni hagyni" elvének, de pont amiatt "melegágy", mert ez nem mindig sikerül - és onnantól csak egy vezető tévkoncepciója kell hozzá, hogy a zárt rendszer elavult szabályait és nézeteit megpróbáljuk ráerőltetni a haladóbb gondolkodású, toleráns rétegekre, akik meg pont e vonásaik miatt elvesztették a védekezés képességét. (Lásd: magyar ellenzék, vagy az EU vezetése, akik túl kulturáltak orbán és ismeretségi körének lovagiatlan, nemtelen taktikáira hasonló eszközökkel reagálni.)

Szóval nem vagyok a haszidok rajongója, mert az ő nézeteik és életmódjuk is hozzájárul a zsidókat érő buta, gyűlölködő (és nem egyszer alaptalan) kritikák szaporításához.

Linnax 2020.05.29. 17:47:42

@Dan da Man: Lehet, hogy érzéketlen vagyok, de nem igazán értem, mit akartál kifejezni. Én nem csak a zsidóságtól, de minden egyéb "társulattól" is túl messze vagyok, lévén ateista. Viszont mindig érdekeltek az élettől elrugaszkodott (szerintem!) bármilyen elképzelések. Volt egy öreg "barátnőm" (aki nagyanyám lehetett volna), de bizonyos dolgok megmaradtak az emlékezetemben róla. Ő maradt meg a családból. Túl fiatal voltam, hogy velem beszélt volna a múltról, anyámtól tudok dolgokat róla, mert kedveltem és kérdeztem...
Aztán: barátnőm kislánya férjhez ment egy zsidó fiúhoz, amitől a hírek alapján nem sok jót vártam, el is váltak hamar.
Azon gondolkozom, hogy kit vállalunk fel mi, magyarok inkább: a cigányokat vagy a zsidókat? Érdekel a téma.

jordanzsu 2020.07.07. 00:47:36

@Dan da Man (Lásd: magyar ellenzék, vagy az EU vezetése, akik túl kulturáltak orbán és ismeretségi körének lovagiatlan, nemtelen taktikáira hasonló eszközökkel reagálni.)
A mostani ellenzékről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy kulturált.

Lekvár és JAM

Úgy mondják dzsem, úgy írják jam, de az íze lekvár!

Címkék

10 tény (10) 30 év (2) Ábrahám (8) Ákéda (1) álom (1) Amerika (1) angyalok (1) antiszemitizmus (5) Bábel tornya (1) babona (1) beta iszrael (1) Biblia (88) cedáká (1) chábád (4) chanuka (3) cionizmus (4) Dávid (1) Édenkert (2) élet és halál (2) EMIH (2) esküvő (2) Eszter könyve (2) etióp zsidók (1) film (1) fogamzásgátlás (1) Frigyláda (1) gematria (1) Gog és Magog (1) gyász (3) háláchá (73) halál (1) hászidizmus (25) házasság (2) héber (2) hetiszerettemutaltam (19) hit (1) időjárás (1) ima (11) Izrael (14) Izsák (1) Jeruzsálem (2) jiddis (2) Jób (1) jom kipur (6) judaizmus (151) kabbala (22) klíma (1) Kohén Gádol (1) kol nidré (1) kommunizmus (1) konyha (3) környezetvédelem (1) körülmetélés (1) kóserság (6) kultúra (4) kurd zsidók (1) lélek (2) liturgia (1) magyarországi zsidóság (6) MAOIH (1) Mazsihisz (1) megtérés (11) Messiás (12) mezőgazdaság (1) Mózes (2) Nachum (1) naptár (2) Nimród (2) Noé (3) oktatás (1) özönvíz (2) perzsa zsidók (1) pészách (5) podcast (2) politika (48) prófécia (4) Purim (1) Rebbe (18) ros hásáná (5) Sábát (4) sakk (1) Sára (2) sávuot (2) sigd (1) sípucca (23) smita-év (1) sófár (2) spiritualitás (50) Szentély (6) szexualitás (2) szokások (90) szukot (3) Talmud (100) Tánjá (2) tanulás (1) Terách (2) teremtés (22) tfilin (1) tolerancia (1) Tóra (79) tóra tekercs (3) történelem (96) tsuvá (6) tudomány (10) túlvilág (1) ünnep (25) válás (1) vallásjog (87) Virtuális tanház (2) zene (2) zsidóság (161) zsinagóga (4) Címkefelhő
süti beállítások módosítása