Évszázadok üldöztetése után, a huszadik századtól azt remélhette az európai zsidóság, hogy a világ felvilágosult felén, ahol a humanizmus győzedelmeskedett a sötét középkor babonái és a feudalizmus árnyai felett, végre megszűnik majd az előítéleteken alapuló gyűlölködés és a számos emberéletet követelő erőszak.

Azonban nem sokat kellett várni az új évszázad beköszönte után, hogy az Öreg Kontinens zsidó lakossága ráeszméljen, a forduló csak a naptárt érintette, az elméket aligha.

1903. április 19-én, miközben a keresztény világ húsvét vasárnapját ünnepelte, Kisinyov városának utcáit megtöltötte a gyűlölet.

Az erőszakhullámnak már jóval korábban megágyazott az orosznyelvű Baszarabec című antiszemita újság, mely rendszeresen jelentett meg írásokat olyan címmel, mint „Halál a zsidókra!” vagy „Pusztuljon az átkozott nép!” Mikor a Kisinyovtól mintegy 40 kilométerre fekvő Duboszári nevű városkában az utcán holtan találtak egy ukrán fiút, Michail Rubacsenkót, és egy másik, amúgy méreggel öngyilkosságot elkövető fiatal lány halálhíre is napvilágot látott, a Beszarabec egy huszárvágással oldotta meg a két rejtélyes halál okát. Nyilván a pészách ünnepét éppen megülő zsidóknak volt szüksége az ártatlan fiatalok vérére, hogy az ünnepükhöz használt maceszba süssék.

A húsvéti vigaszságokban erősen lerészegedett fiatalok nem mérlegelték a hírek valóságtartalmát és harminc-ötven fős csoportokba verődve még azon a délutánon Kisinyov zsidók lakta városrészében törtek be kirakatokat és randalíroztak.

Azonban nem csak a lumpen csőcselék csinálta a balhét. A helyzetben rejlő lehetőséget megragadta számos, köztük elit iskolákban tanuló fiatal is, baltákkal, vascsövekkel és egyéb fegyverekkel felszerelkezve rontottak a megrémült zsidók lakóhelyéhez, ott törtek-zúztak, gyújtogattak, ki mit bírt.

A rendőrség csendben nézte az egyre durvuló eseményeket, közbe lépni nem szándékoztak, azt a néhány randalírozót pedig, akiket látszat-intézkedésből bevittek, hamar újra az utcákra engedték.

A városban lakó keresztények otthonait nem érte bántódás, azokat fehér krétával felrajzolt kereszt különböztette meg zsidó honfitársaiktól.

A rombolás és a balhé az éjszaka beálltával is zajlott, sőt, eddigre a rendőrök egy része is beállt a könnyű zsákmányt jelentő fosztogatásba, Von Raaben kormányzónak esze ágában sem volt bevetni azt a mintegy ötezer csendőrt, akik valamelyest lenyugtathatták volna a kedélyeket.

A város 280 ezres lakosságából mintegy ötvenötezer zsidó volt. Az első gyilkosság elképesztően brutális volt, egy zsidó gyereket öltek meg úgy, hogy mielőtt több szúrással végeztek vele, kivágták a nyelvét és azt a torkába tömték. Az áldozat mindössze kétéves volt. A második áldozat, Mayer Weissman, egyik szemére vak volt, a randalírozók azzal a kiáltással szúrták ki a másik szemét, hogy „Így legalább nem vetsz szemet a keresztények gyerekekre!” Weissmant ezután több késszúrással ölték meg.

A számos gyilkosság közül nem egy, elképesztő kegyetlen volt. Nőket és fiatal lányokat, köztük gyerekeket erőszakoltak meg, sokak testét kettévágták, azt tollal tömték meg, szeget vertek fejekbe majd kalapáccsal addig ütötték az áldozatot, míg az holtan terült el. Voltak azonban olyanok, akik menekítették a zsidókat, sokan magukhoz vettek számos családot, hogy azok elkerüljék a vérontást.

A mintegy 1500-2000 randalírozó csörtéje április 20-án este 7 óráig tartott. Ekkor ugyanis a kormányzó táviratot kapott Vyacheslav von Plehve belügyminisztertől, hogy oszlassa fel a tömegeket. Ez a belvárosban ugyan megtörtént, de az őrület a külvárosi kerületekben folytatódott, igaz, azokat a területeket ritkábban lakták zsidók. Áldozatok ott is voltak, mígnem azután április 21-én teljes korlátozás vette kezdetét, a tömeg pedig elcsendesedett.

Később, a kisinyovi zsidó évkönyv listázta az áldozatok neveit, akik közt 32 felnőtt férfi, 2 csecsemőkorú fiú és hét nő, közülük egy 12 éves volt. További nyolc áldozat belehalt sérüléseibe, 600 nőt erőszakoltak meg, mintegy kétezren váltak otthontalanná, az anyagi kárt akkor két és félmillió rubelre becsülték.

A pogromnak hamar híre ment a világban, többen, köztük az Egyesült Államok oroszországi nagykövete élesen elítélte és a keresztes hadjáratok vérengzéséhez hasonlította az eseményeket.

Azonban a számos külföldi elítélő nyilatkozat ellenére, két embert állítottak bíróság elé, egyikük hét, a másik öt év börtönbüntetést kapott, további 22 ember pedig egy év, vagy annál kevesebb ideig tartó börtönt kapott.

A kisinyevi pogrom orosz zsidók tízezreit bírta távozásra a Szentföld és Amerika irányába és katalizálta a cionista mozgalom zsidó állam megvalósításáért folytatott küzdelmét.

 Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/