Gyakran használjuk a csoda kifejezést, de vajon mi számít csodának? Vajon milyen esemény vagy jelenség az, melyre rámondhatjuk: most valami csodás dolog történt?

A csodát héberül „nesz”-nek mondjuk (נס ), mely tulajdonképpen azt is jelenti, felemelni, magasba tartani. A csoda, ebből kifolyólag valami olyasmit jelent, hogy Isten egy eseményt kiemelt, felemelt az általános természeti történetek közül. Olyan eseményről van szó, melyben Isten keze egyértelműen látszik.¹

A mindennapi történésekben Isten keze munkája nem tetten érhető, legalábbis anélkül nem, hogy az ember alaposan elgondolkozzon, meditáljon és észrevegye a nyilvánvalót. Azonban azt, hogy minden reggel felkel a nap, hogy a természet tökéletes egyensúlyban van nem nevezzük csodának, mert gyakran megtörténnek.²

Ennek megfelelően az egyébként látványos és egyértelmű csodák is, amennyiben gyakran ismétlődnek, természetessé, a természet részévé válnak. Ezért lehetett, hogy mikor először esett a sivatagban vándorló zsidó népnek manna az égből – egy egyértelműen csodás esemény, hiszen az étel korábban soha nem hullott a mennyekből – a zsidók felismerték a jelenség csodás mivoltát, azonban kicsit később, mikor már megszokottá vált, hogy minden reggel manna hullik alá, a zsidóknak ez nem volt elég, húst akartak és szokványos ételeket.³

Azt a tényt, hogy az ember szinte észre sem veszi a vele történő csodákat frappánsan foglalja össze, amikor megjegyzi: „akivel csoda történik, az nem veszi észre azt.”⁴ Pedig, írja a Midrás, „akivel csoda történik az mindig olyan, mint az egyiptomi kivonulás csodája.”⁵

A 12. század kiemelkedő filozófusa és törvény kodifikátora, Mose ben Maimon, a híres Maimonidesz (1135-1204) a Tévelygők Útmutatója című filozófiai munkájában a csoda fogalmát úgy határozta meg,⁶ hogy azok már eleve a történelem folyamatába „beprogramozott” események, csak mi, akik nem ismerjük a grandiózus isteni tervet, rácsodálkozunk ezekre a kiemelkedő, rendhagyó eseményekre. Példának a Maimonidesz a zsidók csodálatos egyiptomi kivonulását hozza, amikora a Fáraó hadserege elől menekülő zsidó nép előtt ketté nyílt a Vörös-tenger. Maimonidesz szerint Isten már a teremtéskor „beprogramozta” a természet törvényeibe, hogy amikor a zsidók elérik a tengert, akkor az váljon szét. Tehát az esemény valójában természetesnek is mondható, igaz a világtörténelemben sem ezelőtt sem ezután nem történt és nem is fog történni semmi hasonló. A Talmud, így a Maimonidesz, ezért írja,⁷ hogy Isten a teremtéskor különböző feltételeket szabott. Ezek a természet törvényei, melynek a csodák ritka, de szerves része.

Mások, akik a Maimonidesznél kevésbé igyekeznek racionalizálni a csoda fogalmát úgy vélekednek, hogy az olyan rendkívüli események, mint a Vörös-tenger szétválása azt mutatják, hogy Isten közvetlenül „nyúl bele” vagyis avatkozik az egyébként általa teremtett természeti törvényekbe.

A fentieket figyelembe véve választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy vajon miért nem történnek gyakrabban csodák. Ezért, mert a túl gyakran történő csodák megszokottá válnak, csakúgy mint annak csodája, hogy a Nap minden nap felkel, ezáltal elveszítik csodás jellegüket.

A csodák megfigyelése és vizsgálata tehát személyes feladatunk, szerencsés az aki észreveszi a körülötte történő csodákat, ám az igazi csoda, írja az első lubavicsi rebbe, Shneur Zálmán  rabbi(1745-1812) Tánjá című híres filozófiai munkájában az, melyről Isten tudja csak, hogy csoda.⁸

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/ 

1. Menachem Mendel Schneerson, a lubavicsi Rebbe (1902-1994) magyarázata az 1954 decemberében megjelent kiadvány szerint, Melukat 5. 115.oldal.
2. Cvi Áskenázi rabbi (1660-1718) Saalot veTsuvot Cháchám Cvi 18. fejezet
3. Lásd 4Móz 11. fejezet
4. Nida 31a
5. Tána D’vei Elijáhu 2. fejezet
6. More Nevuchim második kötet 29. fejezet
7. Ávoda Zárá 54b
8. Tánjá, a közepesek könyve, 48. fejezet