Míg a zsidó hitvilág elismeri az asztrológia hasznát és valóságát, attól azért óva int mindenkit, hogy egy női magazin horoszkópjából igyekezzék megtudni mi is fog történni.

Az ember Isten képmására teremtetett, ami nem azt jelenti, hogy fizikai megjelenésünk hasonlít Istenére, hiszen Isten nem rendelkezik fizikai megjelenéssel, sokkal inkább jelenti azt, hogy Istenhez hasonlóan, az embernek is van szabad akarata.

A sorsunkat cselekedeteink jelentős részben befolyásolják, az emberiség történetének egészét pedig az emberiséget alkotó egyének irányítják. Mindemellett azonban Isten aktívan felügyeli és irányítja az eseményeket, hogy azok végsősorban a teremtés céljának beteljesüléséhez vezessenek.

Minden ember tulajdonságai, személyisége egyedi, lényünkhöz azonban hozzá tartozik a személyiségjegyeit befolyásoló csillagjegyek, konstellációk és más, rajtunk kívülállónak tekinthető,  viselkedésünket befolyásoló adottságok.

Isten, a teremtés, vagy ha úgy tetszik, a természet törvényeinek részeként meghatározta azokat a csatornákat, melyeken keresztül a spirituális energiák e fizikai világra áramolhatnak. Ezek a csatornák befolyásolnak bennünket, irányíthatják cselekedeteinket.

A Talmud bölcseinek egyike, Rabbi Jehosua ben Levi például azt mondta, hogy az, hogy az adott illető a hét melyik napján született, befolyással van személyiségére: „ha a hét első napján [ vasárnap] született valaki, az azt jelenti, hogy az illető végletes dolgokra van rendeltetve, vagy nagyon sokra viszi, vagy semmire. Ha hétfőn, akkor olyan ember, aki hamar haragra gerjed, ha kedden, akkor jó eséllyel jómódú lesz, ha szerdán, akkor bölcs és felvilágosodott, ha csütörtökön, akkor jótékony, ha pénteken, akkor nyughatatlan, ha szombaton, akkor jó eséllyel szombaton is fog meghalni, ráadásul szentéletű is lehet.”¹

Rabbi Jehosua ben Levivel Rabbi Chanina száll vitába és kijelenti, „nem az van befolyással az emberre hogy a hét melyik napján születik, hanem az, hogy a napnak melyik órájában.”¹

Rabbi Chanina kijelentése, ahogy ezt ő maga ki is fejti, a csillagok állására vonatkozik, így például „aki a Vénusz jegye alatt születik, az gazdag és befolyásos lehet, a Merkúr alatt pedig felvilágosult és szaktudással bíró emberek születnek. Aki a Nap befolyása alatt születik, az vibráló személyiség, akinek keze munkáját siker koronázza, azonban titkait könnyen felfedik. A Szaturnusz alatt születetteknek felesleges gondolataik vannak, a Hold befolyása alatt állók folyamatosan építenek és rombolnak, életüket fájdalom kíséri. A Jupiter alatt születettek igazságosak és adakozók, a Mars azonban gyilkosokat eredményez.”¹ A Talmud állítása szerint tehát igenis számít, ki mikor születik, melyik napon, melyik órában és így tovább, a fent említett résznél a Talmud részletesen kifejti az egyes bolygók együtt állásánál való születés milyen személyiségjegyet ad az embernek.

Mindezek ellenére, a Tóra kifejezetten tiltja, hogy az ember a csillagok állásából jövendöljön vagy tegyen sorsára vonatkozó becsléseket: „Ne találtassék benned, aki keresztülviszi fiát vagy leányát a tűzön, varázsló, időjós, kígyóigéző és kuruzsló; e bűvölő, se szellemidéző és jövendőmondó és aki kérdez a halottaktól. Mert az Örökkévaló utálata mindaz, aki ezt teszi és emez utálatok miatt űzi el az Örökkévaló, a te Istened azokat te előled. Tökéletes légy az Örökkévalóval, a te Isteneddel. Mert ezek a népek, melyeket te elfoglalsz, időjósokra és varázslókra hallgatnak, de neked nem így rendelte az Örökkévaló, a te Istened. Prófétát közepedből, testvéreid közül, mint én vagyok, olyant támaszt majd neked az Örökkévaló, a te Istened, őrá hallgassatok.”²

Egy más helyen a Tóra szintén óva int a felesleges jóslatoktól: „Ne egyetek a vér mellett; ne jósoljatok és ne jövendöljetek... Ne forduljatok a szellemidézőkhöz, se a jóslókhoz, ne törekedjetek tisztátalanná válni általuk; én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenetek.”³

A Sulchán Áruch, a legnagyobb autoritással bíró zsidó törvénytár, a Tóra és a hozzá tartozó talmudi leírások alapján törvénybe is foglalta a jövendő mondással és más, boszorkánykodással kapcsolatos tiltást.⁴

Ami konkrétan a zsidó népet illeti, a Talmud, aki elismeri a csillagjegyek és konstellációk erejét kijelenti, hogy rájuk nem vonatkoznak a csillagok által kijelölt utak: „nincs mázál [szerencse/konstelláció] a zsidó népet illetően.”⁵

Ez a gondolat azt a képzetet erősíti, hogy bármilyen is legyen az ember csillagok által meghatározott sorsa vagy akár személyiségjegyei, azokon, amennyiben negatívak volnának, kemény és kitartó munkával, imával és személyiségfejlesztéssel sikerülhet változtatni.

Ezt a gondolatot támasztja alá egy talmudi történet, mely a híres Rabbi Akivával és lányával esett. Történt ugyanis, hogy Rabbi Akiva lányának esküvője napján, egy jövendőmondó azt jósolta, hogy az még aznap meg fog halni. Másnap reggel, mikor egyértelmű volt, hogy a gonosz jóslat nem valósult meg, a fiatal menyasszony szobájának egyik falának mélyedésébe nyúlt hogy kivegyen egy csatot és megdöbbenve látta, hogy egy azon egy döglött kígyó van. Mikor elmondta apjának mit tapasztalt, az megkérdezte, történt e valami furcsa az esküvő idején. A lány elmondta, hogy a lakoma közepén odaállított egy szegény ember, alamizsnát kért, erre a lány odaadta neki saját vacsoráját. Rabbi Akiva elismerően dicsérte lány jócselekedetét, melyben Salamon Példabeszédeinek egyikét látta megvalósulni: „a jótékonyág megment a haláltól.”⁶

A Talmud egy helyen kifejezetten gúnyt űz azokból, akik azt állítják értenek a jósláshoz: „látnak ugyan, de nem tudják mit, dünnyögenek valamit, de nem tudják mi értelme.”⁷

Az, hogy mennyire félrevezető a jóslatokban való hit, a Tóra azon története is illusztrálja, mely az Egyiptomban rabszolgasorsra vetett zsidók idején esett meg. Ugyanis akkor a Fáraó, csillagjósai tanácsára, vízbe fojtatta a zsidó fiúgyermeket, mert a jósok azt jövendölték, hogy a víz káros a zsidók megmentőjére. Mikor megszületett Mózes, és szülei félve a Fáraó rendeletétől kosárba tették és vízre bocsátották a gyermeket, a jósok már úgy gondolták, vége az attól való félelemnek, hogy a zsidók megmentőjére ártalmas a víz.

Azonban, így a Talmud, a Fáraó jósai félreértették Mózes és a víz ártó kapcsolatát. Mózest ugyanis a víz óvta meg a haláltól csecsemő korában, azzal csak később „romlott meg a viszonya”, mikor a szomjazó nép kérésére a sziklából fakasztott vizet, azonban Isten utasítása ellenére nem felszólította a sziklát, hanem kétszer rácsapott arra botjával.

Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/

1. Sábát traktátus 156a
2. 5Mózes 18:10-15
3. 3Mózes 19:26, 31
4. Sulchán Áruch, Jore Deá 179:1
5. Sábát traktátus 156a
6. Példabeszédek 10:2
7. Szota traktátus 12b